Ferenc pápa a Svájci Diákszövetséghez: A diákok és a zarándokok mindig úton vannak

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Ti vagytok a legnagyobb svájci diákszövetség

„Ti vagytok a legnagyobb svájci diákszövetség, mely különböző nemzedékek és eltérő tanulmányok egykori hallgatóit tömöríti. De nem is annyira testület vagytok, hiszen benneteket az a tény köt egymáshoz, hogy mindannyian diákok voltatok” – a Szentatya bevezetőül ezekkel a gondolatokkal köszöntötte a Svájci Diákszövetség tagjait. A tanulás lehetősége egyáltalán nem magától értetődő – emlékeztette őket a pápa, utalva azokra a nehézségekre, melyek következtében a világon sok helyütt „csak az alsóbb szintű oktatást biztosítják, másutt pedig erőszakos formában oktatnak. „Legyetek tehát hálásak, hogy ti szabadon tanulhattatok!” – szólt a pápa és arra kérte őket, hogy „a szolidaritás jegyében vállaljanak magukra olyan konkrét helyzeteket, melyekben előmozdíthatják a tanuláshoz való jog megvalósítását”.   

Idén ünneplik Flüe-i Szent Miklós szentté-avatásának 75. évfordulóját   

„Idén ünneplik Flüe-i Szent Miklós, Svájc védőszentje és egyben a Diákszövetség patrónusa szentté-avatásának 75. évfordulóját és ti éppen ebből az alkalomból zarándokoltatok el Rómába. Létezik egy gyönyörű hasonlat a diák és a zarándok mivolt között. A tanulás egy utazás, egyfajta zarándoklás. A svájci diákok egyesülete arra emlékeztet, hogy a diákok tág értelemben életre szólóan tanulók maradnak, hiszen a tanulást – mint emberi magatartást – mindig lehet művelni”. A tanulás ugyanis minél nemesebb és vonzóbb, annál inkább szabad és ingyenes, mert nem haszonszerzésre irányul. Ilyen értelemben a tanulók akarnak tanulni, mert szeretnének tudni, vagyis a tudás szempontjából nem tekintik magukat már megérkezettnek. Úton lenni, a tanítványság lelkületével, mindig, bármely életkorban.

A tanítás és nevelés segít a „felülről való megszületésben”  

A pápa Romano Guardini egyik szép gondolatát idézte fel, aki azt mondta: „Mindig feltételeznünk kell egy dolgot, a születés misztériumát. A nevelés ugyanis csak akkor szolgálat, segítés, megszabadulás, ha belül marad a születés titkán. Nevelni annyit tesz, mint elkísérni  egy embert a „megszületésében”, a „világrajöttében”. A pápa szerint Jézus Krisztus a történelem legnagyobb nevelője, hiszen az Atya szeretetével a Szentlélek műve által „felülről való születésre” indít bennünket, amiként egykor Nikodémusnak mondta (vö. Jn 3,3) és így kivezeti az új embert a régi burkából. Megszabadít minket az önzés rabszolgaságától, és megnyit minket Istennel, másokkal, a teremtményekkel, sőt önmagunkkal való  életközösségre. Szent Ágoston említi, hogy addig nem vagyunk békében önmagunkkal, amíg át nem adjuk magunkat Isten szeretetének Krisztus Jézusban”.

Végül azt ajánlotta a pápa a svájci öregdiákoknak, hogy továbbra is tanulmányozzák a Szentírást, Isten Szavát. Ne éldegéljenek, hanem éljenek, méghozzá úgy, hogy életük bőségben legyen! Örök életet adó Igéi csakis neki vannak, szólt Ferenc pápa, majd Flüe-i Szent Miklós, nemzeti védőszentjük és a diákszövetség patrónusa közbenjárását, kérve megáldotta őket.