Ne féljetek, de álljatok készen! – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

A pápa tanításában emlékeztetett rá, hogy életünk végén számot kell majd adnunk a kapott javakról, tehát az éberség egyben felelősséget is jelent. Ezért gondosan őriznünk kell a kapott ajándékokat, mint az élet, a hit, a család, a teremtett világ, személyes kapcsolataink.

Küzdjük le a félelmet és ne éljünk passzív életet

A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus beszédet intéz tanítványaihoz, hogy eloszlassa minden félelmüket és ébrenlétre biztassa őket. Két alapvető buzdítással fordul hozzájuk: az első, hogy „Ne félj te kisded nyáj!” (Lk 12,32); a második pedig, hogy „álljatok készen” – kezdte beszédét a pápa, hangsúlyozva a két kulcsfontosságú kifejezést: „Ne félj” és „álljatok készen”. Ezek a szavak arra bátorítanak, hogy legyőzzük a félelmeket, amelyek olykor megbénítanak bennünket, valamint, hogy leküzdjük a kísértést, hogy passzívan, mintegy alvásba merülten éljünk – mondta a pápa, majd a két kifejezéshez fűzte gondolatait.

Életünk Isten kezében van

„Ne félj!” Jézus mindenekelőtt bátorítja a tanítványokat – magyarázta Ferenc pápa, emlékeztetve rá, hogy Jézus kevéssel azelőtt fejezte be hozzájuk intézett beszédét az Atya szerető és gondviselő gondoskodásáról, amely törődik a mezők liliomaival és az ég madaraival, következésképpen még inkább gyermekeivel. Ezért nem kell aggódnunk és idegeskednünk: történetünk szilárdan Isten kezében van – szögezte le Ferenc pápa. Lelkesít bennünket Jézusnak ez a felhívása, hogy ne féljünk. Olykor ugyanis úgy érezzük, hogy be vagyunk börtönözve a bizalmatlanság és az aggodalom érzésébe: félünk a kudarctól, attól, hogy nem ismernek el és nem szeretnek bennünket, hogy nem sikerül megvalósítani terveinket, hogy soha nem leszünk boldogok…És ilyenkor küzdünk, keressük a megoldást, hogy megtaláljuk helyünket, ahol kitűnhetünk, hogy javakat és gazdagságot halmozzunk fel, hogy biztonságra találjunk; és végül mire jutunk? Végül csak szorongásban és állandó aggodalomban élünk. Jézus ezzel szemben biztosít bennünket: ne féljetek! Bízzatok az Atyában, aki mindent megad nektek, amire szükségetek van. Már nektek adta Fiát, Országát és mindig elkísér benneteket gondviselésével, minden nap gondoskodik rólatok. Ne félj: íme a bizonyosság, amelyhez szívünket láncolhatjuk! – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Szeretni azt jelenti, hogy figyelemmel vagyunk testvéreink iránt

Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy annak a tudata, hogy az Úr szeretettel őrködik felettünk, nem jogosít fel arra, hogy aludjunk, hogy átadjuk magunkat a lustaságnak! Éppen ellenkezőleg, elevennek, ébernek kell lennünk. Szeretni ugyanis azt jelenti, hogy figyelemmel kell kísérnünk a másikat, észre kell vennünk, mire van szüksége, készségesen meg kell hallgatnunk és be kell fogadnunk őt, készen kell állnunk.

A keresztény bölcsesség arra szólít, hogy mindig álljunk készen

„Álljatok készen!” – ez a mai második felszólítás – folytatta a vasárnapi evangéliumi szakasz elemzését Ferenc pápa. Ez a keresztény bölcsesség. Jézus többször elismétli ezt a felszólítást és ezt most három rövid példabeszéden keresztül teszi. Mindhárom a házigazdára összpontosít, aki az első példabeszédben váratlanul hazatér a menyegzőről, a másodikban nem akarja, hogy meglepjék a tolvajok, a harmadikban hosszú utazásról tér haza. Mind a három példabeszédnek ugyanaz az üzenete: ébren kell maradni, nem szabad elaludni, vagyis nem lehetünk szórakozottak, nem engedhetünk a belső lustaságnak, mert az Úr eljön azokban a helyzetekben is, amikor nem várjuk őt. Figyelemmel kell lennünk az Úrra, nem aludhatunk el, ébren kell maradnunk – mondta nyomatékkal a pápa.

Számot kell adnunk a ránk bízott javakról

Az Úr életünk végén számot fog kérni tőlünk a ránk bízott javakról; ezért az éberség felelősséget is jelent, vagyis hűségesen kell őriznünk és kezelnünk a javakat – buzdított rá a pápa, felsorolva ezeket a javakat, mint az élet, a hit, a család, a kapcsolataink, a munka, de az a hely is, ahol élünk, városunk, a teremtett világ. Olyan sok mindent kaptunk – ismételte meg a pápa, majd azt kérte, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: gondját viseljük-e ennek az örökségnek, amit az Úr ránk hagyott? Őrizzük-e szépségét, vagy csak saját magunk javára használjuk, pillanatnyi kényelmünk szerint? El kell egy kicsit gondolkoznunk ezen: őrzői vagyunk-e annak, amit kaptunk?

Az Úr soha nem hagy magunkra bennünket

Összefoglalva a vasárnapi evangéliumi szakasz tanítását, Ferenc pápa arra szólított fel, hogy haladjunk előre utunkon félelem nélkül, annak a bizonyosságában, hogy az Úr mindig elkísér bennünket. És maradjunk éberek, hogy ne forduljon elő velünk, hogy elalszunk, miközben az Úr eljön - utalt Szent Ágoston szavaira: „Félek, hogy az Úr elhalad mellettem”, és nem ismerem fel”, hogy elalszom és nem veszem észre, hogy az Úr elhalad mellettem”. Legyetek éberek! – biztatott ismét Ferenc pápa, majd a Szűzanyához fohászkodva fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét: Segítsen bennünket Szűz Mária, aki befogadta az Úr látogatását és készségesen és nagylelkűen mondta: „itt vagyok”.