A pápa szerdai katekézise: Kazahsztán, a civilizáció és a bátorság példája
Adriana Masotti / Somogyi Viktória – Vatikán
A szerdai általános audiencián tartott katekézisben Ferenc pápa felidézte közelmúltbeli kazahsztáni útja főbb állomásait, hogy kiemelje az átélt pillanatok jelentőségét, és hogy köszönetet mondjon a köztársasági elnöknek, a hatóságoknak, a püspököknek és mindazoknak, akik közreműködtek a fogadásában.
Kazahsztán, az együttélés és a találkozás helye
A pápa emlékeztetett arra, hogy látogatásának fő oka a Világ- és hagyományos vallások vezetőinek VII. kongresszusán való részvétel volt, amelyet a fővárosban, a Nur-Szultanban hirdetett meg a helyi önkormányzat, amely húsz éve szeretné bemutatni országát a világnak „a találkozás és a párbeszéd helyeként, ebben az esetben vallási értelemben, vagyis mint a béke és az emberi testvériség előmozdításának főszereplője”. „Ez azt jelenti, hogy a vallásokat kell a középpontba helyezni egy olyan világ felépítéséért, amelyben meghallgatják és tiszteletben tartják a sokféleséget. Ez nem relativizmus, nem: ez meghallgatás és tisztelet. Ezt el kell ismerni a kazah kormánynak, amely miután megszabadult az ateista rezsim igájából, most egy olyan civilizációs utat javasol, amely egyben tartja a politikát és a vallást, anélkül, hogy összekeverné vagy szétválasztaná őket, egyértelműen elítélve a fundamentalizmust és a szélsőségességet. Ez egy kiegyensúlyozott és egységes álláspont” – jelentette ki a pápa.
A Nyilatkozat, egy hosszú út gyümölcse
Ferenc pápa hangsúlyozta a folytonosságot, amelyet a Kongresszus által jóváhagyott zárónyilatkozat képvisel a 2019 februárjában Abu Dhabiban aláírt, az emberi testvériségről szóló nyilatkozat tekintetében, és ezt a dokumentumot „egy régen megkezdett út gyümölcseként” értékelte. „Természetesen gondolok a történelmi vallásközi béketalálkozóra, amelyet Szent II. János Pál hívott össze 1986-ban Assisiben, amelyet sok kritika ért az emberek részéről, akik nem voltak előrelátók. Szent XXIII. János és Szent VI. Pál messzelátó tekintetére is gondolok; és más vallások nagy alakjaira is, mint Mahatma Gandhi. De emlékezzünk meg a számos vértanúról, a minden korból, nyelvből és nemzetből származó férfira és nőre, akik életükkel fizettek a béke és a testvériség Istenéhez való hűségért? Tudjuk: fontosak az ünnepélyes pillanatok, de aztán a mindennapi elkötelezettség, a konkrét tanúságtétel az, ami mindenki számára jobb világot épít.
Kazahsztán nemet mondott az atomfegyverekre
„A látogatás alkalom volt arra is, hogy találkozzak Kazahsztán hatóságaival és az egyházi közösséggel” – folytatta Ferenc pápa. Kiemelte az ország hivatását, amelyben százötven etnikai csoport és több mint nyolcvan nyelv él együtt. Így Kazahsztán a találkozás, a kultúra és a nyelvek országa. Ez egy olyan hivatás, amelyet bátorítani és támogatni kell. „Továbbá remélem, hogy folytatódik egy egyre érettebb demokrácia építése, amely képes hatékonyan válaszolni a társadalom egészének szükségleteire. Ez egy nehéz feladat, amely időt vesz igénybe, de már most el kell ismernünk, hogy Kazahsztán nagyon pozitív döntéseket hozott, például nemet mondott az atomfegyverekre, illetve igent a jó energia- és környezetvédelmi politikákra. Ez bátor lépés volt. Egy olyan pillanatban, amikor ez a tragikus háború arra késztet bennünket, hogy atomfegyverekben, ebben az őrületben gondolkodjunk, ez az ország a kezdetektől fogva nemet mond az atomfegyverekre” – mutatott rá a pápa.
Kicsi, de örömteli egyház
A pápa továbbá kiemelte a helyi egyház örömét és lelkesedését. A katolikusok kisebbségben vannak, „de ez az állapot, ha hittel éljük meg, evangéliumi gyümölcsöket hozhat”. Ezek közül utalt néhányra: „mindenekelőtt a kicsiség boldogságára, arra, hogy legyenek kovász, só és világosság, amely kizárólag az Úrra támaszkodik, nem pedig valamiféle emberi jelentőségre. Továbbá a kis létszám arra késztet, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki más felekezetű keresztényekkel, és testvériséget teremtsünk mindenkivel. Ez egy kis nyáj, de nyitott, nem zárt, nem védekező, nyitott és bízik a Szentlélek működésében, amely szabadon ott fúj, ahol és ahogy akar.
Ennek az egyháznak a sok vértanúja
Kazahsztánban sok férfi és nő volt, aki életét adta az evangéliumért az egyházüldözés időszakában. Ferenc pápa utalt a mártírokra: „Isten szent népének vértanúi, akik évtizedeken át ateista elnyomást szenvedtek, egészen a 30 évvel ezelőtti felszabadulásig. Férfiak és nők, akik oly sokat szenvedtek a hitért az üldöztetések hosszú időszakában. Meggyilkolták, megkínozták, bebörtönözték őket a hitük miatt” – hangsúlyozta a pápa.
Krisztus keresztje, a mentőöv, amely soha nem okoz csalódást
Ezután felidézett egy emléket és egy képet: „a 2017-es Expo terét, amelyet ultramodern építészet vesz körül”, ahol a Kereszt felmagasztalása ünnepén szentmisét mutatott be. Ferenc pápa megjegyezte: „Egy olyan világban, ahol a haladás és a visszafejlődés összefonódik, Krisztus keresztje továbbra is az üdvösség horgonya: a remény jele, amely nem okoz csalódást, mert Isten szeretetén alapul”. A pápa katekézise azzal a reménnyel zárult, hogy látogatása meghozza gyümölcsét Kazahsztán és az egyház élete számára.
A pápa gondolatai Ukrajnáról és az Alzheimer-kóros betegekről
A katekézise után Ferenc pápa különböző nyelveken köszöntötte a zarándokokat. Szólt az Alzheimer-kór világnapjáról, amely betegség „sok embert érint”, ami gyakran „a társadalom peremére” szorítja őket. „Imádkozzunk az Alzheimer-betegekért, családjaikért, azokért, akik szeretettel gondoskodnak róluk, hogy egyre több támogatást és segítséget kapjanak” – fohászkodott a pápa. Továbbá imákat kért „a téren jelenlévő hemodializált, dialízisben és szervátültetésben részesült férfiakért és nőkért”. Végül utalt „a meggyötört Ukrajna borzalmas helyzetére” és Krajewski bíboros ukrajnai látogatására, aki Odessza környékén járt.
