Pápai katekézis: a jó megkülönböztetés jele a hála, a béke, a belső szabadság és Isten tisztelete
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A megkülönböztetés folyamatának fontos eleme, hogy figyelemmel kísérjük a döntéseinket közvetlenül követő időszakot, keresve a megerősítő vagy éppen cáfoló jeleket. A pápa kiemelte, hogy nemcsak a döntés közvetlen meghozatala igényel alapos megfontolást, figyelmet és imádságot, hanem továbbra követnünk kell a döntés kibontakozásával járó jeleket, mert az életben a helyes döntések mellett vannak nem jó döntések is, és ezeknek is vannak jelei, amelyek tagadják vagy éppen megerősítik döntéseinket.
A megkülönböztetés jó lelkének egyik jellemzője, hogy tartós békét közvetít
Az idő tehát alapvető szempont ahhoz, hogy felismerjük Isten hangját sok egyéb hang mellett. Egyedül ő az idők Ura, ez fémjelzi eredetiségét, ami megkülönbözteti a nevével sikertelenül fellépő utánzatoktól. A megkülönbözetés jó lelkének egyik jellemzője, hogy tartós békét közvetít. Ha mélyreható elemzés után hozunk döntést, mely tartós békét ad, ez annak a jele, hogy jó úton járunk. Ez a béke ugyanis harmóniát, egységet, lelkesedést és buzgóságot hoz, így jobban jövünk ki a megkülönböztetés folyamatából, mint ahogy beléptünk.
A jó döntés életünk minden egyéb részének javára válik
A Szentatya példaként említette meg, hogy ha döntésünk révén fél órával többet szánunk az imára, és ha a tapasztalatunk szerint így jobban éljük meg napjainkat, derűsebbek vagyunk, kevésbé szorongunk, nagyobb gonddal és örömmel végezzük munkánkat, sőt még a nehéz embereinkkel való kapcsolataink is oldottabbá válnak, akkor ezek mind fontos jelek, amelyek meghozott döntésünk helyességét igazolják. A lelki élet körkörös jellegű, a jó döntés életünk minden egyéb részének javára válik, mint részvétel Isten teremtői karizmájában.
A jó döntés válasz az Úr irántunk tanúsított szeretetére és nagylelkűségére
A tapasztalat erejében felismerhetünk néhány fontos szempontot, amelyek segítenek a döntést követő időszak értelmezésében döntésünk helyességét illetően, hiszen a követő időszak megerősítheti döntéseinket. Ezekről már korábban is szólt egyéb helyütt a pápa, de most rendszerezi őket. Az első szempont, hogy vajon a meghozott döntésünk válasz-e az Úr irántunk tanúsított szeretetére és nagylelkűségére. Hogy nem félelemből, nem érzelmi zsarolásból vagy kényszerből fakad, hanem hálaadásként születik a kapott jóért, ami arra készteti a szívet, hogy az Úrral való kapcsolatát nagylelkűségben élje meg.
A jó döntés jele a nyugalom: a helyemen vagyok
Egy másik fontos elem annak tudata, hogy az ember a helyén érzi magát az életben – ez a nyugalom: „A helyemen vagyok”. Így aztán egy nagyobb terv részesének érzi magát, amihez szívesen hozzájárul a maga részéről. Példaként említette meg a pápa az ellipszis alakú Szent Péter tér két különböző helyű fókuszpontját, ahol állva a Bernini építtette négyes oszlopsor tagjai tökéletesen fedik egymást. Hasonlóképpen, az ember akkor ismerheti fel, hogy megtalálta a keresett helyes megoldást, amikor rendezettebbé válik a napja, egyre összefogottabbnak látja különféle érdekeit és a felmerülő nehézségekkel könnyedén, megújult energiával és lelkierővel tud szembesülni. Mindez annak a jele, hogy jól döntöttünk!
A jó döntés jele, hogy szabadok maradunk döntéseink tekintetében
Egy másik igazoló jel abban áll, hogy szabadok maradunk döntéseink tekintetében, készen arra, hogy azokat újra megkérdőjelezzük, sőt akár fel is adjuk esetleges cáfolatuk láttán, mindig keresve bennük az Úr lehetséges tanítását. Ő persze nem akar megfosztani minket attól, ami kedves nekünk, hanem hogy szabadon, ragaszkodás nélkül éljük meg azt, hiszen egyedül csak az Isten tudja, mi az igazán jó nekünk. A birtoklás a jó ellensége és megöli a szeretetet, vigyázzatok erre! – intett a pápa a birtoklás veszélyére. A családon belüli erőszak számos esete, amiről sajnos gyakran hallunk, szinte mindig a birtoklási vágyból fakad, hogy uraljuk mások érzelmét, abszolút biztonság kereséséből kiindulva, amely aztán megöli a szabadságot, elfojtja az életet és pokollá teszi azt. Az ember csak szabadságban tud szeretni, ezért teremtett minket az Úr szabadnak, hogy akár nemet is mondjunk neki.
Életünk egésze Isten jóindulatú kezében nyugszik
Ha felajánljuk neki, ami a legdrágább számunkra, az éppen a mi érdekünk és ez teszi lehetővé számunkra, hogy a lehető legjobban és igazán ajándékként éljük meg azt, amit ő adott nekünk, ingyenes jósága jeleként, jól tudva, hogy életünk egésze az ő jóindulatú kezében nyugszik. Ezt nevezi a Biblia „istenfélelemnek”, vagyis Isten iránti tiszteletnek, nem mintha Isten megijesztene, de a tisztelet elengedhetetlen feltétele a Bölcsesség ajándéka elfogadásának (vö Sir 1,1-18). A félelmes tisztelet az, ami elűzi az összes többi félelmet, mert a mindenség Urára irányul. Előtte már semmi sem nyugtalaníthat. Ennek igazolására idézte Ferenc pápa Szent Pál apostol ámulatba ejtő tapasztalatát: „Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem. Mindent elviselek abban, aki erőt ad” (Fil 4,12-13). Ez egy szabad ember, aki áldja az Urat, ha jól mennek a dolgok és akkor is, amikor nem. Legyen áldott és haladjunk tovább!
Bízzunk magunkat a világegyetem Urára!
Alapvetően fontos mindezek felismerése a jó döntéshez és arról is biztosít minket, amit nem tudunk ellenőrizni vagy előrelátni, mint az egészség, a jövő, szeretteink sorsa és a terveink. Bízzunk magunkat a világegyetem Urára, aki végtelenül szeret minket és tudja, hogy vele együtt valami csodálatosat és örökkévalót építhetünk. A szentek élete mutatja ezt nekünk a legszebben, éppen ezért mindig haladjunk előre, igyekezzünk ilyen döntéseket hozni az imádságban, megérezve, hogy mi történik a szívünkben! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
