Ferenc pápa a Szeplőtelen Szűz oblátusaihoz: A közösségtől függ a világ és az egyház jövője
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„A reménység zarándokai – közösségben”
A Szűz Máriának felajánlott oblátusok napokban tartott rendi nagygyűlésének mottója: „A reménység zarándokai – közösségben”. Ferenc pápa bevezetőjében nagy elismeréssel szólt apostoli munkájukról, mely eljut a legelérhetetlenebbnek tűnő helyekre is, követve így szent alapítójuk példáját. Szent Mazenod Jenő – mint útrakelő zarándok – először szűkebb hazája, a dél-franciaországi Provence legeldugottabb helyeit kereste fel, majd egyre távolibb térségbe is eljutott az Evangélium örömhírével, elsősorban mindig a szegények felé fordulva, akikről a meglevő egyházi struktúrák nem gondoskodtak. A reménység zarándokaiként járják az oblátusok az útjukat, együtt világaikkal és fiatalokkal, mindig a kereszrefeszített Megváltó szemeivel tekintve erre a világra, melynek üdvösségéért halt meg Jézus Krisztus.
Missziós munka, közösség, a közös ház iránti elkötelezettség
A reménység misszionáriusának lenni azt jelenti, hogy az Üdvözítőnek az emberek hétköznapi életébe rejtett jelei révén tájékozódnak ebben a világban és elsőként a szegények szolgálatába állnak és állhatatosan evangelizálják őket. Ezután Ferenc pápa a reménység oblátus zarándokait szolgálatuk közösségi vonására emlékeztette. A közösség ma olyan kihívás, amitől a világ és az egyház jövője függ. A missziós munkát megelőzi ugyanis a közösség, hiszen előbb a saját közösségben kell élni egymást közt a krisztusi szeretetet, abban kell együtt járni, majd innét és ebből kiindulva kell útra kelni. Végül a közös ház iránti elkötelezettséget is a lelkükre kötötte a pápa, hiszen az anyaföld ma könyörögve kéri, hogy vegyük őt gondjainkba.
