A pápa a premontreiekhez: a szeretetből születik a missziós lelkület

Sophie Peeters / Somogyi Viktória - Vatikán

Tavaly volt a premontréi apátság megalapításának 900. évfordulója, ami az első premontrei apátság. A rendet Szent Norbert alapította 1120-ban a franciaországi Prémontrében, ami hamarosan Európa-szerte elterjedt. A premontreiek Szent Ágoston reguláját követik, a monasztikus és szemlélődő életet a ciszterci eszmék által áthatott aktívabb szerzetesi élettel ötvözik. Csütörtökön a Vatikánban Ferenc pápa bátorító és elismerő szavakkal fogadta a rend tagjait. Felhívta a figyelmet az olyan rendek, mint a premontrei rend jelentőségére, amely jelen volt és maradt is, valamint amely a remény „ragyogó világítótornyaiként” terjedt el a világban, a történelem próbatételei és sikerei közepette.

A közösség szíve: küldetés és stabilitás

Ferenc pápa beszédében a rend hosszú történetéről elmélkedve megjegyezte, hogy a történelem során a számos premontrei közösség alapítása nagy stabilitást és küldetés tudatot biztosított ott, ahol letelepedtek. A pápa megjegyezte, hogy minden kolostor és apátság szorosan kapcsolódott az egyes régiók „örömteli eseményeihez és megpróbáltatásaihoz”, ahol jelen voltak, „bepillantást nyújtva abba, hogy a stabilitás és a küldetés, az élet egy adott helyen és az evangelizáció hogyan járhat kéz a kézben”. „A nővérekből vagy testvérekből álló közösség jelenléte olyan, mint egy ragyogó világítótorony az adott környezetben.” Ezért a közösség karizmája abban rejlik, hogy egyszerre képes a missziós jelenlétre és a stabilitás-tudatra az egy adott helyhez köthető szilárd közösségekben – mondta Ferenc pápa.

Missziós lelkület

A Krisztusban való testvériséget élő, az Úr akaratára nyitott misszionárius az imaórák és az Eucharisztia liturgiájának gyakorlatában gyökerezik – folytatta beszédét a pápa. A közösségi ima a testvéri együttélés kultúrájára ad lehetőséget, ami viszont „az idegeneket testvérekké tevő” igazi misszionáriusi vendégszeretethez vezet. Történetük során a premontreieket a missziós lelkület jellemezte, ami önmagában is „a szeretetből fakadó bátorság és önfeláldozás története”, ami új, stabil közösségek létrehozásához vezetett a missziós országokban. Ezért Ferenc pápa arra kérte a tagokat, hogy elmélkedjenek a rend hosszú történetéről, tanuljanak ne csak a múltból, hanem egymástól is.

A közösség gazdasági, társadalmi és kulturális szerepei

Ferenc pápa szerint bármely szerzetesi közösség gazdasági tevékenységét a küldetés és a közösség karizmáinak megvalósítására kell fordítani: „soha nem öncélú, hanem spirituális cél felé irányul”. Továbbá a pápa hangsúlyozta a fenntarthatóság fontosságát, hogy „figyelembe vegyük a környezetet és az ott velünk élő embereket”, hogy megteremtsük „a hatékony lelkigondozás és az evangélium hiteles hirdetésének feltételeit”. „A közösség stabilitása és hosszú tapasztalata segít előre jelezni a hosszú távú döntések következményeit. A fenntarthatóság kulcsfontosságú kritérium, akárcsak a társadalmi igazságosság.” A pápa ezután kiemelte, hogy jótékonysági tevékenység által gondoskodni kell a hálózatukon kívül élőkről: „A megfelelő gondoskodás szem előtt tartása mellett ezt gyakorolni kell azok irányába, akik kívül esnek a közösségi hálózaton, akik szélsőséges szegénység vagy törékenység miatt peremre szorultak és emiatt nehezen elérhetők. Néhány szükségletet csak jótékonykodással lehet enyhíteni, ami az első lépés a jobb társadalmi integráció felé.” A közösségek gazdasági, társadalmi és kulturális modelljeinek gondozása a premontrei életmódot tükrözi – mutatott rá Ferenc pápa. A rendtagok közül sokan lelkipásztorként, tanítóként és misszionáriusként szolgáltak, ezzel visszhangozva jubileumi mottójukat: „Együtt, Istennel, az emberekkel”.

Az Eucharisztiában élni

A pápa szerint az Eucharisztia mindig is központi szerepet játszott a premontreiek életében. „Testvérek, váljatok azzá, amit ünnepeltek, amit befogadtok és imádtok: Krisztus testévé, és Benne a szeretetközösség tűzhelyévé, amelynél sokan felmelegedhetnek.” A pápa beszédét azzal zárta, hogy Szűz Mária, Krisztus és az Egyház Anyja útmutatását kérte, hogy „segítsen bennünket teljes emberré válni, hogy hiteles tanúi legyünk az üdvösség evangéliumának”.