A pápa beszéde a fiatalokhoz: a szív csodálkozó képességével, valós kapcsolatokban éljetek

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán 

Az orsolyita nővérek 1670-ban telepedtek meg Görögországban, először Naxos szigetén és ők alapították az ország első idegen – nem görög ortodox – oktatási intézményét. 300 évvel később, 1947-ben nyitottak iskolát Athénban, ahol aztán többször is székhelyet cseréltek. Mostani iskolájuk a főváros északi peremkerületében fekszik és az intézményt jelenleg együtt vezetik a laszalliánus nővérekkel. Ferenc pápa hétfőn reggel hat órakor magánszentmisét mondott az athéni nunciatúra kápolnájában, majd negyed nyolckor fogadta Konsztantinosz Taszoulaszt, a görög parlament elnökét, aki tisztelgő látogatást tett nála. A Szentatya, miután búcsút vett a nunciatúrán a vendéglátóitól, a közeli orsolyita iskolába hajtott, ahol apostoli látogatása utolsó programjaként fiatalokkal találkozott, akik táncos műsorukkal köszöntötték a pápát, majd tanúságtételek hangzottak el. Ferenc pápa beszéde valójában válasz a fiatalok fölvetette kérdésekre.

Ne féljenek a kételyektől, mert a „kételyek a hit vitaminjai”

Elsőként Katerina nehézségére válaszolt a pápa, aki a kételyek legyőzésének a lehetőségéről kérdezte őt. Mindenekelőtt arra kérte őket, hogy ne féljenek a kételyektől, mert azok nem a hit hiányosságaira utalnak, éppen ellenkezőleg, a „kételyek a hit vitaminjai”: erősítenek, tudatosabbá tesznek, növelik bennünk a szabadságot és az érettséget. Készségesebbek leszünk útra kelni, mégpedig alázattal. Jézus mindig velünk együtt jár, kézen fog bennünket, ezért sem szabad elcsüggednünk. A nehézségekben, kételyekben tegyünk fel kérdéseket, de mindig személyes emberi kapcsolatokban.

Az ámulat, a meglepett rácsodálkozás képessége segít

Gyakran felbukkan az önvád kísértése: Talán hibáztam? Ferenc pápa szerint ez az ördög kísértése, amit erővel el kell vetni. Ilyenkor meg kell találni a kiindulási pontot és oda visszatérni – ajánlotta. Mindehhez módszerként a klasszikus görög kultúra egyik elemét ajánlotta, mely az ámulat, a meglepett rácsodálkozás képessége. Ahogy az evangéliumban is az emberek a Jézussal való találkozás során meglepődnek, ez pedig kiindulópontként szolgál az Istennel való párbeszédhez. A hit elsősorban nem hiendő dolgok befogadása vagy éppen morális cselekvés, hanem annak a szép valóságnak az elfogadása, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Van Atyánk, aki virraszt felettünk, és tegyünk bármit is, ő azért továbbra is szeret minket. Igen, bűneink és vétkeink ellenére is! Ő másképpen néz ránk, mint ahogy mi magunkat látjuk a tükörben. Tükör helyett nyissunk ablakot, lépjünk ki önmagunkból és lássuk mindazt a szépet, ami körülvesz minket. Sőt, nézzük magunkat, de most már Isten szemével! Ez az a csoda, ami Isten számára is ámulat. Tanuljuk meg tőle ezt a mély csodálkozást. Fedezzük fel megbocsátása mélységét, hiszen az Isten bocsánata soha meg nem szűnik számunkra.

Fedezzük fel a hit szépségét

A pápa emlékeztetett a delphoi jósda híres jelszavára: „Ismerd meg önmagadat!” Ne a látszatot keressük ruhában vagy eszközökben, hanem önmagunk igazi énjét. Álljunk ellen a kísértésnek, mint ahogy Ulisszesz - Odüsszeusz tette, amikor árbochoz kötöztette magát és fölébe viaszt öntetett. De még ennél is szelídebb út Orpheuszé, aki lantjátékával úgy ámulatba ejti a vadakat, hogy azok megszelídülnek. Mindez segít felfedezni a hit szépségét. A kereszténység nem annyira tennivaló, hanem annak a megengedése, hogy az Isten szeressen minket: Hagyjunk magunkat szeretni!

Legyen az Úrral való kapcsolatunk mélyen családias

A kételyek problémája után a pápa a másokkal való kapcsolatra tért át, utalva Johanna tanúságtételére, aki örömmel szólt édesanyja és nagymamája lelkes segítségéről. Ahogyan bizalommal merünk szeretett családtagjainkhoz fordulni, éppúgy legyen az Úrral való kapcsolatunk mélyen családias. Egész életünkkel menjünk hozzá, osszunk meg vele mindent, miként az egész Újszövetségi Szentírás tele van egészen konkrét emberek nevével, akik találkoznak egymással. Johanna tanúságtétele egy „nővért” is megemlít, mert a kapcsolatok lényeges része a szolgálat, ami az örömszerzés útja. A pápa megjegyezte, hogy a görög nyelvben az új és a fiatal ugyanaz a szó. A szolgálat Jézus újdonsága. A szolgálat nagy segítség abban, hogy legyőzzük a társasági média magához bilincselő eszközeit és helyette szolgálni kezdjünk. Idézett egy görög közmondást is: „Ho filosz ine állosz eaftosz”, „A barát az én másik énem”. Tehát nem a tükör, hanem a másik ember. A díványon való lusta elheverés helyett Ferenc pápa a lélek gimnansztikáját ajánlotta, mégpedig a stadionok küzdőterén.

Tápláljátok magatokban a reménység bátorságát

Végül a Szentatya a szíriai Abuod tanúságtételére válaszolt, aki ezer veszélyen át menekült el hazájából a háború fenyegető veszélye elől, egy bárkában, majd egy parti sziklán maradt fenn, étel-ital nélkül, míg a parti őrség rá nem akadt. Igazi odüsszeuszi sors, még ő inkább olyan, mint a fia, Télemakhosz. A pápa megdicsérte Aboud bátorságát, aki legyőzte a félelmeit és végül partra vergődött. Soha ne hagyjátok magatokat lenullázni! – ajánlotta a pápa a fiataloknak. Tápláljátok magatokban a reménység bátorságát, választásokon és kihívásokon keresztül. Igen, bátor kockázattal menjetek mindig előre, Isten segítségével, aki mindig mellettetek áll – zárta a fiatalokhoz intézett beszédét Ferenc pápa, látogatása utolsó programjaként.