Ferenc pápa: Az Evangélium közvetítése érdekében alkalmazkodjatok a kor körülményeihez
Tiziana Campisi / Horváth Hajnalka – Vatikán
A szerzetesi élet alapvető szabálya Krisztus követése az Evangélium szerint, vagyis elfogadni az Evangéliumot, mint az élet szabályát. Szent Pál szavai szerint: „Már nem élek, hanem Krisztus él bennem” – kezdte beszédét Ferenc pápa a vatikáni Apostoli Palota Könyvtártermében arra buzdítva a szerzeteseket, hogy az Evangéliumot tegyék saját vademecumukká. Fontos, hogy ne ideológia váljon belőle, hanem mindig élet és lélek maradjon.
Az Evangélium minidg arra emlékeztet bennünket, hogy Krisztust helyezzük életünk és küldetésünk középpontjába. Krisztust szeretni egyet jelent az egyház iránti szeretettel. A megszentelt élet az Egyházban születik meg, az egyházzal együtt növekszik és gyümölcsözik. Az egyházban, mint ahogyan azt Szent Ágoston is tanítja, Krisztust teljes egészében felfedezzük.
Isten keresése
Ferenc pápa beszédében felidézte a hippói püspök Vallomások c. művében leírt emberi vágyakozást Isten után, ahol arról elmélkedik, hogy Isten önmagáért teremtett bennünket, ezért szívünk mindaddig nyugtalan, amíg nem nyugodhat Ő benne. Ezért Szent Ágoston kanonokjai elsősorban az Úr állandó, folytonos keresésének szentelik magukat, mindenekelőtt a közösségi életben. A „koinonía”, vagyis a szeretetközösség egymással és Istennel, mindannyiunkat tegyen a testvériség építőivé – magyarázta Ferenc pápa.
Keressétek az Urat a Szentírás szorgalmas olvasásában, amelynek lapjain Krisztussal és az egyházzal találkozhattok. Keressétek az Urat a liturgiában, különösen is az Eucharisztiában, amely az Egyház egységét a szeretet harmóniájában valósítja meg. Keressétek Őt tanulmányaitokban és a hétköznapi lelkipásztori tevékenységben. Keressétek Őt korunk valóságában, tudva azt, hogy semmi ami emberi, nem lehet idegen számunkra. A világiasságtól megszabadulva elevenné tehetjük a világot Isten Országának kovászával.
A lelki élet útja Szent Ágoston tanításában
Isten keresése Szent Ágoston iskolájában egy belső, az Úr megismerésének és szeretetének felfedező utját jelenti. A hippói püspök arra hív bennünket, hogy találjuk meg önmagunkat benső, lelki életünkben, azaz ne lépjünk ki ömagnunkból, hanem folyton próbáljunk belépni oda, az igazság ugyanis az emberben benne lakozik. Ott legbelül Krisztus világossága megvilágosítja számunkra az időbeli valóságokat.
A konföderáció a szinodalitás eszköze
Ferenc pápa emlékeztette továbbá a jelenlévő Ágoston-rendi kanonokokat a XXIII. János pápa 1959-ben létrehozott konföderációjuk jelentőségére, amelynek célja az azonos karizmával rendelkező kongregációk közötti szeretetközösség előmozdítása. Ennek célkitűzései között szerepel többek között a kongregációk közötti kölcsönös segítségnyújtás a fiatalok képzését, a kultura előmozdítását és a spirituális dimenziót illetően. A konföderáció segít abban is, hogy egyes kongregációk elkerüljék az elszigetelődés veszélyét.
Ferenc pápa továbbá az önreferencialitás veszélyére is figyelmeztetett, valamint arra buzdított, hogy kincsként kell őrizni a kongregációk közötti szeretetközösséget. „Ti magatok is tudjátok, hogy egy hajóban eveztek és, hogy senki sem tudja a jövőt elszigetelten vagy saját erejéből építeni. A jövő építéséhez szükség van az igazság felismerésére, a találkozásra, a párbeszédre, a meghallgatásra és a kölcsönös segítségnyújtásra való nyitottságra. A találkozás lekületét kell gyakorolni, ez ugyanis elengedhetetlen a szindolitás megéléséhez az egyházban.
Alkalmalmazkodás a kor kihívásaihoz
Ferenc pápa azt is kifejti, hogy a megszentelt életnek is alkalmazkodnia kell a kor körülményeihez, ezért a pápa arra buzdított mindenkit, hogy alkalmazodjanak a különböző helyszínekhez, kulturákhoz mindig az Evangélium és saját karizmájuk jegyében. Az emlékezet akkor jó, ha gyümölcsöző, máskülönben régészeti emlékké, múzeumi darabbá válik, amely ugyan méltó a csodálatra, de nem elég méltó az „utánzásra”, arra hogy mások is kövessék azt. A történelmi gyökerek hozzájárulnak ahhoz, hogy teljes mértékben és félelem nélkül tudjuk megélni a jelent és reménnyel tudjunk a jövőbe nézni.
Ferenc pápa beszéde végén arra buzdította a szerzeteseket, hogy vizsgálják felül karizmájukat és erősítsék meg a szeretetközösséget az ősi apostoli közösség példáján keresztül, amely az Istenben való végleges és teljes egyesülés elővételezése és az oda vezető út.
