Ferenc pápa: „Nem tanulunk, szerelmesek vagyunk a háborúkba és Káin lelkületébe”
Somogyi Viktória - Vatikán
A hagyományoknak megfelelően az apostoli látogatásról visszatérőben a pápa válaszolt a vele utazó újságírók kérdéseire. Elsőként a máltai riporter fordult Ferenc pápához: „Köszönjük a máltai jelenlétét. Mi késztette arra, hogy meglepje a máltaiakat, és mire fog emlékezni ebből a máltai látogatásból? És hogy van az egészsége?”
Pápa: Kicsit szeszélyes az egészségem, van ez a térdproblémám, ami járási nehézségeket okoz, kicsit idegesít, de javul, legalább tudok járni – kezdte válaszát Ferenc pápa. Két héttel ezelőtt nem tudtam semmit csinálni. Lassan javul, meglátjuk, helyreáll-e, de kétséges ebben a korban. Még nem tudjuk, mi lesz a játszma vége, de reméljük jól alakul.
A máltai útról: migráns helyzet
És akkor Máltáról – tért rá a másik kérdésre a pápa. Örültem a látogatásnak, láttam Málta valóságát, láttam az emberek lenyűgöző lelkesedését, mind Gozón, mind Máltán, Vallettában és más helyeken. Nagy volt a lelkesedés az utcákon, elcsodálkoztam. Az út kicsit rövid volt. Az egyik probléma, amit láttam Önöknél is a migráció. Súlyos a migráns probléma, mert mind Görögország, Ciprus, Málta, Olaszország, Spanyolország az Afrikához és a Közel-Kelethez legközelebb eső országok és ide érkeznek a bevándorlók. A migránsokat mindig szívesen kell fogadni! A probléma az, hogy minden kormánynak meg kell határoznia, mennyit tud befogadni. Ehhez megállapodásra van szükség Európa országaival, és nem mindenki hajlandó befogadni a migránsokat. Elfelejtjük, hogy Európa bevándorlókból jött létre? De ez van, csak legalább ne hagyjanak minden terhet ezekre a szomszédos országokra, amelyek olyan nagylelkűek, és Málta is ezek közé tartozik. Ma voltam a migránsokat befogadó táborban. Szörnyű dolgokat hallottam ott. Milyen szenvedéseken mennek át, hogy ide kerüljenek! Aztán a táborok, amelyek a líbiai parton vannak, ahova visszaküldik őket! Ez bűntett, nem? Ezért hiszem, hogy ez egy olyan probléma, amely mindenki szívét megérinti. Ahogy most Európáét, amely olyan nagylelkűen helyet ad az ajtón kopogtató ukránoknak és másoknak, akik a Földközi-tenger felől érkeznek. Ezzel a programmal ért véget a látogatásom és nagyon megérintett, mert hallottam a tanúságtételeket, a szenvedéseket, ezeknek az embereknek a Via Crucis-át! Egyikük elmesélte, hogy négyszer kellett fizetnie. Kérem, gondolják ezt át. Köszönöm!
Kijevi út lehetősége
A következő újságírói kérdés egy kijevi út lehetőségére vonatkozott. A riporter utalt rá, hogy pénteken a lengyel elnök vatikáni audienciáján nyitva maradt a lehetőség a lengyel határra való pápai látogatásról.
Pápa: A háború mindig kegyetlenség, embertelen dolog, ami szemben áll az emberi lélekkel. Ez a káini lelkület. Kész vagyok mindent megtenni, amit meg kell tenni, és a Szentszék, különösen a diplomáciai oldal, Parolin bíboros és Gallagher érsek mindent megtesz, de mindent: nem lehet mindent nyilvánosságra hozni, amit csinálnak, óvatosságból, titoktartásból. A lehetőségek között szerepel az utazás is. Két út lehetséges: a lengyel elnök megkért, hogy küldjem el Krajewski bíborost a Lengyelországban fogadott ukránokhoz: már kétszer járt ott, vitt két mentőautót és ott maradt velük, de újra el fog menni. A másik utazás, amit többen is kértek, és őszintén mondtam, hogy mindig készen állok rá. Az ukrajnai út felmerült, szerepel az érkezett javaslatok között, de nem tudni, hogy megvalósítható-e. Aztán egy ideje gondolkodunk, hogy találkozzunk Kirill pátriárkával. Ezen dolgozunk és gondolkodunk, hogy a Közel-Keleten legyen a helyszíne.
Ukrajnai helyzet
Az American Magazine újságírója arról érdeklődött, hogy Ferenc pápa beszélt-e Putyin elnökkel a háború kezdete óta, és ha nem, mit mondana neki ma.
Pápa: A dolgok, amelyeket minden oldal hatóságainak elmondtam, nyilvánosak. Miután beszéltem a pátriárkával, egy nyilatkozatban gyönyörűen kifejtette, amit egymásnak mondtunk. Az év végén beszéltem Oroszország elnökével, amikor felhívott, hogy kifejezze jókívánságait. Kétszer beszéltem Ukrajna elnökével. Aztán a háború első napján arra gondoltam, hogy el kell mennem az orosz nagykövetségre, hogy beszéljek a nagykövettel, aki a nép képviselője, és feltegyem a kérdéseimet és megosszam a benyomásaimat az üggyel kapcsolatban. Beszéltem a kijevi nagyérsekkel is. Aztán két-három naponta rendszeresen beszéltem Elisabetta Piqué újságíróval, aki Lvivben volt, most pedig Odesszában tartózkodik. Ő elmondja, hogy állnak a dolgok. Beszéltem a szeminárium rektorával is. Egyben részvétemet fejezem ki az elesett újságírók miatt, bármelyik oldalon álltak is. Az újságírók munkája a közjót szolgálja, és ők szolgálat közben estek el, a közjó érdekében, az információért. Ne felejtsük el őket! Bátrak voltak, és imádkozom értük, hogy az Úr jutalmazza meg munkájukat.
Üzenet Putyin elnöknek
De mit üzenne Putyinnak, ha lehetősége lenne beszélni vele? – tért vissza az amerikai újságíró a kérdéséhez.
Pápa: Az üzeneteket, amelyeket minden hatóságnak küldtem, nyilvánosan tettem közzé. Nem beszélek kétféle nyelven. Mindig ugyanazt teszem. Úgy gondolom, hogy kérdésében kétség merül fel az igazságos és igazságtalan háborúkkal kapcsolatban is. Minden háború igazságtalanságból születik, mindig. Mert van egy háborús terv. Béketerv nincs. Például van fegyvervásárlásra való befektetés. Azt mondják: de szükségünk van rá, hogy megvédjük magunkat. Ez a háborús terv. Amikor a II. világháború véget ért, mindenki a „Soha többé háborút” és a békét óhajtotta. A békéért való munka hulláma azzal a jóakarattal kezdődött, hogy Hirosima és Nagaszaki után ne adjuk el fegyvereket, atomfegyvereket.
Hetven évvel később mindezt elfelejtettük. Így kényszeríti ki magát a háborús terv. Akkoriban sok remény volt az ENSZ munkájában. De a háborús terv ismét rákényszerítette magát. Nem vagyunk képesek másban gondolkodni, már nem szoktunk a béke kereteiben gondolkodni. Voltak olyan nagy emberek, mint Ghandi és mások, akiket a „Fratelli tutti” enciklika végén említek, és mindannyian a béke tervére építettek. De mi makacsok vagyunk, mint emberiség. Szerelmesek vagyunk a háborúkba, Káin lelkületébe. Nem véletlenül a Biblia elején megjelenik a probléma: a béke lelkülete helyett a gyilkolás „káinista” szelleme. Mondok egy személyes dolgot: amikor 2014-ben Redipugliában jártam, és láttam a fiúk neveit, sírtam. Tényleg sírtam a keserűségtől. Aztán egy-két évvel később Halottak napján Anzióba látogattam szentmisét bemutatni, és láttam az ott elesett férfiak nevét. Mind fiatalok, és ott is sírtam. Sírnunk kell a sírok felett. Van egy dolog, amit tisztelek, mert egy politikai problémáról van szó. Amikor a normandiai partraszállás évfordulója volt, a kormányfők összegyűltek, hogy megemlékezzenek róla. De nem emlékszem, hogy bárki megemlítette volna a tengerparton meghalt 30.000 fiatal férfit. A fiatalság nem számít. Ez elgondolkodtató és fájdalommal tölt el. Nem tanulunk. Az Úr irgalmazzon nekünk, mindannyiunknak. Mindannyian bűnösök vagyunk! – zárta Ferenc pápa a Máltáról visszatérőben a repülőgépen tartott sajtótájékoztatót.
