A pápa a Kultúra Pápai Tanácsához: új humanizmust, más kultúrákkal összhangban
Gedő Ágnes – Vatikán
A pandémia következtében elhalasztották az eredeti összejövetelt, végül pedig virtuális formában tartották meg. A pápa megjegyezte: ez is az idők jele, mert a digitális világban minden hihetetlenül közel kerül egymáshoz, ugyanakkor hiányzik belőle a valós jelenlét melegsége. A járvány sok bizonyosságunkat is megingatta, amelyekre alapult társadalmi és gazdasági modellünk. Rávilágított a gyenge pontokra a személyes kapcsolatokban, a munkamódszerekben, a társadalmi életben, de még a vallásgyakorlásban és a szentségek vételében is. Főként azonban az alapvető egzisztenciális kérdésekre irányította figyelmünket Istennel és az emberrel kapcsolatban.
Mi az ember?
A Kultúra Pápai Tanácsa a humanizmus szükségességével foglalkozik, mely a bibliai kinyilatkoztatásból ered, a klasszikus hagyomány gazdagítja, és az emberi személyről való más kultúrákban megjelenő elgondolásokat is magában foglalja. A humanizmus kifejezéssel kapcsolatban Ferenc pápa utalt Szent VI. Pál 1965-ben mondott híres beszédére, a II. Vatikáni zsinat lezárásakor. A transzendens előtt bezárkózó emberiséget arra biztatta, hogy találjon rá egy új humanizmusra. Azóta eltelt hatvan év, és az a bizonyos profán, világi humanizmus – mely az akkor uralkodó totalitárius ideológiákra is utalt – már a múlté. Korunkat az informatikai forradalom, a tudomány hihetetlen fejlődése jellemzi, melyek újrafogalmaztatják velünk az emberi lény jelentését. A humanizmus tehát ebből a kérdésből indul ki: mi az ember? Mi az emberi lény? A zsinat idején egy immanens, materialista, világi humanizmus, és egy keresztény, a természetfelettire nyitott humanizmus nézett szembe egymással. Közös alapjuk az emberi természethez köthető kérdésekben gyökerezett. A kortárs kulturális látásmód megfoghatatlansága miatt mára ez eltűnt. Most folyékony, gázhalmazállapotú korban élünk. A Gaudium et spes – kezdetű zsinati konstitúció ugyanakkor továbbra is időszerű – állapította meg a pápa. Arra emlékeztet minket, hogy az egyház még sokat adhat a világnak. Bátran és bizalommal el kell ismernünk és értékelnünk kell az intellektuális, lelki és anyagi vívmányokat, melyek az emberi megismerés különböző területein azóta fölmerültek.
Az ember az élet és a közjó szolgálatában
Ma egy forradalom zajlik, ami az emberi létezés gócpontjait érinti – folytatta videóüzenetét a Szentatya. Szerkezetében alakul át a nemzés, a születés és a halál felfogása. Kétségbe vonják az emberi lény sajátosságát a teremtett világ egészében, az állatokhoz és még a gépekhez való egyedi viszonyát is. De nem elégedhetünk meg mindig a tagadással és a kritikával. Sokkal inkább újra kell gondolnunk az ember jelenlétét a humanista hagyomány fényében: mint aki az életet szolgálja és nem annak ura, mint a közjó megteremtője, a szolidaritás és az együttérzés értékeivel együtt. Ezért tehát a Kultúra Pápai Tanácsa mostani plenáris ülésén ezeket az egzisztenciális kérdéseket boncolgatja. Az Istenről való kérdés magát az embert és identitását is érinti – amint azt XVI. Benedek gyakran tanította. Mit jelent ma férfinak és nőnek lenni, egymást kiegészítő kapcsolatban? Mi az értelme az apaság és az anyaság fogalmának? Mi teszi egyedivé és megismételhetetlenné az emberi lényt a gépekkel és az állatfajokkal szemben? Miben áll természetfeletti hivatása? Honnan ered szociális kapcsolatokra való hivatása?
Klasszikus hagyomány, kereszténység és más kultúrák
A Szentírásban lényeges támpontokat találunk ahhoz, hogy meghatározzuk az emberi lény Istennel való kapcsolatának antropológiáját. Férfi-nő kapcsolat, időbeli és térbeli meghatározás. A bibliai rendszerű humanizmus a görög és latin klasszikus filozófiával gazdagodva adta meg az ember eredetének és végső rendeltetésének, földi létének magasrendű szemléletét. Az ókori és bibliai tudásnak ez az ötvözete máig termékeny paradigma – állapította meg a pápa. Mindazonáltal ma nyitásra van szükség, hogy létrejöjjön egy új, kreatív szintézis, amelyben ötvöződik a kortárs humanista hagyomány és más kultúrák felfogása. Ilyen például az ázsiai kultúrák holisztikus világnézete, mely az összhangot keresi az emberben és a teremtett világgal egyaránt. Vagy gondoljunk az afrikai kultúrák szolidáris hozzáállására, mely a nyugati kultúrára oly jellemző, túlzott individualizmust segíthet meghaladni. Fontos a latin-amerikai népek antropológiája is, a család és az ünneplés élő hagyománya, vagy az őslakos népek kultúrája.
Értelem és érték a humanizmusban
Mindezekben olyan humanista formák rejlenek, amelyeket a görög-római civilizáció örökségén nyugvó és a kereszténység által áthatott európai kultúrával kiegészítve jobban megtaláljuk a választ az emberiség jövőjére vonatkozó nyugtalanító kérdésekre. A világnak tehát ma arra van leginkább szüksége, hogy újra rátaláljon a humanitás értelmére és értékére az előttünk álló kihívásokkal szemben. Ahogy egy pogány mondás tartja: “Sunt lacrimae rerum et mentem mortalia tangunt”. „Könnye van a dolgoknak, és megérintik a halandó elmét”.