Ferenc pápa a lombard papi kollégiumhoz: Legyetek az egyenlőtlenség felszámolói!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

XI. Piusz az első pápa, aki a Szent Péter bazilika loggiáján adta Urbi et Orbi áldását

XI. Piusz pápa a kollégium „öreg diákjaként” mindig a „szívén viselte az ő kedves lombard kollégiuma sorsát”, ezért is gondoskodott a környékről, mely a „Salus populi romani” kegykép árnyékában van – kezdte beszédét Ferenc pápa, utalással a Santa Maria Maggiore bazilikára, melynek tőszomszédságában építették fel a kollégium jelenlegi épületét, éppen a II. Vatikáni Zsinat évei során. Ferenc pápa XI. Piusz alakját nem a múlt iránti nosztalgiából idézte fel, hanem mert „prófétai jelekre” talált a működésében. Megválasztásakor XI. Piusz úgy döntött, hogy új pápaként már nem a Szent Péter-bazilikában mutatkozik be, hanem a bazilika külső Loggiájáról. Igaz, hogy mintegy 40 percbe telt, amíg az időközben raktárként használt loggiát sebtiben előkészítették az új pápa első Urbi et Orbi áldására. XI. Piusz pedig eközben várt, így kell ezt csinálni! – nyugtázta Ferenc pápa. Gesztusai arra emlékeztetnek minket, hogy meg kell nyílnunk, ki kell tágítanunk a szolgálat horizontját a világ méreteire, hogy elérjük mindazokat, akiket az Isten át akar ölelni szeretetével. Éppen ezért ne barikádozzuk el magunkat a sekrestyében és ne pátyolgassuk egymást zárt kiscsoportokban, hiszen a világ az evangéliumot és az Urat várja, hogy pásztorai őhozzá igazodjanak, szívükben és vállukon hordozva a nyáj elvárásait és terheit.

Megbocsátás, nyitott szív, együttérzés, irgalmasság

A közeli Santa Maria Maggiore bazilikában végezhető gyóntatásra is rákérdezett a pápa: Odamentek-e, azt is vállalva, hogy ez életeteket ellehetetleníti? Irgalmas papok kellenek, akik a bűnbocsánatot kérnek saját bűneikre. A pápa a lombard kollégium papjainak a lelkére kötötte, hogy Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba, csak mi! A megbocsátás tágassága a fontos, anélkül, hogy sok problémát csinálnánk belőle. Megbocsátás, nyitott szív, együttérzés, irgalmasság – sorolta a pápa a szükséges lelki hozzáállás vonásait, majd azt kérte a továbbtanuló papoktól, hogy tudásuk soha nem legyen elvont, idegen az élettől és a történelemtől. Az evangéliumot nem szolgálja olyan egyház, amelynek ugyan sok mondanivalója van, de szavaiban nincs gyógyító kenet és azok nem is érintik az emberek testét. Az élet igéihez a tudományt a Lélek felé kell fordítani az imádságban. Az élet tanúságtételére van szükség, olyan papokra, akik égő vággyal viszik az evangéliumot az utakra és a lakónegyedek otthonaiba, főként a legszegényebb és leginkább elfeledett helyekre. Ez a tanúságtétel és ezek a gesztusok olyanok, mint XI. Piusz első gesztusa volt.

Egyházzá kell lenni, hogy éljük és terjesszük az evangéliumot!

Beszéde második nagy gondolatában Ferenc pápa a misszió, a küldetés témáját érintette, XI. Piusz kérdésével: Uram, mit ajánlhatok föl Neked? A kérdés nem önmagunk körül mozog, nem is egy vágyott tanári katedra körül, hanem szolgálatra nyitott szívet igényel. Ez a kérdés megóv bennünket a karrierizmustól – ajánlotta a pápa. Mindennap tegyük föl ezt a kérdést magunknak! Olaszországban sokszor az egyházi beszédek meddő benső dialektikára szűkülnek le: ki a haladó, ki a konzervatív, miközben elfelejtik a lényeges kérdést: egyházzá kell lenni, hogy éljük és terjesszük az evangéliumot! Legyetek a nyáj pásztorai és ne a kiváltságosoké, legyen missziós szívetek!

Legyetek a közösség takácsai, az egyenlőtlenségek felszámolói!

Utolsó pontként Ferenc pápa XI. Piusz közel egy évszázada írt „Quadragesimo anno” enciklikájából idézett, mely a „pénz és a hatalom halmozását” ostorozza, főként, ha „a gazdagok magának a gazdasági élet vérének az elosztóivá válnak”. Különösen igaz ez most, amikor egyre nagyobb a szakadék a kevés gazdag és a sok szegény között. Az egyenlőtlenségeknek mai helyzetében legyetek a II. Vatikáni Zsinat papjaiként az Istennel és egymással való közösség jelei és eszközei, legyetek a közösség takácsai, az egyenlőtlenségek felszámolói, az emberek szenvedésének jeleire figyelő lelkipásztorok, akik képesek álmodni az Egyház szépségéről! – zárta a lombard papi kollégium tagjaihoz intézett beszédét Ferenc pápa. 

A Szent Ambrustól és Borromeó Szent Károlyról nevezett római Lombard Kollégium története

A Szent Ambrusról és Borromeó Szent Károlyról nevezett római Lombard Pápai Szeminárium szívesen látja azokat az egyházmegyés papokat, akiket püspökeik Rómába küldenek, hogy a pápai egyetemeken posztgraduális képzésben vegyenek részt. Elsősorban a lombardiai papok szemináriuma, de főként az utóbbi időben más olaszországi térségek, sőt más országok papjait is fogadják. A kollégium a Lombardiai Püspöki Konferencia római egyházi intézeteként különös kapcsolatban áll a Szentszékkel.

Lombardia püspökei 1854-ben alapították a Lombard Szemináriumot, amelyet XIII. Leó pápa ismert el pápai kollégiumként 1890. december 15-én „In supremo” kezdetű rövid írásával. 1943-ban Francesco Bertoglio kollégiumi rektor 65 zsidót rejtett el a szemináriumban, megmentve őket az auschwitzi deportálástól. Ezért 2011-ben Bertoglio rektort a „Nemzetek Igaza” címmel tüntették ki.

A kollégium jelenlegi épülete a Santa Maria Maggiore bazilika előtti térre néz. Szent VI. Pál pápa avatta fel 1965. november 11-én, alig három héttel a II. Vatikáni Zsinat lezárása előtt. A kollégium alapkövét 1963. február 10-én Giovanni Battista Montini bíboros, milánói érsek, a későbbi Szent VI. Pál pápa tette le. A lombard kollégium jeles diákjai között találjuk Angelo Rotta nevét is, aki 1930. március 20-tól 1945. április 6-ig budapesti apostoli nunciusként szolgált és zsidókat mentő tevékenységéért ő is megkapta a „Nemzetek Igaza” kitüntetést. A jeruzsálemi Holokauszt emlékparkban fekete márványtáblán Angelo Rotta neve harmadikként szerepel a „Nemzetek Igazai” közt. Figyelemre méltó, hogy a 21 márványba vésett név közül 11 magyar!