A pápa Bahreinből visszatérőben: Vallásközi és ökumenikus párbeszéd, Libanon

Somogyi Viktória – Vatikán

Véget ért a pápa négynapos bahreini látogatása. A 39. nemzetközi útjáról visszatérőben Ferenc pápa válaszolt a vele utazó sajtóképviselők kérdéseire. Az első kérdést a Bahrain News Agency újságírónője intézte a pápához. A Bahreini Királyságba tett történelmi látogatásának eredményeiről érdeklődött és hogy miként értékeli az erőfeszítéseknek, amelyeket a közel-keleti ország tesz az együttélés megszilárdítására és előmozdítására a társadalom minden területén, a vallások, a nemek és a fajok között. 

Ez a találkozások útja volt

Ferenc pápa válaszában kifejtette: „Ez a találkozások útja volt, mert a cél valójában az volt, hogy vallásközi párbeszédet folytassunk az iszlámmal és ökumenikus párbeszédet Bertalan konstantinápolyi ortodox pátriárkával. Az Al-Azhar főimámja által előterjesztett ötletek az egység, az iszlámon belüli egység keresésére irányultak, tiszteletben tartva az árnyalatokat és a különbségeket, de egységben; egység a keresztényekkel és más vallásokkal. A vallásközi vagy ökumenikus párbeszédhez saját identitásra van szükség. „Muszlim vagyok”, „Keresztény vagyok”, megvan az identitásom, és ennek tudatában nyilatkozom meg. Ha nincs határozott identitásod, ha kicsit „levegős”, akkor nehéz párbeszédet folytatni. Ennek a két vezetőnek, akik eljöttek, az Al-Azhar főimámjának és Bertalan pátriárkának is erős identitása van. És ez jó” – állapította meg a pápa. 

Az Al-Azhar főimámjáról

„Az iszlám szemszögéből figyelmesen hallgattam a főimám három beszédét, és meglepett, hogy mennyire ragaszkodik az iszlámon belüli párbeszédhez, nem azért, hogy eltörölje a különbségeket, hanem hogy elősegítse egymás megértését és az együtt munkálkodást, hogy ne legyenek egymás ellen. Nekünk, keresztényeknek kicsit csúnya a nézeteltéréseink története, ami vallásháborúkhoz vezetett: katolikusok az ortodoxok vagy az evangélikusok ellen. Hála Istennek, a zsinat után megkezdődött a közeledés, tudunk párbeszédet és együttműködést folytatni, és ez fontos: tanúságtétel arról, hogy jót cselekszünk másokkal. A szakemberek, a teológusok megvitatják a teológiai kérdéseket, de nekünk együtt kell járnunk hívőként, barátként, testvérként, jót cselekedve” – hangsúlyozta Ferenc pápa.

„Lenyűgözött az is, amit az Idősek Tanácsában mondtak a teremtésről és a teremtett világ megőrzéséről. Ez mindenki közös gondja, muzulmánoké, keresztényeké, mindenkié. Most a vatikáni államtitkár és az Al-Azhar főimámja ugyanazon a gépen utazik Bahreinből Kairóba, testvérként. Ez nagyon megindító” – állapította meg a pápa.

Bertalan pátriárka jelenléte

„Jót tett Bertalan pátriárka jelenléte is, aki nagy tekintély az ökumenizmus terén. Ezt láttuk az ökumenikus találkozón és az előtte mondott szavaiban is. Összefoglalva: ez a találkozások útja volt. Számomra a mindenki felé nyitott kultúra megismerésének újdonsága volt: ebben az országban mindenki számára van hely. A király is megerősítette: „Itt mindenki azt csinál, amit akar, ha egy nő dolgozni akar, hadd dolgozzon.” Teljes nyitottság. És a vallás területén is nyitottság van. Meglepett a rengeteg keresztény – a filippínók, a keralai indiaiak –, akik itt vannak, és az országban élnek és dolgoznak” – mondta a pápa.

A párbeszédhez rendelkezni kell identitással

„Nagyon szeretik Önt” – jegyezte meg a bahreini újságírónő. „Erről van szó. Felfedeztem valami újat, ami segít abban, hogy jobban megértsem és jobban kommunikáljak az emberekkel. A kulcsszó a párbeszéd, a párbeszédhez pedig az identitásodból kell kiindulni, amihez rendelkezni kell identitással” – nyomatékosította a pápa. Fatima Al Najem újságírónő végül megköszönte a választ: „Imádkozni fogok a Mindenható Allahhoz, hogy áldja meg Önt jó egészséggel, boldogsággal és hosszú élettel.”

Az Abu Dhabi Dokumentum megszületése

A második kérdést a libanoni Imad Atrach tette fel a pápának: „Szentatya, az Emberi Testvériségről szóló dokumentum három évvel ezelőtti aláírása óta volt a bagdadi, majd nemrégiben kazahsztáni látogatása. Ez az eddig megtett út Ön szerint kézzelfogható gyümölcsöt hoz? Számíthatunk rá, hogy egy vatikáni találkozóban csúcsosodik ki? Szeretném megköszönni, hogy ma megemlítette Libanont, mert libanoniként elmondhatom, hogy nagyon sürgősen szükségünk van a látogatására, különösen azért, mert most még elnökünk sincs, így mehetne és közvetlenül megölelhetné az embereket.”

Ferenc pápa válaszában kijelentette: „Sokat gondolkodtam ezekben a napokban – és beszélgettünk erről a főimámmal –, hogy hogyan született meg az Abu Dhabi Dokumentum gondolata. Az a dokumentum, amit közösen készítettünk, az első. Udvariassági látogatásra jött a Vatikánba. Miután a protokoll találkozónak vége lett, már majdnem ebédidő volt, és indulóban volt. Kikísértem, hogy elköszönjek tőle és megkérdeztem: „Hová megy ebédelni?” Nem tudom, mit válaszolt, de meghívtam, hogy ebédeljünk együtt. Ez belülről jött. Aztán az asztalnál ülve – ő, a titkára, két tanácsadója, én, a titkárom és a tanácsadóm – vettük a kenyeret, megtörtük, és adtunk egymásnak. A barátság gesztusa volt, a kenyér felajánlása. Nagyon szép ebéd volt, nagyon testvéri. És a vége felé, nem tudom, kinek az ötlete volt, azt mondtuk: „Miért nem készítünk egy írást erről a találkozóról?” Így született meg az Abu Dhabi Dokumentum. A két titkár hozzálátott a munkához, egy tervezet készítettek és végül kihasználtuk az Abu Dhabiban tartott találkozót, hogy közzétegyük. Ez Istentől jött, másként nem lehet megérteni, mert egyikünk sem gondolt erre. Egy baráti ebéd során merült fel a gondolat és ez nagy dolog” – szögezte le a pápa.

„Aztán tovább gondolkodtam, és az Abu Dhabi Dokumentum volt a „Fratelli tutti” enciklika alapja, amit az emberi barátságról írtam. Hiszem, hogy nem lehet elképzelni egy ilyen utat anélkül, hogy ne gondolnánk az Úr különleges áldására ezen az úton. Az igazság kedvéért akartam ezt elmondani, mert helyesnek tűnik, hogy tudjátok, hogyan ihlette az Úr ezt az utat. Azt sem tudtam, hogy hívják a főimámot, aztán összebarátkoztunk és csináltunk valamit barátokként, és most minden találkozáskor beszélgetünk. A dokumentum aktuális és dolgoznak a megismertetésén” – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Libanon

Ezt követően Libanonról szólt: „Libanon szomorúsággal tölt el. Mivel Libanon nem egy ország – ezt egy korábbi pápa mondta –, Libanon nem egy ország, hanem egy üzenet. Libanon nagyon nagy jelentőséggel bír mindannyiunk számára. Libanon jelenleg szenved. Imádkozom, és megragadom az alkalmat, hogy felhívást intézzek a libanoni politikusokhoz: tegyék félre a személyes érdekeket, tekintsenek az országra és egyezzenek meg. Először Isten, utána a haza, aztán az érdekek. Isten és a haza” – nyomatékosította a pápa. „Jelenleg nem azt akarom mondani, hogy „Mentsétek meg Libanont”, mert nem vagyunk megváltók, de kérem, támogassák Libanont, segítsenek, hogy Libanon megálljon ezen a lejtőn, hogy Libanon visszanyerje nagyságát. Vannak eszközök… ott van Libanon nagylelkűsége. Mennyi politikai menekült van Libanonban! Olyan nagylelkű ország és most szenved! Megragadom az alkalmat, hogy imát kérjek Libanonért, az ima egyben barátság is. Önök újságírók, tekintsenek Libanonra, és beszéljenek róla, hogy felhívják rá a figyelmet. Köszönöm” – mondta Ferenc pápa.