Ferenc pápa: A megszentelt élet reményét Isten adományának szépsége élteti

Horváth Hajnalka - Vatikán

Ferenc pápa elsőként köszönetet mondott a kongregáció tagjainak munkájáért, amelyet az Evangélium szolgálatában tesznek, továbbá elismerésének adott hangot mindazoknak, akik hisznek a megszentelt élet jövőjében. Felidézte Szent II. János Pál pápát, aki püspöki szinódust hívott össze a témában a világszinten csökkenést mutató hivatások miatt. Az adomány szépségére alapuló remény azonban él, amely maga a megszentelt élet. És ez a döntő: Isten adományára kell összpontosítani, hívásának ingyenességére, Igéjének és Lelkének átformáló erejére. Ezzel a lelkülettel buzdítok mindenkit, hogy bizalommal tekintsen a jövőbe.

A megszentelt élet reményét Isten adományának szépsége élteti

Ezt követően a Szentatya a kongregáció által végzett szolgálatról szólt, amelyet két fő tevékenységben jelölt meg: felismerni és elkísérni. Hangsúlyozta, hogy a kongregációnak összetett, elmélyült munkát kell végeznie sok esetben párbeszédben az intézetek elöljáróival és a lelkészekkel. Ez a felismerés, a tisztán látás komoly és türelmes munkája, amely csakis a hit és az ima segítségével valósulhat meg. Ezen kívül fontos a kíséret, amely főként az új alapítású közösségek esetében jelentős, mert ezek az önreferencia veszélyének vannak kitéve.

Alapvető a szentszéki hivatalok és a helyi egyházak között kölcsönös párbeszéd

Ferenc pápa utalt a kongregáció és a püspökök közötti együttműködés jelentőségre az új közösségek és a megszentelt élet új formáinak elfogadása terén. Ezzel elkerülhető, „hogy meggondolatlanul hívjanak életre haszontalan vagy életképtelen intézményeket” (Perfectae caritatis, 19.), azaz megfelelő kritériumokkal kell ellátni a főpásztorokat és Isten népét az új elképzelések tekintetében.

A püspökök és a szentszéki hivatalok közötti párbeszéd és együttműködés a szinodális folyamatoknak is fontos része. A megszentelt életet élők pedig arra hivatottak ebben az időszakban, hogy járuljanak hozzá a megkezdett szinodális folyamathoz: hozzájárulás, amelyhez a testvériség és az osztozás gyakorlása által merítenek a közösségi életben és az apostoli feladatvállalásban.