Szent Józsefhez hasonlóan legyünk nyitottak Isten tervére: Ferenc pápa katekézise

Gedő Ágnes – Vatikán

Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. (Mt 1,18-19)

József, az igaz ember, Mária jegyese

Ferenc pápa a jegyesekhez és az ifjú házasokhoz fordulva fejtette ki tanítását Szent Józsefről, illetve a jó házassághoz szükséges erényekről. Ne hagyatkozzunk apokrif iratokra, induljunk ki az evangéliumokból. Máté igaz embernek nevezi Józsefet, amiért diszkréten, szeretettel bánik jegyesével, és a rá váró megkövezést elkerülendő, titokban akarja elbocsátani őt. Az eset megértéséhez vissza kell nyúlnunk a korabeli izraeli szokásokhoz: amikor házasságtörésen kapták a nőt, vagy hűtlenkedett, megkövezték. Ez a törvény később enyhült és maradt az elbocsátás. József tehát Mária iránt érzett szerelme erejével meg akarja őrizni jegyese jó hírét, és - ahelyett, hogy úgy tenne, mint mi, sokan, akik az első pletyka felröppenésére már azonnal fecsegni kezdünk -, csöndben marad. Nem akar revansot venni, diszkrét marad. Mennyi szentséget látunk Józsefben! – állapította meg a pápa.

Máté evangelista így folytatja:

„Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt 1,20-21) József töprengésében tehát megszólal Isten hangja, aki az álmon keresztül fölfedi előtte igazsága legfőbb értelmét. Milyen fontos, hogy mi is az igaz életre törekedjünk, és közben érezzük, hogy szükségünk van Isten segítségére! – tette hozzá a Szentatya. Ki kell tágítani a látóhatárunkat és más szemszögből megvizsgálni életkörülményeinket. Gyakran a történések foglyainak érezzük magunkat. „Most nézd meg, mi történt velem!” – mondjuk, és nem látunk túl a negatív eseményen. Az eleinte drámainak tűnő fordulatok mögött a gondviselés terve rejtőzik, mely idővel értelmet ad fájdalmunknak is. Kísértést érzünk arra, hogy bezárkózzunk a fájdalomba, a velünk történt rossz dolgokba. Ez azonban nem tesz jót nekünk, szomorúak és keserűek leszünk. A keserű szív pedig oly csúnya – fűzte hozzá a pápa.

Ember tervez, Isten végez

Katekézise második részében a Szentatya Mária és József kapcsolatáról, és tágabb értelemben a szerelem fázisairól, a házasság működéséről beszélt. Talán nem gondolunk rá, de Mária és József ugyanúgy álmokat dédelgetett közös életükről, jövőjükről. Isten váratlanul belép ebbe a történésbe, mire ők a kezdeti nehézségek után kitárják előtte szívüket. Kedves testvérek! Gyakran a mi életünk sem olyan, mint amilyennek elképzeltük. Főként a szerelmi kapcsolatokban tudunk nehezen átállni a szerelembe esésből és az érett szerelem fázisaira. Pedig ez szükségszerű. Kedves ifjú házasok, gondoljatok bele! Az első fázisban álmodozunk, el vagyunk varázsolva, egy olyan világban élünk, amely nem felel meg a tények valóságának. Ilyen, amikor beleszeretünk valakibe. Abban a pillanatban viszont, amikor ez a szerelmi fázis végéhez ér, ott kezdődik az igazi szerelem. Szeretni ugyanis nem azt jelenti, hogy a másikat a saját elképzeléseinkhez igazítjuk. Az igazi szerelem az, amikor szabadon felvállaljuk az élet felelősségét a maga valójában. Ezért kapunk fontos leckét Józseftől, aki nyitott szemmel választja Máriát, mondhatni, annak minden kockázatával. Elfogadja az életet, ahogy jön. Isten beleavatkozott a terveimbe? Elfogadom. És úgy tesz, ahogy az Úr angyala parancsolta neki: „Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.” (Mt 1,25)

Válasszuk az érett szerelmet

A keresztény jegyeseknek ilyen szerelemről kell tanúskodniuk, amelyik bátran át tud lépni a szerelembe esés logikájából az érett szerelemébe. Ez egy igényes választás, ami ahelyett, hogy börtönbe zárná az életet, még erősebbé teszi a szerelmet, hogy az kiállja az idők próbáját. A párkapcsolatban a szerelem napról napra érik. Az együtt járás, a jegyesség időszakában kicsit romantikus. Aztán kezdődik az érett szerelem, a mindennapok, a munka, a gyerekek születése. Olykor kissé megkopik a romantika, de az érett szerelem megmarad. És mi a helyzet a veszekedéssel, a kiabálással, a tányérdobálással? – kérdezhetné valaki. A pápa erre azt válaszolja: előfordul. Akkor hogy nem megy ez a házasság rovására? A lényeg az, hogy sose fejezzük be a napot haraggal. Béküljünk ki. A másnapi hidegháború ugyanis nagyon veszélyes. Soha ne engedjük, hogy a másnap háborúval kezdődjön. Béküljünk ki még lefekvés előtt. Ez segíteni fog a házasságban. Válasszuk tehát az igényes utat a szerelembe eséstől az érett szerelemig – buzdította a pápa a házasokat, majd a következő imával zárta katekézisét:

Ima Szent Józsefhez

Szent József, te, aki szabadon szeretted Máriát, és lemondtál az elképzeléseidről, hogy helyet adj a valóságnak, segíts mindnyájunkat, hogy hagyjuk magunkat meglepni Isten által, és fogadjuk el az életet, ne úgy, mint egy váratlan fordulatot, amely ellen védekeznünk kell, hanem úgy, mint misztériumot, amely a valódi öröm titkát rejti! Esdd ki minden keresztény jegyesnek az örömöt és a radikalitást, mindig tudva azonban, hogy csak az irgalom és a megbocsátás teszik lehetővé a szeretetet. Ámen

Nyissuk meg szívünket az érkező Jézus Krisztus előtt

Katekézise elmondása után Ferenc pápa üdvözölte a VI. Pál-teremben jelenlévő híveket, közöttük is a lengyel zarándokokat. Emlékeztetett a keleti egyházat segítő imanapra, amelyet vasárnap tartunk. Szólt az AIDS elleni küzdelem világnapjáról, amely éppen szerdán esedékes. Imákat kért csütörtökön kezdődő, görögországi és ciprusi apostoli útjához. Karácsony közeledtével félelem nélkül fogadjuk be a közénk érkező Jézus Krisztust. Ha szélesre tárjuk előtte életünk kapuját, minden új megvilágítást nyer. A család, a munka, a fájdalom, az egészség, a barátság alkalom lesz arra, hogy megtapasztaljuk vigasztaló jelenlétét. Emmanuel annyit tesz ugyanis, hogy Isten velünk van, és mi tanúskodhatunk az ő jelenlétéről másoknak – buzdított végül a pápa.