Az örökké tartó szeretet nem utópia – Ferenc pápa a Rota Romana ügyhallgató prelátusaihoz

Vertse Márta - Vatikán

Ferenc pápa megköszönte Alejandro Arellano Cedillo prelátus, az Apostoli Bíróság dékánja üdvözlő szavait és elismerését fejezte ki az ügyhallgató prelátusoknak tevékenységükért, az egyház és a hívek szolgálatában végzett munkájukért, különös tekintettel a házassággal kapcsolatos kérdésekre. Megállapította, hogy az egyházban és a világban ma nagy szükség van arra, hogy újra felfedezzük a férfi és a nő közötti házastársi szövetség értelmét és értékét, amelyre a család épül, utalva rá, hogy a sok családot sújtó válság egyik aspektusa a házassággal kapcsolatos személyes és kollektív tudatlanság.

Az evangélium megvilágítja a házassági kötelék nagy misztériumát is

Az egyház küldetése, hogy hirdesse az evangéliumot, amely megvilágítja azt a nagy misztériumot is, amelyet a házastársi és családi szeretet jelent – fejtette ki beszédében Ferenc pápa. Utalt Jézus szavaira, amikor az Úr a házastársakról, mint egy testről beszélt, idézte Szent Pál apostolt, aki a házassági köteléket „nagy misztériumként” határozta meg Krisztus és az Egyház kapcsolatára vonatkoztatva, majd emlékeztetett Szent II. János Pál pápa tanítására, aki hangsúlyozta, hogy Krisztus a házasság szentségében „új szívet” kínál a férfinak és a nőnek, hogy „osztozhassanak Krisztus teljes és végleges szeretetében”. Ferenc pápa megjegyezte, hogy a házasság a keresztény Kinyilatkoztatás szerint nem szertartás vagy társadalmi esemény, nem is formalitás, vagy egy elvont eszmény: pontosan meghatározott konzisztenciával rendelkező valóság, nem pedig „az érzelmi elégedettség egyik formája”, „mely tetszés szerint bármi mással helyettesíthető és módosítható” – idézett a pápa az Evangelii gaudium, az Evangélium öröme k. apostoli buzdításából (66. pont).

Isten a házasság szerzője

Ferenc pápa ezután azt a kérdést tette fel, hogy figyelembe véve az emberi gyarlóságot, hogyan lehetséges a házastársak közötti hűséges és örökké tartó szövetség? A választ továbbra is az evangéliumban találjuk meg, amikor Jézus azt mondja: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mt 19,4-6). Majd idézett a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes k. lelkipásztori konstitúciójából, amely kimondja: „Maga Isten a házasság szerzője”. A jegyesek valóban szabad beleegyezésükkel kötnek házasságot, de csak a Szentléleknek van hatalma ahhoz, hogy egy férfit és egy nőt eggyé tegyen. Az emberiség Üdvözítője és az egyház jegyese a házasság szentségében jön el a keresztény házastársakhoz. Mindez arra vezet bennünket, hogy felismerjük: minden igazi házasság, még a nem szentségi házasság is, Isten ajándéka a házastársaknak. A házasság mindig ajándék! – hangsúlyozta a Rota Romana ügyhallgató prelátusaihoz intézett beszédében Ferenc pápa.

A házasság szentsége az emberi és isteni szeretet találkozása

A házastársi hűség sokak számára utópia, akik meg vannak győződve arról, hogy „a házasság addig tart, amíg tart a szerelem” - mutatott rá a pápa. A házastársi szerelem elválaszthatatlan magától a házasságtól, amelyben a törékeny és korlátozott emberi szeretet találkozik a mindig hűséges és irgalmas isteni szeretettel, nem lehet tehát összetéveszteni érzelgősséggel, önzéssel. Jézus üzenetének középpontjában az az új parancsolat áll, „hogy szeressétek egymást”, ezért ezt a parancsolatot a házastársi szeretetre is alkalmazni kell, amely szintén Isten ajándéka. A férj és feleség közötti szeretetnek állandóan kölcsönös megértésre és megbocsátásra van szüksége, „nem szabad idealizálni, mintha csak ott létezne, ahol nincsenek problémák” – mutatott rá Ferenc pápa. A házastársi hűség az isteni hűségen, a házastársi termékenység az isteni termékenységen nyugszik. A férfi és a nő arra hivatott, hogy elfogadja ezt az ajándékot, és szabadon megfeleljen neki kölcsönös önátadásával.

A családi szeretet konkrét gesztusokból épül

Isten terve az emberek kezében mindig tökéletlenül valósul meg – folytatta beszédét a pápa, idézve az Amoris laetitia k. szinódus után apostoli buzdításából: azonban „az Úr a valóságos és konkrét családban lakik, annak minden szenvedésével, küzdelmével, örömével és mindennapos gondjaival együtt. Ha valaki családban él, nehéz tettetnie és hazudnia; nem viselhetünk álarcot. Ha a szeretet élteti ezt a hitelességet, akkor az Úr uralkodik ott a maga örömével és békéjével. A családi szeretet lelkisége ezernyi valós és konkrét gesztusból épül. A közösséget érlelő ajándékok és találkozások változatosságában van Isten lakóhelye. Ez az odaadás „emberi és isteni értékeket” egyesít, mert telve van Isten szeretetével. A házassági lelkiség végső soron a kötelék lelkisége, amelyben az isteni szeretet lakozik” (Amoris laetitia szinódus utáni apostoli buzdítás, 2016. március 19. 315. pont).

A jegyesoktatás segítse a szeretet érlelődését

Újra fel kell fedezni a házasság, mint kötelék állandó valóságát. Ez a szó néha gyanakvást kelt, mintha külső kényszer, teher, egy „zsinór” lenne, amely ellentétben áll a szeretet hitelességével és szabadságával. Ha azonban a szeretet kötelékeként értelmezzük, akkor a házasság központi elemeként, isteni ajándékként tárul fel, ami az igazi szabadság forrása és ami megőrzi a házaséletet. A pápa itt ismét idézett az Amoris laetitia k. szinódus utáni buzdításából, utalással a jegyesoktatásra: „A házasság előtti és a házasság alatti pasztorációnak mindenekelőtt „kötelék-pasztorációnak” kell lennie, ami olyan elemeket tartalmaz, melyek hozzásegítenek a szeretet érlelődéséhez és a nehéz pillanatok leküzdéséhez. Ezek az elemek nemcsak elméleti igazságok, nem is korlátozhatók azokra az értékes lelki erőforrásokra, melyeket az Egyház mindig fölkínál, hanem gyakorlati megoldásoknak, kipróbált jó tanácsoknak, a tapasztalatból merített stratégiáknak, pszichológiai iránymutatásoknak is kell lenniük” (211. pont).

A házasság az egész emberiség javát szolgálja

A házasság, Isten ajándéka, nem egy eszménykép vagy egy formaság, hanem valóság, amely határozott tartalommal rendelkezik. A pápa hangsúlyozta, hogy rendkívüli értéket képviselő jó mindenki számára: a házastársak, gyermekeik, minden család, az egész egyház, az egész emberiség számára, sok és sokféle gyümölcsöt terem az egyházi közösségben és a civil társadalomban.

A házasság az életszentséghez vezető út a férj és a feleség számára

A keresztény üdvökonómiában a házasság mindenekelőtt az életszentséghez vezető fő utat jelenti a házastársak számára, amelyet a mindennapokban élnek meg: ez a család evangéliumának lényeges aspektusa. Jelzésértékű, hogy az Egyház ma egyes házaspárokat az életszentség példájaként állít a hívek elé – mondta Ferenc pápa, utalással a „szomszéd ajtó”, vagyis a körülöttünk élők életszentségére (vö. Gaudete et exsultate apostoli buzdítás, 2018. március 19. 4-6 pont).

A szentségi házasság kegyelem forrása

A családpasztorációt érintő számos kihívás közül a pápa a válságban lévő házaspárokra utalt. Az egyház, a lelkipásztorok és a többi hívő szeretettel és reménnyel kísérik és támogatják őket. Alapvető erőforrásként tudatosítani kell a házasság szentségében kapott visszavonhatatlan ajándékot, ami a kegyelem forrása, és amelyre mindig számíthatunk. A konkrét helyzetekben szükség van olykor a humán tudományok együttműködésére. A törékenység, amely elkíséri a házaséletet is, a Szentlélek erejének köszönhetően nem vezet szakításhoz – mutatott rá a pápa. Végül arra buzdított a Rota Romana Törvényszék ügyhallgató prelátusaihoz intézett beszédében, hogy tápláljuk mindig magunkban az elismerés és a hála lelkét Isten ajándékait illetően; így segíthetünk másoknak is életük különböző helyzeteiben. Mária, a hűséges Szűz és az Isteni Kegyelem Anyja közbenjárását kérte, fohászkodva a Szentlélek ajándékaiért, hogy segítse őket a házasság igazságának szolgálatában.