Ferenc pápa Edmontonban: az egyház legyen a kiengesztelődés és a befogadás helye

Gedő Ágnes– Vatikán

A pápa utalt rá, hogy néhány hónapja fogadta a kanadai őslakos delegációt Rómában, most pedig ő jött el barátként és zarándokként földjükre, abba a templomba, ahol együtt dicsérik testvéreikkel Istent. A helyreállítás folyamata csak konkrét cselekvésekkel működhet – utalt a római találkozóra a pápa, majd örömmel állapította meg, hogy a különböző őslakos közösségek képviselői a Kanadába bevándorolt lakossággal együtt valódi egységet alkotnak a Szent Szív-plébánián. Az egyház legyen mindenki előtt nyitott és befogadó otthon, Isten gyermekeinek családja, ahol a vendégszeretet és a befogadás – az őslakos kultúra alapértékei érvényesülnek. Köszönet, amiért támogatják a szegényeket! És köszönet a kanadai püspöki konferenciának munkájáért és azért, hogy lehetővé tette a pápa utazását.

Keresztények bűnei az őslakosokkal szemben

Ugyanakkor azt se feledjük: az egyházban is előfordul, hogy a jó búza közé korpa keveredik. Ferenc pápa éppen amiatt vállalta a bűnbánó zarándoklatot, emlékezve az őslakos népek ellen elkövetett bűnökre, melyben keresztények is részt vettek. Fájdalommal kér bocsánatot tőlük mindezért. Szomorú belegondolni, hogy katolikusok is hozzájárultak az asszimilációs politikához, az alacsonyabb rendűségi érzés kialakításához, megfosztva kulturális és spirituális értékeiktől az őslakosokat, előítéletes és diszkriminatív módon viselkedtek velük. És ezt egy magát kereszténynek mondó nevelés jegyében is tették. A nevelésnek ezzel szemben mindig a tiszteletből és az emberek tehetségéből kell kiindulnia.

A kiengesztelődés Krisztus keresztjének kegyelme

A pápa ezután a valódi kiengesztelődés értelméről beszélt, mely nem külső megegyezés eredménye, nem is az égből aláhulló béke. Pál apostol ezt úgy magyarázza, hogy Jézus, „a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében” (vö. Ef 2,14) a kereszt által. Kedves testvérek, mit jelent ez azok számára, akik fájdalmas sebeket hordoznak magukban? – tette föl a kérdést a Szentatya, majd leszögezte: semmi nem törölheti el a megsértett méltóságot, az elszenvedett rosszat, a megcsalt bizalmat. És a hívek szégyenét sem szabad soha eltörölni. De Jézustól kell újraindulni, az ő keresztjére függesztve ni tekintetünket, az elárult és értünk keresztre feszített szeretetre. Mert éppen a keresztfa alakítja át a fájdalmat szeretetté, a halált életté, a csalódást reménnyé, az elhagyatottságot közösséggé, a távolságot egységgé. A kiengesztelődés nem a mi művünk, hanem ajándék, mely a keresztből fakad. Béke, mely Jézus szívéből jön, kegyelem, amelyet kérnünk kell.

Az egyház legyen a kiengesztelődés élő teste

Szent Pál azt is elmondja, hogy Jézus keresztje által eggyé forraszt minket egy testben. Ez a test pedig az egyház, a kiengesztelődés élő teste. Ha a kitörölhetetlen fájdalomra gondolunk, melyet egyházi intézményekben éltek át Kanadában, csak haragot és szégyent érzünk – folytatta beszédét a pápa. Ez akkor történt meg, amikor a hívek hagyták magukat befolyásolni a világ által, és a kiengesztelődés helyett saját kulturális modelljüket erőltették az őslakosokra. Az Úr azonban nem így működik: nem kényszerít, nem fojt meg és nem nyom el. Szeret, felszabadít és szabadon hagy minket. Soha nem lehet Isten ellenében hirdetni Istent, mégis sokszor megtörtént a múltban! Míg Isten egyszerűen és alázatosan kínálja fel magát, mi mindig kísértést érzünk, hogy másokra erőltessük őt, vagy mások fölé kerekedjünk az ő nevében. Ferenc pápa erőteljesen felszólított: Jézus nevében, soha ne forduljon elő többé ez az egyházban! Jézust úgy hirdessék, ahogy ő kívánja, szabadon és szeretettel! Mindenkiben szeretni való testvérünket, Krisztus testét lássuk! Az egyház, Krisztus teste legyen a kiengesztelődés élő teste!

Ismerjük meg és fogadjuk el egymást

Maga a kiengesztelődés szó lényegében az egyház szinonimája. Ahhoz, hogy újra kiegesztelődjünk egymással, együtt kell elindulni és növekedni. Testvérként tekintsünk egymásra, fogadjuk el egymás történelmét és kultúráját, hagyjuk, hogy a Szentlélek egység-misztikája segítse a megsebzett múlt gyógyulását. Ezt az utat kell követnünk: ne döntsünk mások helyett, de skatulyázzuk be a többieket, hanem álljunk Krisztus keresztje és testvérünk elé, hogy megtanuljunk együtt járni. Ez az egyház és ilyennek kell lennie! Olyan helynek, ahol a valóság mindig felette áll az eszmének, befogadó otthon mindenki számára, nem pedig előírásokat kényszerít az emberekre. Legyen olyan templom, melynek kapui mindig nyitva állnak, amelyben találkozunk, egymást szolgáljuk és kiengesztelődünk. A kiengesztelődés pedig elsősorban helyi szinten valósul meg a közösségben, ahol a hívek és a családok egymás mellett élnek napról napra. Imádkozzatok együtt, segítsétek egymást, osztozzatok egymás élettörténetében, örömeiben és mindennapos küzdelmeiben, mert ez nyitja meg a kaput Isten kiengesztelő ereje előtt – buzdította végül Ferenc pápa az edmontoni Szent Szív-plébánia közösségét.