Benedek emeritus pápa levele az ohiói Steubenville-i Ferences Egyetem elnökének

Vertse Márta - Vatikán

Fr. Dave Pivonka, TOR                                                                                                                  Vatikánváros, 2022. október 7.

(Tertius Ordo Regularis S. Francisci)

Szent Ferenc Reguláris Harmadrendje

Elnök

STEUBENVILLE-I FERENCES EGYETEM

1235 University Boulevard

Steubenville, Ohio 43952-1792

U.S.A.

Kedves Pivonka atya!

Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, a Steubenville-i Ferences Egyetemen egy Nemzetközi Szimpózium foglalkozik az én ekkleziológiámmal, és így gondolkodásomat és törekvésemet belehelyezi abba a nagy áramlatba, amelyben kezdettől fogva mozog.

Amikor 1946 januárjában elkezdtem teológiát tanulni, senki sem gondolt egy Egyetemes Zsinatra. Amikor XXIII. János pápa meghirdette mindenki meglepetésére, sok kétely merült fel, hogy lesz-e értelme, sőt, egyáltalán lehetséges volna-e a meglátásokat és kérdéseket egy zsinati nyilatkozat egészében rendszerezni, és így irányt adni az egyháznak további útjához. A valóságban egy új zsinat nemcsak értelmesnek, hanem szükségesnek is bizonyult. A vallások teológiájának kérdése most először nyilvánult meg a maga radikalitásában.  Ugyanez fennáll a hit és a puszta értelem világa közötti kapcsolatra is. Egyik témával sem foglalkoztak előzőleg ilyen módon. Ez magyarázza, hogy a II. Vatikáni Zsinat kezdetben miért jelentett olyan fenyegetést, hogy összezavarja és megrendíti az egyházat, mintsem, hogy új világosságot adjon küldetésének. Időközben fokozatosan nyilvánvalóvá vált annak a szükségessége, hogy újra fogalmazzák az egyház természetének és küldetésének kérdését. Ezáltal lassan a Zsinat pozitív ereje is felszínre tör.

Saját egyháztani munkámra az az új helyzet nyomta rá bélyegét, amely az első világháború után az egyház számára kialakult Németországban. Ha addig az ekkléziológiát alapvetően intézményi szempontból kezelték, akkor most örömmel érzékelték az egyház fogalmának tágabb spirituális dimenzióját. Romano Guardini ezt a fejlődést a következő szavakkal jellemezte: „Egy óriási jelentőségű folyamat kezdődött el. Az egyház ébredezik a lelkekben”. Így „Krisztus Teste” az Egyház alapkoncepciójává vált, amely ezt követően 1943-ban a „Mystici Corporis” enciklikában jutott kifejezésre. De hivatalossá tételével, az Egyháznak, mint Krisztus misztikus testének a fogalma túlhaladta csúcspontját és kritikusan újragondolták. Ebben a helyzetben gondolkodtam és írtam meg disszertációmat „Isten népe és háza Szent Ágoston egyháztanában" címmel. Az 1954-ben Párizsban tartott nagy augusztiniánus kongresszus lehetőséget adott arra, hogy elmélyítsem Szent Ágoston álláspontját a kor politikai zűrzavarában.

A Civitas Dei jelentésének kérdése ekkor végleg tisztázódni látszott. H. Scholz „Glaube und Unglaube in der Weltgeschichte” (Hit és hitetlenség a világtörténelemben) című, Harnack iskolájában kibontakozott és 1911-ben megjelent disszertációja már kimutatta, hogy a két Civitates nem valamilyen testületi szervet jelentett, hanem a két alapvető erőnek, a hitnek és a hitetlenségnek a történelemben való megnyilatkozását. Az a tény, hogy ezt a Harnack irányítása alatt írt tanulmányt summa cum laude minősítéssel fogadták el, már önmagában is teljes mértékben biztosította jóváhagyását. Ráadásul beleillett az általános közvéleménybe, amely szép, de egyben ártalmatlan helyet jelölt ki az egyháznak és hitének. Bárki, aki le merészelte volna rombolni ezt a gyönyörű konszenzust, azt csak makacsnak lehetett volna tekinteni. A 410-ben bekövetkezett dráma (Róma elfoglalása és kifosztása a vizigótok által) mélyen megrázta az akkori világot, és Szent Ágoston gondolkodását is. Természetesen a Civitas Dei nem egyszerűen azonos az egyház intézményével. Ebben a tekintetben a középkori augustinizmus valóban végzetes tévedés volt, amit mára szerencsére végleg sikerült leküzdeni.  De az egyház fogalmának teljes spiritualizálása önmagában véve hiányolja a hitnek és intézményeinek a világban jelen lévő valóságát. Így a II. Vatikáni Zsinaton az egyház kérdése a világban végül valóban központi problémává vált.

Ezekkel a megfontolásokkal csak azt az irányt akartam megjelölni, amely felé a munkám vezetett engem. Őszintén remélem, hogy a Steubenville-i Ferences Egyetem Nemzetközi Szimpóziuma hasznos lesz a küzdelemben, amelyet korunkban folytatunk az Egyház és a világ helyes megértéséért.

Krisztusban az Öné,

XVI. Benedek