Pápai sajtótájékoztató visszafelé úton Kazahsztánból: ha hiányzik a lelkipásztor szíve, akkor nem működik semmiféle lelkigondozás
Somogyi Viktória - Vatikán
Mindig párbeszédet kell folytatni. A Rómába tartó repülőúton Ferenc pápa válaszolt az őt Kazahsztánba kísérő újságírók kérdéseire. Ismét szólt az ukrajnai háborúról, a védekezéshez való jogról, a fegyverkereskedelemről, valamint a politika és a Nyugat szerepéről egy olyan értékválságban, amely populizmust generál. A németországi helyzettel kapcsolatos kérdésre válaszolva Ferenc pápa kifejtette, hogy az egyháznak pásztorokra van szüksége, nem lelkipásztori tervekre. A sajtótájékoztató elején a pápa boldog születésnapot kívánt az olasz katolikus hetilap, az Avvenire újságírójának Stefania Falasca-nak, majd tortát is felszolgáltak.
Kazahsztán, Közép-Ázsia
Az első kérdést Zhanat Akhmetova, a kazahsztáni KHABAR TV munkatársa tette fel a pápának, akit a látogatás eredményéről, a kazah népről és arról kérdezett, hogy mit talált ösztönzőnek.
Ferenc pápa válaszában hangsúlyozta, hogy nagy meglepetést jelentett neki Kazahsztán, mert Közép-Ázsiáról – Borogyin zenéjét leszámítva – nem tudott semmit. „Meglepetés volt találkozni ezeknek a nemzeteknek a képviselőivel. Kazahsztán is nagyon meglepett, mert nem számítottam rá, hogy ilyen. Tudtam, hogy ez az ország, ez a város jól, intelligens módon fejlődött. De harminc év függetlenség után ilyen fejlődést elérni, ezt nem vártam. És egy ilyen nagy ország, tizenkilenc millió lakossal… Hihetetlen. Nagyon rendezett és gyönyörű. Sok szépség található benne: a város építészete kiegyensúlyozott, jól szervezett. Modern város, talán a jövő városa. Ami nagyon meglepett: az előrelépés vágya nemcsak az iparban, a gazdasági és anyagi fejlődésben, hanem a kulturális fejlődésben is. Meglepetés volt, amire nem számítottam” – ismételte meg a pápa. Ezt követően a vallásközi kongresszusról szólt, amit nagyon fontosnak nevezett, immár hetedik kiadását megérte a rendezvény. „Ez azt jelenti, hogy egy olyan országról van szó, amely előrelátó, amely lehetővé teszi a párbeszédet azokkal, akiket általában kiselejteznek. Mert van egy progresszív világfelfogás, amely számára az első elvetendő dolog a vallási értékek. Közben ez az ország egy ilyen javaslattal áll elő a világnak... és már hétszer megszervezte, ez csodálatos! Büszke lehet az országára és a szülőföldjére” – zárta válaszát a pápa.
Ukrajna, háborúk, fegyvergyártás
A következő kérdést Rüdiger Kronthaler, az ARD német televíziós hálózat római tudósítója tette fel a pápának a békével kapcsolatban. „Szentatya, köszönöm a békeüzenetet, német vagyok. A népem felelős a nyolcvan évvel ezelőtti halálesetek millióiért. Az iskolában azt tanuljuk, hogy soha nem szabad fegyvert, erőszakot használni: az egyetlen kivétel az önvédelem. Ön szerint fegyvert kell adnunk Ukrajnának a jelenlegi pillanatban?”
Ferenc pápa így válaszolt: „Ez egy politikai döntés, ami lehet erkölcsös, erkölcsileg elfogadott, ha erkölcsi feltételek szerint születik, amelyekből sok van és beszélhetünk róla. De lehet erkölcstelen, ha azzal a szándékkal teszik, hogy még több háborút provokáljanak ki, vagy hogy fegyvereket adjanak el, vagy hogy leselejtezzék azokat a fegyvereket, amelyekre már nincs szükségük. A motiváció az, ami nagyrészt minősíti ennek a tettnek az erkölcsiségét. A védekezés nemcsak jogszerű, hanem a haza iránti szeretet kifejezése is. Aki nem védekezik, aki nem véd meg valamit, az nem szereti azt, aki viszont védekezik, az szereti. Itt érintünk egy másik dolgot, amit az egyik beszédemben említettem, mégpedig azt, hogy még jobban el kellene gondolkodnunk az igazságos háború fogalmán. Mert ma mindenki a békéről beszél: hosszú évek óta, hetven éve beszél az ENSZ a békéről, sok beszédet tartanak a békéről. De hány háború zajlik jelenleg? Ukrajna-Oroszország, most Azerbajdzsán és Örményország, amely egy ideig megállt, mert Oroszország kezességet vállalt, a békét garantálja itt és háborúzik ott... Aztán ott van Szíria, tíz év háború, mi történik ott, ami nem megállítható? Milyen érdekek mozgatják ezeket a dolgokat? Aztán ott van Afrika szarva, illetve Mozambik északi része vagy Eritrea és Etiópia egy része, továbbá Mianmar ezzel a szenvedő néppel, amelyet annyira szeretek, a rohingyák, akik körbe-körbe járnak és nem találnak megnyugvást. Most világháborúban vagyunk, kérem...
Gyerekként emlékszem egy személyes dologra, kilenc éves voltam. Emlékszem, Buenos Aires legnagyobb újságjának a riasztója megszólalt: akkoriban amikor ünnepeltek vagy rossz hírt közöltek, meghúzták ezt a riasztót, ami az egész városban hallatszott. Édesanyám azt mondta: „Mi történik?” 1945 volt, háború zajlott. Egy szomszéd átjött, és azt mondta: „Megszólalt a riasztó...” és sírt: „Vége a háborúnak!”. És ma látom anyámat és a szomszédot, akik sírtak örömükben egy dél-amerikai országban, olyan távol, mert véget ért a háború! Ezek az asszonyok tudták, hogy a béke minden háborúnál fontosabb, és sírtak örömükben, amikor megkötötték a békét. Nem felejtem el. Felteszem a kérdést: Nem tudom, hogy ma szívünkben arra neveltek-e, hogy sírjunk örömünkben, ha látjuk, hogy béke van. Minden megváltozott. Ha nem viselsz háborút, nem vagy hasznos!
Aztán ott vannak a fegyvergyárak. Ez egy gyilkos üzlet. Valaki, aki ért a statisztikákhoz, azt mondta nekem, hogy ha egy évre felhagynánk a fegyvergyártással, megoldódna az éhezés a világban… Nem tudom, hogy ez igaz-e vagy sem. De az éhezésre, az oktatásra... nem lehet költeni, mert fegyvert kell gyártani. Genovába néhány éve, három-négy évvel ezelőtt egy fegyverekkel megrakott hajó érkezett, amely rakományát egy nagyobb hajóra kellett volna áttenni, amely Afrikába, Dél-Szudán közelébe tartott. A kikötői dolgozók nem akarták megtenni, amiért nagy árat fizettek, de azt mondták: „Nem működök együtt”. Ez egy anekdota, de a béke lelkiismeretéről szól” – figyelmeztetett a pápa.
Németországra utalva kijelentette: „Az egyik dolog, amit megtanultam ott, az a képesség, hogy megbánom a tettemet és bocsánatot kérek a háborús vétkekért. És azt is megtanultam, hogy ne csak bocsánatot kérj, hanem fizesd is meg a háborús vétkeket. Ez egy olyan példa, amelyet utánozni kell. Maga a háború hiba! Ilyen levegőt szívunk most: ha nincs háború, úgy tűnik, nincs élet. Kicsit rendezetlenül, de mindent elmondtam, amit az igazságos háborúról akartam. De a védekezéshez való jog igen, az igen, de akkor éljünk vele, amikor szükséges” – mondta Ferenc pápa.
Párbeszéd a háborús felekkel
Ezt követően Sylwia Wysocka, a lengyel PAP hírügynökség tudósítója fordult a pápához: „Szentatyám, azt mondta: soha nem igazolhatjuk az erőszakot. Ukrajnában most Oroszország részéről erőszak, halál és teljes pusztítás történik. Nálunk Lengyelországban olyan közel van a háború, kétmillió menekülttel! Van-e az Ön véleménye szerint egy határvonal, amelyen túl nem szabad azt mondani: nyitottak vagyunk a Moszkvával való párbeszédre. Mert sokan nehezen tudják megérteni ezt a rendelkezésre állást. És a következő útja Kijevbe vezet?”.
Ferenc pápa így válaszolt: „Válaszolok erre, de jobban szeretném, ha először a látogatásommal kapcsolatos kérdéseket tennék fel… Szerintem mindig nehéz megérteni a párbeszédet a háborút elindító államokkal, és úgy tűnik, hogy az első lépés onnan történt meg, arról az oldalról. Nehéz, de nem szabad elvetni, meg kell adni a párbeszéd lehetőségét mindenkinek! Mert mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a párbeszéd során megváltoztathatunk dolgokat, és egy másik nézőpontot, egy másik szempontot is felkínálhatunk. Nem zárom ki a párbeszédet egyetlen hatalommal sem, akár háborúban áll, akár az agresszor... néha a párbeszédet így kell folytatni, nehéz, de tenni kell. Mindig egy lépéssel előre, kinyújtott kézzel, mindig! Különben bezárjuk a béke egyetlen ésszerű kapuját. Néha nem fogadják el a párbeszédet: kár! De a párbeszédet mindig folytatni kell, legalább is fel kell kínálni, és ez jót tesz azoknak, akiknek felajánlják; lélegzetvételhez enged jutni” – hangsúlyozta Ferenc pápa.
A Nyugat morális válsága
A következő kérdést Loup Besmond de Senneville, a francia katolikus lap, a La Croix munkatársa tette fel a pápának: „Nagyon köszönöm ezeket a napokat Közép-Ázsiában. Ezen az úton sok szó esett az értékekről és az etikáról, különösen a vallásközi kongresszuson egyes vallási vezetők utaltak a Nyugat elveszésére morális leépülése miatt. Mi a véleménye erről? Ön szerint a Nyugat a pusztulás állapotában van, értékeinek elvesztése fenyegeti? Kiváltképpen az eutanáziáról, az élet végéről szóló vitára gondolok, amely Olaszországban, de Franciaországban és Belgiumban is zajlott.”
Ferenc pápa válaszában leszögezte: „Igaz, hogy a Nyugat általában véve jelenleg nem áll a példaértékűség legmagasabb szintjén. Nem elsőáldozó kisfiú, igazán nem az. A Nyugat rossz utakat választott, gondoljunk például a köztünk lévő társadalmi igazságtalanságra. Van néhány ország, amelyik kicsit fejlődött a társadalmi igazságosság terén, de itt gondolok az én kontinensemre, Latin-Amerikára, ami a Nyugathoz tartozik. Gondoljunk a Földközi-tengerre is, ami a Nyugat része: ma ez nem Európa, hanem az emberiség legnagyobb temetője. Mi az, amit a Nyugat elveszített, hogy elfelejti a befogadást, amikor emberekre van szüksége? Ha a demográfiai télre gondolunk: szükség van emberekre: mind Spanyolországban – elsősorban Spanyolországban – mind Olaszországban, ahol vannak elnéptelenedett falvak, ahol csak húsz idős hölgy él. De miért ne lehetne olyan nyugati politikát kialakítani, amelyben a bevándorlókat azzal az alapelvvel fogadják be, hogy üdvözölni, kísérni, előmozdítani és integrálni kell őket? Ez nagyon fontos, hogy integráljuk őket, ehelyett azonban nem, üresen hagyjuk a dolgokat. Az értékek meg nem értéséről van szó, amikor a Nyugat már megélte ezt a tapasztalatot, olyan országok vagyunk, ahonnan elvándoroltak. Az én országomban [Argentína – szerk.] – amely véleményem szerint jelenleg 49 millió lakosú – csak egymilliónál kevesebb őslakos él, és az összes többi migráns gyökerű. Mindenki: spanyolok, olaszok, németek, lengyel szlávok, kisázsiaiak, libanoniak, mindenki... Nagyon sokat segített nekünk az ott összekeveredett vér és ez a tapasztalat. Politikai okokból nem mennek jól a dolgok Latin-Amerika országaiban, de úgy gondolom, hogy a migrációt ebben a pillanatban komolyan kell venni, mert egy kicsit emeli a Nyugat szellemi és szívélyességének értékét. Ezzel ellentétben a demográfiai téllel hová tartunk? A Nyugat ezen a ponton hanyatlóban van, kissé lejárt, veszített... Gondoljunk a gazdasági részre: nagyon jól megy, de gondoljunk Schuman, Adenauer, De Gasperi politikai és misztikus szellemére. Ezek a nagyok hol vannak ma? Vannak nagyok, de nem tudják előre vinni a társadalmat. A Nyugatnak meg kell szólalnia, tisztelnie kell magát, és fennáll a populizmus veszélye. Mi történik egy ilyen társadalmi-politikai helyzetben? Messiások születnek: a populizmusok messiásai. Látjuk, hogyan születnek a populizmusok, azt hiszem, néhányszor említettem Siegmund Ginzberg könyvét, az „1933-as szindrómát”: arról szól, hogyan születik meg Németországban a populizmus a Weimari kormány bukása után. A populizmusok így születnek: amikor van egy erő nélküli fél rész, és van valaki, aki a messiást ígéri. Úgy gondolom, hogy mi nyugatiak nem vagyunk a legmagasabb szinten, hogy segítsünk más népeken, kicsit hanyatlóban vagyunk? Lehet, igen, de vissza kell vennünk az értékeket, Európa értékeit, az Európai Uniót megalapító atyák, nagy szellemek értékeit” – nyomatékosította a pápa.
Eutanázia
Mi a helyzet az eutanáziával? – kérdezett vissza a francia újságíró. „Az ölés nem emberi dolog, pont. Ha szándékosan ölsz, igen… végül egyre többet fogsz ölni. Hagyjuk az ölést a vadállatokra” – jelentette ki a pápa.
Demokrácia, olasz választások
Az olasz „La Repubblica” napilap munkatársa Iacopo Scaramuzzi kérdésében utalt arra, hogy a pápa beszédeiben hangsúlyozta az értékek, a vallási értékek és a demokrácia életereje közötti kapcsolatot. „Ön szerint mi hiányzik kontinensünkről, Európából? Mit tanuljon meg mások tapasztalataiból? Néhány napon belül Olaszországban a demokrácia gyakorlására kerül sor, szavazás lesz, és új kormány alakul. Ha találkozik a következő miniszterelnök asszonnyal vagy miniszterelnökkel, mit tanácsol majd neki? Véleménye szerint melyek a prioritások Olaszország számára, milyen aggályai vannak, milyen kockázatokat kell elkerülni?” – kérdezte az olasz újságíró.
Ferenc pápa így válaszolt: „Azt hiszem, már válaszoltam erre a legutóbbi utamon [Kanadából visszafelé – szerk.]. Találkoztam két nagyon felkészült olasz elnökkel: Napolitanóval és a jelenlegivel [Mattarella – szerk.]. Nagy emberek. A többi politikust nem ismerem. A legutóbbi utamon megkérdeztem az egyik titkáromat, hány kormánya volt Olaszországnak ebben a században: húsz. Megmagyarázhatatlan. Nem ítélem el és nem kritizálom, egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Ha a kormányok így változnak, sok kérdést kell feltenni. Mert ma politikusnak, nagy politikusnak lenni nehéz út. Egy olyan politikusnak, aki a haza értékeiért, a nagy értékekért lép fel, és nem az érdekekért, a pozícióért, a kényelemért... Az országoknak, köztük Olaszországnak, nagy politikusokat kell keresniük, akik képesek politikát csinálni, ami művészet.
A politika nemes hivatás. Azt hiszem, az egyik pápa, nem tudom, XII. Piusz vagy Szent VI. Pál azt mondta, hogy a politika a szeretet egyik legmagasabb formája. Küzdenünk kell azért, hogy politikusaink magas szinten tartsák a politikát, ne pedig alacsony szintű politikát folytassanak, amely egyáltalán nem segít, sőt az államot lehúzza, önmagát elszegényíti. Ma az európai országok politikájának foglalkoznia kellene például a demográfiai tél, az ipari fejlődés, a természeti fejlődés, a migránsok problémájával... A politikának komolyan kellene foglalkoznia a problémákkal, hogy előre haladhassunk. Általában beszélek a politikáról. Az olasz politikát nem értem: csak kicsit furcsa a húsz kormány húsz év alatt, de mindenki a maga módján táncolja a tangót... lehet táncolni így vagy úgy, és a politikát is lehet így vagy úgy táncolni. Európának más területekről is tapasztalatokat kell szereznie, egyesek jobbak lesznek, másokra nem lesz szükség. De nyitottnak kell lennie, minden kontinensnek nyitottnak kell lennie mások tapasztalataira.
Kína, Zen bíboros
Elise Allen, az amerikai katolikus hírportál, a CRUX újságírója tette fel a következő kérdést a pápának a vallásszabadság kapcsán. Utalt rá, hogy Kína elnöke is Nur-Szultanban volt a pápalátogatás idején és hogy eljárás van folyamatban Zen bíboros ellen. „A vallásszabadság megsértésének tartja az ellene indított pert?” – kérdezte.
Ferenc pápa így válaszolt: „Kína megértéséhez egy évszázad kell és mi nem élünk száz évet. A kínai mentalitás gazdagság, és ha egy kicsit megbetegszik, elveszíti ezt a gazdagságot és hibázhat. Hogy megértsük, a párbeszéd útját választottuk, nyitottak vagyunk a párbeszédre. Van egy vatikáni-kínai bilaterális bizottság, ami jól, de lassan működik, mert a kínai tempó lassú, egy örökkévalóság áll előttük: végtelen türelemmel bíró nép.” A pápa utalt a korábbi tapasztalatokra: az olasz misszionáriusokra, akik Kínába mentek és akiket tudósként tiszteltek. „Ma is sok pap vagy hívő ember van, akiket azért hívtak meg a kínai egyetemekre, mert ez értékessé teszi a kultúrát. Nem könnyű megérteni a kínai mentalitást, de tisztelni kell, én mindig tisztelem. A Vatikánban van egy párbeszédbizottság, amely jól működik, Parolin bíboros az elnöke, és jelenleg ő az, aki a legtöbbet tudja Kínáról és a kínai párbeszédről. Lassú folyamat, de mindig történik előrelépés. Nincs kedvem Kínát antidemokratikusnak minősíteni, mert ez egy összetett ország… Igaz, hogy vannak dolgok, amik szerintünk nem demokratikusak, ez igaz. Zen bíborost ezekben a napokban bíróság elé állítják, azt hiszem. Ő kimondja, amit érez, és látható, hogy ott ebben vannak korlátok. A minősítés helyett, mert az nehéz, és nincs kedvem minősíteni, ezek benyomások, igyekszem támogatni a párbeszéd útját. Aztán a párbeszédben sok minden tisztázódik, és nem csak az egyház terén, hanem más szektorokat illetően is, például Kína kiterjedéséről, a tartományok kormányzói mind másfélék, Kínán belül különböző kultúrák vannak, ez egy óriás. Kínát megérteni nagy dolog. De nem szabad elveszíteni a türelmünket, sok türelemre van szükség, de haladni kell a párbeszéddel, próbálok tartózkodni attól, hogy minősítsem... de haladunk előre.”
Elise Allen amerikai újságíró visszakérdezett: „Mi van Hszi Csin-pinggel?”. „Állami látogatáson volt ott, de nem találkoztam vele” – válaszolt a pápa.
Nicaragua
Ezt követően Maria Angeles Conde Mir, a Rome Reports katolikus hírügynökségtől kérdezte a pápát: „A kongresszuson az összes vallási vezető által aláírt nyilatkozatban felhívással fordultak a kormányokhoz és a nemzetközi szervezetekhez, hogy védjék meg az etnikai hovatartozásuk vagy vallásuk miatt üldözött embereket. Sajnos éppen ez történik Nicaraguában. Tudjuk, hogy beszélt erről augusztus 21-én az Úrangyala alkalmával. De tudna még valamit hozzáadni a katolikusok, különösen a nicaraguai katolikusok számára? Aztán egy másik dolog. Ezen az úton jó állapotban találtuk. Szeretnénk tudni, hogy ezután újra tervezi-e az elhalasztott afrikai útját, és vannak-e más útitervei is?”
Ferenc pápa válaszában hangsúlyozta: „A Nicaraguával kapcsolatos hírek világosak. Van párbeszéd a kormánnyal. Ez nem azt jelenti, hogy az ember mindent helyesel, amit a kormány tesz, vagy hogy mindent helytelenít. Nem. Van párbeszéd és szükség van a problémák megoldására. Jelenleg vannak problémák. Arra számítok, hogy legalább Teréz anya nővérei visszatérnek. Ezek a szerzetesnők jó forradalmárok, az evangélium forradalmárai! Nem háborúznak senki ellen. Valójában mindannyiunknak szüksége van ezekre a szerzetesnőkre. Ez egy érthetetlen gesztus... [Teréz anya nővéreit távozásra kényszerítette a nicaraguai kormány – szerk.] De reméljük, visszatérnek és folytatódhat a párbeszéd. Soha ne állítsuk le a párbeszédet! Vannak dolgok, amiket nem lehet megérteni. A nunciust kiutasítani diplomáciailag súlyos dolog. A nuncius jó ember, akit most máshová neveztek ki. Ezeket a dolgokat nehéz megérteni és lenyelni is. De Latin-Amerikában egy-két helyen vannak ilyen helyzetek” – jegyezte meg a pápa.
Pápai utak: Bahrein, Dél-Szudán, Kongó
Ezt követően válaszolt az utazásait illető kérdésre: „Nehéz ügy. A térdem még mindig nem gyógyult meg. Nehéz, de a következő utat megteszem [az utalás a novemberi bahreini utazási tervre vonatkozik – szerk.]. A minap beszéltem Welby érsekkel [Canterbury anglikán prímás érseke – szerk.], és úgy láttuk, hogy talán februárban Dél-Szudánba utazhatunk. És ha Dél-Szudánba elmegyek, akkor Kongóba is. Megpróbáljuk. Mindhárman együtt akarunk menni: a skót egyház vezetője, Welby érsek és jómagam. A minap egy zoom találkozót tartottunk erről...” – fogalmazott a pápa.
Evangelizálás muzulmán környezetben
Alexey Gotovskiy, az EWTN amerikai katolikus tv társaság részéről köszönetet mondott, hogy a Szentatya ellátogatott hazájába. „A Kazahsztánban élő katolikusok számára, akiket túlnyomórészt muzulmán környezet vesz körül, hogyan valósítható meg ebben az összefüggésben az evangelizáció? És van valami, amit ösztönzőnek talált, látva a katolikusokat Kazahsztánban?”
Ferenc pápa válaszában kifejtette: „Örültem a katedrálisban, hogy a katolikusokat ilyen lelkesnek, boldognak és örömtelinek láttam. Ez a benyomásom a kazah katolikusokról.” A muzulmánokkal való együttélésről szólva megállapította: „Ezen már sokat dolgoztunk, és haladunk előre, nemcsak Kazahsztánban. Gondoljunk csak néhány észak-afrikai országra, ahol szép az együttélés... Marokkóban például. Marokkóban meglehetősen jó párbeszéd folyik. A vallásközi találkozó kapcsán valaki kritizált, és azt mondták nekem: ez a relativizmus szítása és növelése. Ez nem relativizmus! Mindenki elmondta a véleményét, mindenki tisztelte a másik álláspontját és testvérként párbeszédet folytattunk. Mert ha nincs párbeszéd, akkor vagy tudatlanság van, vagy háború. Jobb testvérként élni, egy dolog közös bennünk, mindannyian emberek vagyunk. Emberként élünk, jól neveltek vagyunk: mit gondolsz te, mit gondolok én? Egyezzünk meg, beszélgessünk, ismerjük meg egymást. Ezek a félreértett „vallási háborúk” sokszor az ismeret hiányából erednek. És ez nem relativizmus, nem mondok le a hitemről, ha egy más hitűvel beszélek, éppen ellenkezőleg. Tisztelem a hitemet, mert más meghallgatja, én pedig az övét. Nagyon elcsodálkoztam, hogy egy ilyen fiatal ország, annyi problémával – például az éghajlati kérdéssel - hét alkalommal tudott ilyen találkozót tartani: egy világtalálkozót, zsidókkal, keresztényekkel, muszlimokkal, keleti vallásúakkal... és hogy mindenki beszélt és tisztelettel hallgatták egymást. Ez az egyik jó dolog, amit országa tett. Egy ilyen ország a világ egyik sarkában, ilyen gyűlést rendez! Ezt a benyomást keltette bennem. A város építészeti szépségét tekintve elsőrangú. A kormány, a szenátus elnökének aggodalmai is nagyon megleptek: ő vezette ezt a találkozót, de aztán talált időt arra is, hogy megismertessen egy fiatal énekessel, aki nyitott a kultúrára. Nem erre számítottam és örültem, hogy találkoztunk” – válaszolta a pápa.
A hívők elvesztése, lelkigondozás
Végül Rudolf Gehrig, az EWTN amerikai katolikus tv társaság német programjának munkatársa tette fel az utolsó kérdést: „Szentatya, Európában sok egyház, a némethez hasonlóan, nagy számú hívő elvesztesétől szenved. A fiatalok, úgy tűnik, már nem akarnak misére járni. Mennyire aggasztja ez a trend, és mit szeretne tenni?”
Ferenc pápa így válaszolt: „Részben igaz, részben relatív. Igaz, hogy a szekularizáció, a relativizmus szelleme megkérdőjelezi ezeket a dolgokat, ez igaz. Mindenekelőtt azt kell tenni, hogy az ember hitelesen élje meg a hitét. Gondoljuk csak el: ha nem vagy hiteles püspök vagy pap, akkor a fiatalok megérzik azt és távoznak! Amikor egy gyülekezet, legyen az bármilyen országban vagy szektorban, többet gondol a pénzre, a fejlesztésre, a lelkipásztori tervekre és nem a lelkigondozásra, és ebbe az irányba halad, az nem vonzza az embereket. Amikor három éve írtam a levelet a németeknek, voltak pásztorok, akik közzétették és személyről személyre terjesztették. Amikor a pásztor közel van az emberekhez, azt mondja: a népnek tudnia kell, mit gondol a pápa. Hiszem, hogy a pásztoroknak tovább kell haladniuk előre, de ha elvesztették a bárány illatát, és a juhok elvesztették a pásztorok illatát, akkor nem megy tovább. Néha – mindenkiről beszélek, általában, nemcsak Németországról – elgondolkozunk azon, hogyan lehetne megújulni, korszerűbbé tenni a lelkigondozást: ez rendben van, amíg a lelkipásztor kezében van. Ha a lelkipásztorkodás a pasztorális „tudósok” kezében van, akik itt véleményt mondanak és ott megmondják, hogy mit kell csinálni... [nem jutunk előbbre – a szerk.]. Jézus pásztorokkal hozta létre az egyházat, nem politikai vezetőkkel. Tudatlan emberekkel alkotta meg az egyházat, a tizenkettő közül egyik tudatlanabb volt, mint a másik, és az egyház ment előre. Miért? A pásztor érezte a nyáj illatát és a nyáj a pásztorét. Ez a legnagyszerűbb kapcsolat, amit akkor látok, ha válság van egy helyen, egy tartományban... Ilyenkor felteszem a kérdést: érintkezik-e a pásztor a nyájjal, közel van-e a nyájhoz? Ennek a nyájnak van pásztora? A gond a pásztorokkal van. Ezzel kapcsolatban azt szeretném javasolni, hogy olvassák el Szent Ágoston pásztorokról szóló írását. Egy óra alatt el lehet olvasni, de ez az egyik legbölcsebb dolog, amit pásztoroknak írtak, és ennek segítségével lehet minősíteni ezt vagy azt a pásztort. Nem modernizálásról van szó: természetesen korszerűsíteni kell a módszereket, ez igaz, de ha hiányzik a lelkipásztor szíve, akkor nem működik semmiféle lelkigondozás” – szögezte le Ferenc pápa.
(Frissítve szeptember 19-én du. 16.30 órakor)
