Pápai rescriptum: Egyes esetekben rendi elöljáró lehet az a szerzetes is, aki nem pap

Somogyi Viktória - Vatikán

Ki lehet nevezni nagyobb rendi elöljárónak egy szerzetesrend vagy egy pápai jogú apostoli élet társaságának élére egy szerzetest anélkül is, hogy pap lenne. Mostantól ez megtörténhet a szerzetescsaládok pappá nem szentelt tagjaival, akiket hagyományosan „testvérnek” (frater) szoktak szólítani.    

Ferenc pápa leirata május 18-tól lépett érvénybe a leirat rendelkezése szerint. A döntés azt követően született meg, hogy Ferenc pápa február 11-én audiencián fogadta a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációját és felhatalmazást adott a vatikáni dikasztériumnak, hogy „saját belátása szerint és egyéni esetekben alkalmazza ezt a lehetőséget, tiszteletben tartva a kánonjog 134. § (1) bekezdését.

A szerdán közzétett pápai rescriptum 4 cikkelyt tartalmaz, amelyek meghatározzák a felhatalmazás különböző fokozatait, amelyeket a nem papi munkatársaknak meg kell kapniuk ahhoz, hogy kinevezhessék őket az intézmény élére, függetlenül attól, hogy „helyi elöljárónak” vagy „nagyobb elöljárónak” „nevezik ki” vagy „megválasztották” „legfelsőbb moderátornak” vagy „nagyobb elöljárónak”. A legfelsőbb hatóság azonban továbbra is a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregáció marad, amely – a negyedik cikkelyben meghatározottak szerint – „fenntartja a jogot az egyedi esetek és a legfőbb moderátor vagy a nagykáptalan által meghatározott indokok elbírálására”.