Úrangyala ima immár a felavatott betlehemi jászol és karácsonyfa társaságában a Szent Péter téren

PÁPA

Advent az álarcainktól szabadulás kegyelmi ideje – Ferenc pápa Úrangyala imája

December 4-én, Advent második vasárnapján immár a felavatott betlehemi jászol és karácsonyfa várta a Szent Péter téren az Úrangyala imádságra érkezett zarándokokat. A pápa a napi evangélium alapján Keresztelő János kemény szavairól szólt, melynek segítségével megszabadulhatunk kétszínűségeinktől és hamis elbizakodottságunktól.

Vertse Márta / Vértesaljai László – Vatikán

Advent második vasárnapján az evangéliumi szakasz Keresztelő Szent János alakját mutatja be. A szöveg szerint „János teveszőrből készült ruhát viselt”, „eledele sáska és vadméz volt” (Mt 3,4) és mindenkit megtérésre szólított fel: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa”, vagyis a közelséget prédikálta – idézte Ferenc pápa Máté evangéliumának szavait. Tehát szigorú és radikális személyiség volt, aki első pillanatra még kissé keménynek is tűnhet és kis félelmet is kelt. De akkor tegyük fel a kérdést: az egyház miért kínálja fel minden évben Keresztelő Szent Jánost, mint legfőbb útitársunkat az adventi időszakban? Mi rejtőzik szigorúsága, látszólagos keménysége mögött? Mi János titka? Mi az az üzenet, amit az egyház nekünk ad Jánossal? –kérdezte a pápa.

Keresztelő Szent János „allergiás a kétszínűségre”, mert az álszentség súlyos bűn

Valójában Keresztelő Szent János nem annyira kemény ember volt, hanem inkább allergiás a kétszínűségre, értsétek ezt jól: allergia a kétszínűségre. Például amikor a képmutatásukról ismert farizeusok és szadduceusok közeledtek hozzá, akkor nagyon erős volt „allergiás reakciója”! Egyesek ugyanis valószínűleg csak puszta kíváncsiságból vagy opportunizmusból keresték fel, mert János nagyon népszerűvé vált. Azok a farizeusok és szadduceusok nyugodtnak érezték magukat és Keresztelő Szent János sürgető felszólítására ezzel igazolták magukat: „Ábrahám a mi atyánk”. Így kétszínűség és elbizakodottság között nem éltek a kegyelem lehetőségével, nem ragadták meg az alkalmat, hogy új életet kezdjenek: bezárkóztak magukba, saját maguk igaznak tartásával. Ezért János ezt mondja nekik: „Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét!”. Ez a szeretet kiáltása, mint egy apáé, aki látja, hogy fia tönkre teszi magát és így szól hozzá: „Ne dobd el magadtól életedet!”. Valóban, a kétszínűség a legnagyobb veszély, mert tönkre teheti még a legszentebb valóságokat is.

Isten befogadásának a módja nem a bravúr, hanem az alázat

A kétszínűség súlyos veszély. Ezért Keresztelő Szent János, mint később Jézus is, kemény az álszentekkel, hogy felrázza őket. A Máté evangélium 23. fejezetében olvashatjuk, hogy a templomban Jézus milyen keményen odaszól a farizeusoknak! – fűzte hozzá szabadon a pápa. Azonban azok, akik bűnösnek érezték magukat, sietve felkeresték őt, „megvallották bűneiket és megkeresztelkedtek nála”. Ez így igaz: ahhoz, hogy befogadjuk Istent, nem számít a bravúr, az ügyesség, hanem alázatra van szükség, ez Isten befogadásának a módja, nem a bravúr, hogy „mi erősek vagyunk, nagy nép vagyunk”, nem, hanem az alázat, hogy „én bűnös vagyok”, de nem elvontan, hanem mindenkinek konkréten vallania kell magáról, mindenekelőtt bűneit, hiányosságait, képmutatásait és aztán le kell szállni a piedesztálról, és alá kell merülni a bűnbocsánat vizében – ajánlotta Ferenc pápa.

Advent a kegyelem időszaka, hogy levegyük álarcainkat

Keresztelő Szent János a maga „allergiás reakcióival” elgondolkodtat bennünket. Nem vagyunk néha mi is egy kicsit olyanok, mint azok a farizeusok? Talán a többieket lenézzük, azt hisszük, hogy mi jobbak vagyunk náluk, kezünkben tartjuk életünket és nincs szükségünk minden nap Istenre, az egyházra, a testvérekre, elfeledve, hogy sohasem szabad lenézni a másikat, csak abban az esetben nézhetünk le rájuk, amikor fel kell emelni őket, egyébként a lenézés soha nem megengedett. Meglehet, azt gondoljuk, hogy jobbak vagyunk másoknál, hogy nincs szükségünk minden nap az Egyházra. Advent a kegyelem időszaka, hogy levegyük álarcainkat és sorba álljunk az alázatosakkal, hogy megszabadítsuk magunkat attól az önhittségtől, hogy önellátók vagyunk, hogy meggyónjuk bűneinket, a titkosakat is, és befogadjuk Isten megbocsátását, hogy bocsánatot kérjünk azoktól, akiket megsértettünk. Így kezdődik egy új élet. Ennek pedig csak egy útja van, az alázat útja. Tisztítsuk meg magunkat a felsőbbrendűség érzésétől, a formalizmustól és a képmutatástól, hogy meglássuk a többiekben fivéreinket és nővéreinket, akik hozzánk hasonló bűnösök. És Jézusban lássuk meg Üdvözítőnket, aki eljön értünk, nem másokért, értünk jön, úgy, amilyenek vagyunk, szegénységünkkel, nyomorúságainkkal és hibáinkkal, mindenekelőtt a felemelkedés, a megbocsátás és az üdvösség iránti igényünkkel.

Jézussal mindig fennáll az újrakezdés lehetősége

És emlékezzünk még egy dologra: Jézussal mindig fennáll az újrakezdés lehetősége. Mindig! Soha nem késő, mindig van lehetőség az újrakezdésre, legyetek bátrak, Ő közel van hozzánk, és ez a megtérés ideje. Mindenki gondolhatja: „Nekem van egy benső problémám, amit szégyellek”, de Jézus melletted van, kezdd elölről, mindig van lehetőség a továbblépésre! Mindig! Ő vár ránk, és soha nem fárad belénk. Ő soha nem fárad el, mi ununk bele, de ő sohasem fárad el! Hallgassuk csak meg Keresztelő János felhívását! Halljuk meg János szeretetkiáltását, amelyet hozzánk intéz, hogy térjünk vissza Istenhez és ne hagyjuk, hogy ez az Advent úgy múljon el, mint a kalendárium napjai, mert ez, itt és most számunkra a kegyelem időszaka! Mária, az Úr alázatos szolgáló leánya segítsen bennünket, hogy találkozzunk Jézussal és a testvérekkel az alázat útján, mely az egyetlen előrevivő út – zárta beszédét Ferenc pápa.