Ferenc pápa találkozója az őslakos népekkel Maskwacis-ban: nagyon sajnálom
Somogyi Viktória - Vatikán
A Kanada területén évezredek óta élő őslakosok három nagy csoportot foglalnak magukban: az első nemzeteknek nevezett csoportot, a métiseket és az inuitokat, amelyeken belül nagyon sokféle népesség él, eltérő szokásokkal, hagyományokkal és nyelvekkel. Az Első Nemzetek Kanada legnagyobb őslakos közösségét képviselik az ország területének déli részén; az inuitok az északi-sarkvidéki övezetben élők egyik fő csoportjába tartoznak; a Kanada legnyugatibb részén található Métisek pedig az őslakosok és az európaiak keveredéséből származó meszticek.
Maskwacis
A közel nyolcezer lakosú Maskwacis területe Alberta középső részén található, körülbelül 70 kilométerre délre Edmonton városától. Ez ad otthont a nyugat-kanadai indián törzseknek, a Maskwacis négy nemzetének. Egy időben ezt a hatalmas területet áfonyabokrok borították, amelyek vonzották a terület nagy medvepopulációját, innen származik a Maskwacis vagy Bear Hills (Medve-dombok) elnevezés.
A találkozó
A pápát helyi idő szerint hétfőn délelőtt 10 órakor a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt templom bejáratánál fogadta a plébános, valamint az első nemzetek, a métisek és az inuitok néhány elöljárója, majd dobhangok kíséretében golfautóval indult tovább a temető felé. A temetőbe belépve a pápa csendes imába mélyedt. Ezt követően a golfautón jutott el a Medve-parkba (Bear Park Pow-Wow Grounds), ahol a bejáratnál az ország minden tájáról érkezett bennszülött vezetők delegációja fogadta. Az őslakosok hagyományos táncaikkal történt bevonulása után egyik elöljárójuk köszöntötte Ferenc pápát, majd a pápa emelkedett szóra. Beszéde után énekek hangzottak fel, majd közösen elimádkozták a Miatyánkot. Végül az idős törzsi elöljárókat egyenként üdvözölte a pápa. A találkozót követően visszatért az edmontoni Szent József szemináriumba.
Együtt haladni, imádkozni és dolgozni
Azért jöttem szülőföldetekre, hogy személyesen mondjam el nektek bánatomat és hogy Isten bocsánatáért, a gyógyulásért és a kiengesztelődésért könyörögjek, valamint, hogy kifejezzem közelségemet, majd veletek és értetek imádkozzam – kezdte beszédét Ferenc pápa az őslakos népek képviselőihez. Utalt négy hónappal ezelőtti római találkozójukra, majd hangsúlyozta: „Együtt akarunk haladni előre, együtt akarunk imádkozni és együtt akarunk dolgozni, hogy a múlt szenvedései az igazságosság, a gyógyulás és a kiengesztelődés jövőjéhez vezessenek. Ezért a zarándokutam első része ezen a vidéken zajlik, ahol az őshonos népek időtlen idők óta jelen vannak. Ezek olyan területek, amelyek beszélnek hozzánk; lehetővé teszik számunkra, hogy emlékezzünk.”
Emlékezni
Fontos emlékezni, mert a feledés közömbösséghez vezet – szögezte le Ferenc pápa. A bentlakásos iskolákban történt szörnyű élményekre emlékezni bántó, dühítő, fájdalmat okozó és mégis szükséges. Emlékeznünk kell arra, hogy az asszimilációs és felszabadítási politikák, amelyek a bentlakásos iskolarendszert is magukban foglalták, milyen pusztító hatást gyakoroltak e vidékek lakosságára.
Bocsánatot kérni
„Azért vagyok itt, mert bűnbánati zarándokutam első lépése közöttetek az, hogy ismét bocsánatot kérjek, és még egyszer hangsúlyozzam, hogy nagyon sajnálom. Sajnálom, hogy sok keresztény – sajnálatos módon – támogatta az őslakos népeket elnyomó hatalmak gyarmatosító mentalitását. Sajnálom. Bocsánatot kérek különösen azért, hogy az egyház és a szerzetesi közösségek sok tagja – nem utolsósorban közönyük révén – együttműködött az akkori kormányok által támogatott kulturális rombolási és erőszakos asszimilációs projektekben, amelyek a bentlakásos iskolák rendszerében csúcsosodtak ki. Noha a keresztény szeretet nem hiányzott, és számos kiemelkedő példája volt a gyermekek iránti odaadásnak és gondoskodásnak, a bentlakásos iskolákhoz kapcsolódó politikák általános hatásai katasztrofálisak voltak. Keresztény hitünk azt üzeni nekünk, hogy ez katasztrofális hiba volt, amely összeegyeztethetetlen Jézus Krisztus evangéliumával. Újra szeretném megerősíteni, szégyellve és egyértelműen: alázatosan bocsánatot kérek a sok keresztény által az őslakosok ellen elkövetett gonoszságokért” – mondta Ferenc pápa.
A múltban történtek tényeinek komoly kivizsgálására van szükség
„A bocsánatkéréssel még nincs vége a dolognak” – folytatta. „Tökéletesen egyetértek: ez csak az első lépés, a kiindulópont. Azt is tudom, hogy „a múltba tekintve semmiféle erőfeszítés, hogy bocsánatot kérjünk és hogy megpróbáljuk helyrehozni az okozott kárt, soha nem lesz elegendő”, és hogy „a jövőbe tekintve semmi erőfeszítést nem szabad megspórolni egy olyan kultúra megteremtésétől, amely képes megakadályozni az ilyen helyzetek megismétlődését” (Levél Isten népéhez, 2018. augusztus 20.). Ennek a folyamatnak fontos része lesz a múltban történtek tényeinek alapos kivizsgálása, valamint a bentlakásos iskolák túlélőinek segítése abban, hogy megtapasztalják az elszenvedett traumákból való gyógyulást” – nyomatékosította a pápa. „Bízom és imádkozom, hogy a keresztények és a civil társadalom ezen a földön növekedjenek abban a képességben, hogy elfogadják és tiszteljék az őslakosok identitását és tapasztalatait. Remélem, hogy konkrét módokat találunk arra, hogyan tegyük ismertebbé és megbecsültebbé ezeket a népeket, hogy mindannyian megtanuljunk együtt járni. A magam részéről továbbra is ösztönözni fogom minden katolikus erőfeszítését az őslakosok támogatására” – jelentette ki Ferenc pápa.
Szükségünk van Isten kegyelmére a kiengesztelődéshez
„Legyetek tudatában, hogy tisztában vagyok azokkal a szenvedésekkel és traumákkal, nehézségekkel és kihívásokkal, amelyeket az őslakosok megtapasztalnak az ország minden régiójában. A szavak, amelyeket e bűnbánó út során elmondok, minden bennszülött közösségnek és személynek szólnak. Szeretettel ölellek mindnyájatokat” – fogalmazott a pápa. „Saját erőfeszítéseink nem elegendőek a gyógyuláshoz és a kiengesztelődéshez: szükségünk van Isten kegyelmére. Szükségünk van a Lélek csendes és erőteljes bölcsességére, a Vigasztaló gyengéd szeretetére. Teljesítse szívünk legmélyebb elvárásait! Vezesse lépéseinket, és tegye lehetővé, hogy együtt haladjunk előre utunkon” – zárta első beszédét Ferenc pápa az őslakosok képviselőihez Maskwacis-ban.
