Ferenc pápa beszéde a Ratzinger-díj átadásakor: az Igazság keresésének elkötelezettségével

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

A találkozó kezdetén P. Federico Lombardi SJ, rádiónk egykori igazgatója, az Alapítvány elnöke mutatta be és méltatta a díjazottakat, majd Ferenc pápa köszöntötte az egybegyűlteket. Örömmel nyugtázta, hogy a múlt évi megszakítás után folytatódhat a szép hagyomány. A korábbi kitüntetettek jelenléte az arra érdemes tudósok és művészek elismerésén túl tartós és termékeny kapcsolatot létesít az egyháznak a kultúra világában való jelenléte és szolgálata számára. A díjazottak immár 15 országból származnak, Rowland asszony most végre megérkezhetett Ausztráliából és bővül a tudományterületek, valamint a művészeti ágak száma is.

Tisztelgés a művek és a sokévi munka előtt  

Az emberi elme és lélek dinamikája valóban határtalan a megismerésben és az alkotásban. Az Isten által fellobbantott „szikra” az ő képmására teremtett emberben képes egyre újabb értelmet találni a teremtésben, a történelemben és így ki tudja fejezni a szellem életerejét az anyag átalakításában. Ám a kutatás és a művészi alkotás gyümölcsei nem véletlenszerűen és nem erőfeszítés nélkül érnek be. Az elismerés tehát annak a hosszan tartó és türelmes elkötelezettségnek is szól, amelyre az érettség eléréséhez van szükség. A kitüntetés egyszerre tiszteleg a megszületett művek előtt, de éppúgy a sok éven át nagylelkűen és szenvedélyesen eltöltött munka előtt is.

Ezt a díjat méltán adományozzák Elődöm, Joseph Ratzinger nevében

A pápa tisztelettel hallgatta a méltatás során felemlített szellemi áramlatokat a vallásfilozófia és Isten Szavának értelmezése területéről, továbbá a teológia és filozófia nagy mestereinek a nevét Guardinitől De Lubac-ig, Edith Steintől Lévinasig, Ricœur-től Derridáig és McIntyre-ig. Gondolkodásra nevelnek ők bennünket, hogy egyre mélyebben éljük meg az Istennel és másokkal való kapcsolatot, továbbá, hogy az emberi cselekvést erényekkel és mindenekelőtt szeretettel irányítsuk. E mesterek közé kell sorolni azt a teológust, aki megfontolásait és kulturális párbeszédét megnyitotta mindezen irányok felé, mert képes volt reflexióját és a kulturális párbeszédet együtt megnyitni és ápolni, mert a hit és az Egyház a mi korunkban él és minden igazságkeresésnek a barátai. Joseph Ratzingerről beszélek – állapította meg a pápa. Ezt a díjat méltán adományozzák Elődöm nevében. Ezért is fordulok most hozzá szeretetteljes, hálás és tisztelgő gondolattal.

Trilógiája személyes tanúságtétel az Úr arcának állandó kereséséről

Pár hónapja együtt adtunk hálát az Úrnak, pappá szentelése 70. évfordulója alkalmából és érezzük, hogy imával kísér minket, tekintetét mindig Isten távlatai felé fordítva. Elég csak egy pillantást vetni rá, hogy felismerjük ezt. Ma különösen is köszönjük ezt neki, mert ő a tanulás, a kutatás, a leírt és szóval mondott kommunikáció szenvedéllyel elhivatott példája is volt, aki kulturális kutatómunkáját mindig teljes mértékben és harmonikusan egyesítette hitével és az egyház szolgálatával. Ne felejtsük el, hogy XVI. Benedek egészen pápasága végéig egyfolytában tanult és írt. Körülbelül tíz éve, egyházkormányzási feladatai közben azzal volt elfoglalva, hogy befejezze Jézusról szóló trilógiáját és így egyedülálló személyes tanúságát hagyott ránk az Úr arcának állandó kereséséről. Ezt a mindennél fontosabb kutatást aztán az imádságában folytatta tovább. Ösztönzést és bátorítást merítünk belőle és biztosítjuk őt arról, hogy megemlékezünk róla az Úr előtt imádságainkban.

Pápai szolgálatát kristálytiszta tanítás és az Igazság iránti lankadatlan szeretet jellemzi

Ferenc pápa felidézte az egykori müncheni érsek jelmondatát, mely János apostol harmadik levelének szava: „cooperatores veritatis”, az „igazság munkatársai”. Ez jól kifejezi egész élete különböző szakaszainak vezérfonalát, a tanulástól kezdve az egyetemi tanárságig, püspöki küldetésének majd a Hittani Kongregációnak a szolgálatáig, amelyre 40 évvel ezelőtt Szent II.  János Pál kérte fel, egészen pápai szolgálatáig menően, melyet kristálytiszta tanítás és az Igazság iránti lankadatlan szeretet jellemez. Ezért a „Cooperatores Veritatis” jelmondata a kitüntetetteknek átadott oklevélen is ott ékeskedik, továbbra is ösztönözve elkötelezettségünket. Ezek olyan szavak, amelyekből mindannyiunknak ösztönzést lehet és kell is nyernie tevékenységében és életében és amelyeket jókívánságként hagyok rátok, áldásommal együtt – zárta személyes hangú beszédét Ferenc pápa.