Közzétették Ferenc pápa Szegények Világnapjára írt üzenetét: Krisztus szegénnyé lett értünk

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán            

Reményteli kezdés után „új katasztrófa jelent meg a láthatáron”     

Az apostol jószívű adakozásra indítja a korinthusi híveket a jeruzsálemi egyház javára és hozzá motiváló alapként Jézus Krisztus példáját idézi, akinek „ismerik a jótékonyságát. Ő, noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” (1Kor 8,9). A Szegények Világnapja idén is „egészséges provokációként tér vissza, hogy segítsen elgondolkodni életmódunkon és a jelen pillanatban tapasztalható szegénység sokféle formáján”. A világ néhány hónappal ezelőtt éppen csak kilábalt a világjárvány viharából és gazdasági fellendülés jelei mutatkoztak, ám a reményteli kezdés után egy „új katasztrófa jelent meg a láthatáron”. Az ukrajnai háború csak tovább fokozta a regionális háborúkat, amelyek az elmúlt években halált és pusztítást arattak. Ám most egy „szuperhatalom” a népek önrendelkezési elvével szemben akarja ráerőltetni akaratát közvetlenül másokra.

A háborúk értelmetlensége főként a védteleneket és a gyengéket sújtja

A háborúk értelmetlensége Ferenc pápa szerint főként a védteleneket és a gyengéket sújtja. Asszonyok, gyerekek és idősek milliói vannak kitéve a bombázások veszélyének, vagy életük megóvása érdekében otthonaik elhagyására kényszerülnek és maradnak híján sokszor a legelemibb szükségleteknek. Az emberi életnek ebben a drámai helyzetében a Szegények Világnapja az „értünk szegénnyé lett Jézust állítja elénk”, akinek példája Pál apostol buzdítására egykor úgy mobilizálta a korinthusi híveket, hogy a hét első napján mindig összegyűjtötték a jeruzsálemi híveknek, amit a hét során félre tudtak nekik tenni. Ez a gyakorlat megmaradt az egyházban egészen a napjainkig a szentmisék során tartott gyűjtések formájában, ahogy arról már Szent Jusztin vértanú írt a második században. Amikor azonban Korinthusban az adakozó kedv megcsappant, az apostol így buzdít: „Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon” (2 Kor 8,11).

Tartsuk fenn a segélyezés folytonosságát és ne adjuk fel a kezdeti lelkes motivációkat!

Ferenc pápa elismeréssel szól arról a készségről, mellyel az elmúlt években a lakosság megnyitotta az ajtókat a közel-keleti, közép-afrikai és most ukrajnai háborúk elől menekültek millióinak fogadására, ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy minél tovább tart egy konfliktus, annál inkább súlyosbodnak a következményei. Éppen ezért arra buzdít, hogy tartsák fenn a segélyezés folytonosságát és ne adják fel a kezdeti lelkes motivációkat: Amit elkezdtünk, ugyanolyan felelősséggel kell befejeznünk! A pápa a szolidaritás jegyében arra kér mindenkit, hogy ossza meg amije van, még ha kevés is, azokkal, akiknek semmijük sincs. Tegyék ezt mindenekelőtt a tehetősebb országok és egyének, akik az utóbbi időkben tettek szert biztos életvitelre. Pál apostol a konkrét segítség tekintetében nem parancsol, hanem tanácsot ad „Jézus önkiüresítése” példája nyomán. Jakab apostol arra buzdítja a keresztényeket, hogy a „tanítást váltsák tettekre, ne csak hallgassák azt, mert különben önmagukat csalják meg” (Jak 1,22-25). Nem használ sem a „felelőtlen szociális költekezés”, sem az „aktivizmus”, hanem a „konkrét segítség”, amihez „mindenkinek fel kell tűrni az ingujját”.      

Van egy olyan szegénység, ami gazdaggá tesz!

A szegénységben létezik egy paradoxon, amit ma, vagy bármikor nehéz elfogadni, mert szembemegy az emberi logikával és állítja: Van egy olyan szegénység, ami gazdaggá tesz. Pál apostol Jézus Krisztus „kegyelmére” utalva meg akarja erősíteni azt, amit az Úr maga hirdetett, nevezetesen, hogy az igazi gazdagság nem abban áll, hogy „kincseket halmozunk fel a földön, amiket a moly és a rozsda megemészt (Mt 6, 19), hanem inkább a kölcsönös szeretetben, amely arra késztet bennünket, hogy hordozzuk egymás terheit, hogy senki ne maradjon elhagyottan vagy kizárva. Az elmúlt években a megélt gyengeség és az emberi korlátok tapasztalata, most pedig a globális következményekkel járó háború tragédiája akar valami döntő dologra megtanítani: nem azért vagyunk a világon, hogy túléljük, hanem azért, hogy mindenki méltó és boldog életet élhessen. Jézus üzenete feltárja nekünk, hogy van olyan szegénység, amely megaláz és megöl és van egy másik szegénység, s ez Jézus szegénysége, amely felszabadít és boldoggá tesz. Ha Pál megadta nekünk ezt a tanítást és az Egyház évszázadokon át terjesztette és tanúságot is tett róla, akkor ez azért van, mert az Isten a Fiában, Jézusban ezt az utat választotta és követte. Ha szegénnyé tette magát értünk, akkor életünk is megvilágosodik, átalakul, és olyan értékre tesz szert, amelyet a világ nem ismer és önmagától nem is tud adni.

Akik a legtökéletesebben utánozzák Jézust, a názáreti munkást

Az üzenet utolsó pontja a május 15-én szentté avatott Charles de Foucauld testvérre utal, aki „gazdagnak született, ám mindent elhagyott, hogy kövesse Jézust és vele együtt legyen szegény. Remeteként először Názáretben, majd a Szahara sivatagjában a csend, az ima és megosztás útján példamutató tanúja lett a keresztény szegénységnek. Fontoljuk meg szavait: „Ne vessük meg a szegényeket, a kicsinyeket, a kétkezű dolgozókat: ők nemcsak testvéreink Istenben, hanem egyúttal ők azok, akik a legtökéletesebben utánozzák Jézust, a názáreti munkást”.