A pápa a Zsidó Világtanács tagjaihoz: Az Örökkévaló közös ígérete összekapcsol minket

P. Vértesaljai László SJ – Vatikáni Rádió          

A pápa örömmel üdvözölte a látogatást, mely kölcsönös baráti kötelékekről tanúskodik és tovább erősíti azokat, hiszen a Zsidó Világtanács a II. Vatikáni Zsinat óta párbeszédben áll a Szentszéknek a zsidósággal folytatott Vallási Kapcsolatok Bizottságával és évek óta nagy érdeklődéssel kísért konferenciákat szervez.

Felbecsülhetetlen értékű közös szellemi kincsekben osztozunk

A zsidók és katolikusok felbecsülhetetlen értékű szellemi kincsekben osztoznak. Együtt valljuk a hitet az ég és föld Teremtőjében, aki nemcsak teremti az emberiséget, hanem minden embert a maga képére és hasonlatosságára formál (vö. Ter 1,26). Közösen valljuk, hogy a Mindenható nem marad távol teremtményétől, hanem kinyilatkoztatja magát neki, nem is elszigetelten, hanem mint néphez fordul hozzá. A hit és a vallási hagyományok közvetítette Szentírás olvasása révén kapcsolatba kerülhetünk vele és így gondviselő akaratának munkatársaivá válhatunk – állapította meg a pápa.

Együtt várjuk az örök béke országát

Az eljövendő vég tekintetében is hasonlóan látnak, mert az a bizalom élteti az embert, hogy az élet útján nem a semmi felé halad, hanem a Magasságbelivel való találkozás felé tart, aki gondoskodik róla és aki megígérte neki az idők végén az örök béke országát, ahol véget ér mindaz, ami az életet és az emberi együttélést fenyegeti. Noha világunkat erőszak, elnyomás és kizsákmányolás jellemzi, de nem az övé az utolsó szó, mivel az Örökkévaló hűséges ígérete az üdvösség jövőjéről beszél, új égről és új földről (vö. Iz 65,17-18; Jel 21,1), ahol a béke és az öröm maradandóan együtt lakik, ahol nem lesz többé halál és ahol letörlik a könnyeket az arcokról (vö Iz 25,7-8). Az Úr valósítja meg ezt a jövőt, sőt Ő maga lesz a mi jövőnk. És noha a zsidóság és a kereszténység eltérő módon vallja e jövő beteljesedését, mégis megmarad a közös vigasztaló ígéret. Ez pedig táplálja reményünket, nem kevésbé elkötelezettségünket is, hogy a világ és a történelem, amelyben élünk, hűségesen tükrözze annak jelenlétét, aki meghívott minket, hogy legyünk az ő imádói és testvéreink őrzői.

Közös feladatunk egy mind testvéribb világ építése

A feladatok tekintetében a közös vallási örökségből kiindulva kell tekinteni a jelenre, melynek kihívása összeköt és közös cselekvésre buzdít minket. Közös feladatunk, hogy együtt munkálkodjunk egy mind testvéribb világ építésén, hogy küzdjünk az egyenlőtlenségek ellen, hogy támogassuk a nagyobb igazságosságot annak érdekében, hogy a béke már ebben a világban valósággá legyen. A Szentatya utalt XXIII. János Pacem in terris enciklikájára, mely szerint a békés együttéléshez vezető út az igazságszolgáltatással kezdődik, ami a tartós béke egyik alapvető feltétele, együtt az igazsággal, a szeretettel és a szabadsággal. A pápa fájdalommal állapítja meg, hogy az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett emberek méltóság számos esetben eltorzul olyan igazságtalanság miatt, melynek mögöttes oka a háború és az erőszak mocsara. Csapoljuk le a testvéri együttélést megrontó igazságtalanság mocsarát a rend és harmónia teremtője nevében – kérte a Szentatya.

Ima és testvéri nyitottság a többi teremtmény felé az egyetlen Teremtő nevében

Az igazságszolgáltatás előmozdítását célzó közös és konkrét kezdeményezések bátorságot, együttműködést és kreativitást igényelnek. Sokat tudnak meríteni a hitből, mely a Magasságbelibe veti a bizalmát, vezetése alá rendeli magát, szemben a rövidlátó földi érdekekkel. A hit ugyanis arra indít minket, hogy valljuk: minden ember a Magasságbeli képére és hasonlatosságára teremtetett, akinek végső hivatása, hogy az ő Országa felé tartson.

A Szentírás arra emlékeztet minket, hogy Isten nélkül semmit, vagy vajmi keveset tehetünk: „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan  fáradoznak az építők” (Zsolt 127,1). A világ jobbá tételére irányuló politikai, kulturális és társadalmi kezdeményezések – amit ti „Tiqqun Olamnak” hívtok – nem érhetik el a remélt sikert, ima és testvéri nyitottság nélkül, a többi teremtmény felé, az egyetlen Teremtő nevében, aki szereti az életet és megáldja a béketeremtőket.

Egymáshoz való közeledés és testvéri párbeszéd az út a békéhez

Ma a világ számos térségén a béke veszélyben van. Ismerjük fel együtt, hogy a háború, minden háború és mindig, mindenhol az egész emberiség veresége! – szögezte le a pápa. Az ukrajnai háborúra gondolok, egy szentségtörő háborúra, amely egyaránt fenyegeti a zsidókat és a keresztényeket, megfosztva őket szeretteiktől, otthonuktól, javaiktól, és magától az életüktől! Csak az egymáshoz való közeledés komoly akaratában és a testvéri párbeszédben lehet előkészíteni a terepet a békéhez. Mint zsidók és keresztények, mi igyekszünk mindent megtenni, ami emberileg lehetséges, hogy megállítsuk a háborút és megnyissuk a béke útját.

Beszéde végén Ferenc pápa megköszönte a Zsidó Világtanács végrehajtó bizottsága látogatását. A Magasságbeli áldja meg jótetteiket, kísérje őket útjaikon és vezessen minket együtt a béke útján. Shalom!