A pápa a klaretiánusokhoz: mindig keressetek új módokat az Úr szolgálatára

Lisa Zengarini / Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa hétfőn audiencián fogadta az alapításuk 50. évfordulóját ünneplő római klaretiánus Szerzetesteológiai Intézet tudományos közösségét. A római Pápai Lateráni Egyetem részeként működő intézetet 1971-ben a II. Vatikáni Zsinat után hozták létre, bár eredete az 1930-as évek elejére vezethető vissza. Ez az első ilyen intézmény a katolikus egyházban, amely a megszentelt élet teológiájára szakosodott. Ferenc pápa beszédében méltatta azt a munkát, amelyet az intézmény (Claretianum) az elmúlt öt évtizedben végzett Claret Szent Antal Mária szellemében és küldetése szerint, aki a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Misszionáriusok Fiai kongregáció alapítója, akiket klaretiánusokként ismernek.

Gyümölcsöző szolgáltatás

A pápa megjegyezte, hogy ezekben az évtizedekben a klaretiánusok által működtetett hat központ Rómában, Madridban (Spanyolország), Manilában (Fülöp-szigetek), Bangalore-ban (India), Bogotában (Kolumbia) és Abujában (Nigéria), valamint a más országokban indított kezdeményezések által „gyümölcsöző szolgálatot” végeztek és folytatnak továbbra is a megszentelt élet teológiájának megértése és fejlesztése érdekében, értékelve a humán tudományok hozzájárulását. A pápa szerint ennek szerepe van abban, hogy „emberibb arcot” nyert a szerzetesi élet.

Ferenc pápa köszönetet mondott a klaretiánusoknak, hogy közreműködnek a megszentelt életről szóló egyházi tanítás terjesztésében. Ezáltal biztosították a szeretetközösséget az Apostoli Szentszékkel, a helyi egyházak pásztoraival, valamint a Legfőbb Szerzetesi Elöljárók Szövetségeivel és Konföderációival, miközben azon dolgoznak, hogy megosszák más hivatásokkal és egyházi szolgálatokkal „a lelkesítés és a megújulás szolgálatát”.

Közösség és testvériség

A pápa arra buzdította a Kongregációt, hogy továbbra is szolgálja a megszentelt életet a klaretiánusok missziós lelkületével. Megállapította, hogy a megszentelt élet „nem hiányozhat az egyházban és a világban”. Hangsúlyozta, teológiai intézményeik elsődleges szolgálata legyen az, hogy a „befogadás, az istendicséret és a hálaadás házaivá válnak”, ahol „megnyilvánul a szeretetközösség” és a szolidaritás a szegényekkel, továbbá ahol a határok nélküli testvériségre és a kilépő egyház missziójára ösztönöznek. „A megszentelt életet élő férfiaknak és nőknek nyújtott segítségetek – intellektuális jellegét megelőzően – egy tanúságtétel, hitvallás, hogy Jézus az Úr.”

A pesszimizmus nem keresztény jellemző

Ezt követően Ferenc pápa beszédében óva intett a csüggedéstől és a „vereség szellemétől” a szerzetesi hivatások folyamatos hanyatlása és a szerzetesek kiöregedése láttán. Ehelyett arra hívta őket, hogy bízzanak az Úrban és a Szentlélekben. „Azok, akik hagyják, hogy elragadja őket a pesszimizmus, mellőzik a hitüket” – mondta a pápa. „A vereség és a pesszimizmus szelleme nem keresztény”.

A nemzedékek közötti párbeszéd

A pápa elismerte a megszentelt élet előtt álló számos kihívást, de felszólította a klaretiánus misszionáriusokat, hogy alapítójuk szellemében hűségesen kövessék Jézust. Helyezzék előtérbe közösségi életüket az individualizmussal szemben, és az interkulturalitást a testvériség és a küldetés útjaként éljék meg. Külön hangsúlyozta a különböző nemzedékek találkozásának fontosságát a megszentelt életben, valamint az egyházban és a társadalom egészében. „A fiataloknak találkozniuk kell az öregekkel, beszélgetniük kell egymással, az idősek pedig töltsenek időt a fiatalokkal. Tekintsetek előre, emlékezzetek Joel próféciájára, ami olyan szép! E párbeszéd következtében az öregek álmodnak majd, a fiatalok pedig próféciákat fogalmaznak meg. Képesek lesznek előre haladni, de ezt az idősek álmával teszik. Kérlek, ne hagyjátok, hogy az idősek álmok nélkül haljanak meg! Az öregeknek álmodozva kell meghalniuk, és a fiatalok azok, akik segítik az időseket álmodni” – hangsúlyozta a pápa.

Ne fáradjatok bele elmenni a határvidékekre

Ezután arra buzdította a klaretiánusokat, hogy „mindig keressenek új utakat az Úr és Isten népe szolgálatára, és „egyre jobban gyakorolják Isten stílusát”: a közelséget, az együttérzést és a gyengédséget. „Ne fáradjatok bele abba, hogy elmenjetek a határokig, még a gondolatok határáig is; hogy utakat nyissatok, hogy elkísérjétek az embereket, és hogy merészek legyetek az Úrban gyökerező küldetésben.”

A teológia és a kutatás fontossága

Beszéde végén Ferenc pápa hangsúlyozta a teológia és a kutatás fontosságát az egyház küldetése szempontjából. Még egyszer megköszönte a Claretianum ezen a területen végzett munkáját. Egyúttal arra buzdította a klaretiánusokat, hogy életükben és tudományos munkájuk során ne feledkezzenek meg azokról, akik a szegénység különböző formáiban élnek. „Ahhoz, hogy valóban találkozzunk Krisztussal, meg kell érinteni az Ő testét a szegények sebesült testében, megerősítve az Eucharisztiában kapott szentségi szeretetközösséget”. Végül Ferenc pápa arra kérte a jelenlévőket, hogy vele együtt imádkozzanak az Úrhoz, hogy megszabaduljanak az önelégültség, a világias kritika szellemétől és „a polarizálódás ördögi megtévesztésétől”.