A pápa a Comunione e Libarazione mozgalomhoz: Don Giussani karizmatikus ember
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Don Giussani könyveit a pápa fiatal papként Argentínában szívesen olvasta
A Szentatya maga is meghatottan szemlélte az egész teret betöltő nagy kommúniót, melyet gyökerében don Giussani már 1954-ben megalapított Milánóban és amelynek közösségei 1960-tól kezdve gombamódra szaporodtak Olaszország egyetemi városaiban „Közösség és szabadulás” névvel. Ferenc pápa személyes hangon adott hálát Don Giussaninak, akinek könyveit fiatal papként Argentínában szívesen olvasta. Don Giussani igazi atya és mester volt, aki korának összes emberi nyugtalanságával szembesült és amire a maga pedagógiai és missziós szenvedélyével válaszolt. Az egyház elismeri a Szentlélek adta karizmáját a lelkek „közös javára”.
Ne féljenek a nehézségtől és a szenvedéstől, mert a válság javukra és gyarapodásukra válik
A dicsérő szó mellett a pápa megállapította az Alapító halála után a mozgalom soraiban támadt komoly problémákat és nehézségeket, amitől az egyház és a pápa maga is sokkal többet remél. Alapos megkülönböztetéssel keressék meg azt, ami lehatárolta Don Giussani eredeti karizmájának termékeny lehetőségeit, de ne féljenek a nehézségtől és a szenvedéstől, mert a válság javukra és gyarapodásukra válik. A pápa biztosra veszi, hogy don Giussani most is imádkozik a mozgalom egységéért, mert abban különféle érzékenységű csoportok működnek egymás mellett. Éppen ezért legyen erősebb az egység a megosztó erőknél, de ne vesztegessék idejüket haszontalan szembenállásokkal. Hosszú beszédében a Szentatya három témát érintett, melyben Don Giussani legfontosabb jellemzőit hangsúlyozta: karizmatikus ember, meggyőző nevelő és az egyház hűséges fia.
Don Giussani karizmatikus ember
Az Alapító karizmája mindenekelőtt egy személyes vonás, mellyel fiatok ezreit vonzotta magához. Mindössze tizenöt évesen érintette meg Krisztus titkának áramütésszerű felismerése, hogy „az Úr az egész valóság egyesítő középpontja”. Ahogy Ratzinger bíboros mondta róla egykor: Don Giussani élete és szíve tekintetét mindig Krisztusra szegezte és így megértette, hogy a kereszténység nem egy intellektuális rendszer, dogmák halmaza, sem nem moralizmus, hanem a kereszténység egy találkozás, egy szeretet-történet, egy esemény”. Don Giussani vonzotta, meggyőzte és megtérítette a szíveket. Ezt a karizmát örökölte meg a mozgalom, amit így most hűségesen őriznie kell és a Lélek erejében továbbra is éltetni kell. Nem az alapító karizmán kell változtatni, hanem azt a mai körülményekre kell alkalmazni! A karizmák, mint az egyház dogmái és morális igazságai az időben fejlődnek és teljességre jutnak. Ferenc pápa arra bíztatta a mozgalmat, hogy keressék és azonosítsák az eredeti karizmától elhajló vonásokat, az Egyház vezetése alatt, alázatos magatartással, szívre ölelő emlékezéssel és bizalom-teli teremtő munkával.
Don Giussani meggyőződéses nevelő
Meggyőző nevelőként Don Giussani kora fiataljainak – és ezek a 68-as évek – szellemi és lelki eltévelyedéseivel szemben saját személyes Krisztus-élményét állította. Rendkívüli képességgel érezte meg a fiatalokban az élet értelmének sürgető keresését, melyet az igazság utáni vágy szított bennük. Amikor meglátta a fiatalokban ezt a vágyat, félelem nélkül, bár minden kényszertől mentesen, tárta eléjük a keresztény hitet, ami aztán megszabadította őket a szokásokhoz alkalmazkodó konformizmustól. Mindig tiszteletben tartotta az egyes személy érzékenységét, saját történetét, temperamentumát. Nem akart azonos embereket belőlük, de azt sem akarta, hogy az ő követői legyenek, hanem azt várta tőlük, hogy úgy legyenek eredetiek, ahogy az Isten teremtette őket. A mozgalom tagjainak éppen ebből a belső szabadságából fakadt, hogy a közös karima gyakorlása mellett a legkülönfélébb szakmákban voltak jelen, mint újságíró, közgazdász, szociális munkás.
Don Giussani az Egyház fia
Harmadik témaként említette Ferenc pápa Don Giussani Egyház iránti hűségét. Olyan pap volt, aki nagyon szerette az Egyházat. A hatvanas-hetvenes évek intézményellenes világában mindig szilárdan megőrizte hűségét az Egyház iránt, melyet gyengéden szeretett, mert hitte, hogy az Egyház Krisztus továbbélése a történelemben. Így szólt fiataljaihoz: „Te rátaláltál erre a társaságra és ez az a mód, amivel Krisztus kopogtatott a házad ajtaján”. Ezt a szép szót használta: Compagnia, társaság. A mozgalom csoportjai számára társaságot jelentettek, melynek tagjai találkoztak Krisztussal. Valóban, nyugtázta a pápa, az Egyház a megkereszteltek társasága, mely mindent egyben tart, amiből mindenki meríti az életét. Don Giussani az Egyház iránti tiszteletre és gyermeki szeretetre tanított, nagy kiegyensúlyozottsággal mindig tudta, hogyan kell egyben tartani a karizmát és a tekintélyt, amelyek egymást kiegészítik, hiszen mindkettő szükséges. A mozgalom találkozóin gyakran énekelték a „La strada”, az Út kezdetű éneket, melyben ő épp az „út” metaforáját használta: „A tekintély biztossá teszi a helyes utat, a karizma pedig széppé alakítja”. Beszéde végén a pápa a találkozás és az egymás keresése fontosságára emlékeztette őket. Bízzanak, a Gondviselés egy válság időszakában teremtette őket, éppen ezért tudnak felülemelkedni a mostani nehézségeiken, majd a Szűzanya segítségét kérve a pápa megáldotta a Szent Péter téren összesereglett Comunione e Liberazione mozgalom hatvanezer tagját.
