A Pápa a görögországi katolikus közösséghez: A szentpáli bizalom és befogadás erejével

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán    

Ferenc pápa elismeréssel szólt a görög földről, mely adomány, az emberiség öröksége, melyre Európa épült. Költészete, irodalma, filozófiája és művészete nélkül ma nem ismernénk annyira az emberi létezésünket. A keresztény kezdetek gazdag örökségének a medrében itt a „hit inkulturációjának laboratóriuma” működött, mely az „egyházatyák bölcsessége révén igazi világítótoronnyá” vált. Pál apostol nyitotta meg ezt a laboratóriumot, mely a „kezdetek kereszténységének és a görög kultúrának a találkozását szolgálta”.

Kicsinységéhez Pál apostol a nagy és erős Istenből meríti bátor bizalmát

Ferenc pápa a páli módszertan első lépéseként a bizalommal teli magatartását ragadta meg. A Népek apostolát nem keseríti el, hogy az Areopágusz bölcselői őt „sarlatánnak” tekintik és lenézik. Szorongatott helyzete hasonlít a miénkhez, amikor az egyház kevés erővel és nem mindig kedvező körülmények közt működik. Pál – noha kisebbségben volt és helyzete sikertelennek tűnt – mégsem mondott le küldetéséről, hanem bizalommal haladt előre. Pál a nagy és erős Istenből meríti bátor bizalmát, aki pedig szereti a kicsinyeket, ahogy erről a mustármag és a kovász jézusi képei beszélnek. Az ő neve – Paulus – is kicsit, csekélykét jelent, ezért is mert gyengeségével dicsekedni. Ferenc pápa arra buzdította a helyi katolikus közösségek vezetőit, hogy „áldják a kicsinységet és fogadják el”. Az egyház, bár világviszonylatban kisebbségben  van, mégsem jelentéktelen, mert az Úrral halad együtt a kicsinység, a kiüresedés útján.

Isten mindig megelőzi a mi magvetésünket              

Pál apostol második követendő vonásaként Ferenc pápa a „befogadást” hangsúlyozta, ami pedig az „evangelizálás belső szükségszerűsége”. Így veti el az örömhír magvait a világ földjébe, tudva és elfogadva, hogy Isten már korábban vetett ott magvakat, mielőtt ő megérkezett volna. Isten mindig megelőzi a mi magvetésünket. Az evangelizálás nem egy üres edény megtöltése, hanem annak a napvilágra hozatala, amit Isten már korábban megkezdett. Nem szólja le őket az apostol, hogy „ti mindent elhibáztatok”, hanem elismerőleg szól: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok”. Elismeri méltóságukat és vallási érzékenységüket. Szelíd és lelki érzülettel tekint rájuk és elfogadja őket. Ma is szükség van erre a befogadó magatartásra, a vendéglátásra és együtt kell kidolgozni egy olyan szenvedélyes hozzáállást, mely a különféle keresztényeket egymás meghallgatására és közös munkára indítja.

Isten a kicsi maradékból szövi a történelmet  

Végül így foglalta össze tanítását Ferenc pápa: Szent Pál ezen a görög földön Istenbe vetette csendes bizalmát, ez pedig befogadóvá tette őt a hallgatói iránt. Isten arcát mutatta meg nekik Jézus Krisztusban, aki elvetette a világ szívében a „feltámadás sarját, az egyetemes jogot a reményre”. A többség kinevette ezért és otthagyták őt, de azért maradtak „néhányan akik csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes és egy Damarisz nevű asszony, és még mások is” (ApCsel 17,34). Ezt a székesegyházat éppen erről a Dénesről nevezték el. Íme a kicsi maradék, amiből az Isten a történelmet szövi! – zárta beszédét Ferenc pápa.