Ferenc pápa megnyilatkozásai az örömről egy kötetben
Eugenio Bonanata és Giovanni Orsenigo / Somogyi Viktória – Vatikán
„A hívő ember öröme nem jelent naivitást vagy képtelenséget arra, hogy meglássa a történelem problémáit.” Dario Edoardo Viganò prelátus, a Pápai Tudományos és Társadalomtudományi Akadémia alkancellárja így összegzi az „Öröm” című könyvet, amelynek bevezetőjét írta. A pápa akaratából megjelent kötet összegyűjti a témával kapcsolatos – enciklikákból, homíliákból, beszédekből és üzenetekből vett – megnyilatkozásokat, azzal a céllal, hogy az olvasó is elinduljon saját útján. „Ez nem egy olyan könyv, amelyet az első oldaltól az utolsóig el kell olvasni, hanem rendszertelenül is forgathatjuk időnként egy-egy oldalt elolvasva” – hangsúlyozza Viganò prelátus. „Valójában olyan szövegek ezek, amelyek különösen a hangos szavak, a szörnyű hírek és a halálesetek időszakában lehetővé teszik számunkra, hogy kitárjuk szívünket, felemeljük tekintetünket, és újra megéljük a hit élményét.”
A bor öröme
„Az egyház egy örömben élő nép élménye” – folytatja bevezetőjében Viganò prelátus, és arra hív bennünket, hogy elmélkedjünk a kánai menyegző eseményein. Jézus első csodájának történetében a házasság áll a középpontban, amiből azonban hiányzik egy fontos elem, mégpedig a bor, amely az öröm jele. „A tisztálkodásra használt kőkorsók üresek” – mutat rá a pap. És ez a jelképe egy immár kiüresedett szeretetkapcsolatnak Isten és népe között. Még a törvény és a megtisztulás sem tudja helyreállítani ennek a kapcsolatnak a szenvedélyét. „Ez az, amiért Jézus nincs jelen, hanem meghívást kap” – folytatja. „Valójában Krisztus az, aki elhozza az új bort, és ezzel szentesít egy új, örök, utolsó és végleges szövetséget.” Ez egy szövetség, amely a víz borrá változtatásának első nagy csodájából, vagyis az örömből született. Ez az oka annak, hogy „az egyház olyan férfiak és nők közössége, akik nem a Törvény hatása alatt, hanem abban az örömben élnek, hogy Isten gyermekei”.
Az Isten stílusában megélt öröm
A keresztség ajándéka lehetővé teszi számunkra, hogy befogadjuk az Istenben való életet és így gyermekeivé váljunk az ő fiában, Jézusban. Ez tesz képessé bennünket arra, hogy az Úr módjára éljük meg a kapcsolatainkat a világ vagy a teremtés viszonylatában. Viganò prelátus szerint „A prioritás tehát nem az ego, hanem mindenekelőtt a másik ember, ahogyan Isten számára is, akinek mindig is a fiú volt a prioritása”. Ez ellentétben áll azzal, ami a Kálvárián megfeszített tolvajjal történik, aki ekkor azt mondja Jézusnak: „Ha valóban Isten Fia vagy, mentsd meg magad, majd ments meg engem is”. „Ha nem éljük meg istengyermeki mivoltunkat, a kapcsolatok csak eszközként és a hasznosság alapján működnek, miközben az öröm megélése azt jelenti, sürgetően érezzük, hogy Isten szerint éljünk.”
A kötet szerkezete
Az olvasás megkönnyítése érdekében a kötet három tematikus részre tagozódik, pontosabban „az öröm megközelítésének három útját” mutatja be, amelyek három igéből kiindulva körvonalazódnak: lenni, osztozás és tanúságtétel. A „lenni”, az öröm, mint személyes és lelki hozzáállás megélése; az „osztozás”, ami a társadalmi elkötelezettség és barátság öröme; végül pedig a „tanúságtétel”, vagyis az Isten szerinti élet öröme. „E könyv olvasása olyan, mintha lapjain járnánk, ugyanúgy, mint az emmausi tanítványok” – mutat rá Viganò prelátus. Az evangélium e történetében a tanítványok csak a kenyértöréskor ismerik fel Jézust, de felteszik maguknak a kérdést: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton?”. „A Szentlélek indítja arra az embert, hogy a kenyértörés gesztusában felismerje az Urat, de ő már előbb működik, még akkor is, amikor egy ismeretlen emberrel haladunk az úton” – zárja bevezetőjét Viganò prelátus a Ferenc pápa örömről szóló megnyilatkozásait egybegyűjtő kötetben.
