„Legyetek a föld sója, a világ világossága” – Ferenc pápa homíliája Jubában
Vertse Márta – Vatikán
Ferenc pápa a 2011-ben függetlenné vált Dél-Szudán dinka etnikumú, 2005-ben elhunyt alelnöke, John Garang nevét viselő mauzóleum előtti térségen mutatott be szentmisét vasárnap reggel 9 órakor, mintegy 53 ezer hívő részvételével. A szertartás angol nyelven zajlott, a hívek könyörgései arabul, illetve a helyi etnikumoknak megfelelően dinka, bari, nuer és zande nyelven hangzottak el.
A pápa a szeretet Istenének nevében hirdeti Krisztus reménységét
Ferenc pápa a szentmisén elhangzott szentlecke szavaival, Szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első leveléből vett idézetével köszöntötte az egybegyűlteket: „Én is, mikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel vagy bölcsességgel léptem föl, hogy hirdessem nektek, amiről Isten tesz tanúságot. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről” (1Kor 2,1-2). Ferenc pápa is Jézus Krisztus nevében, a szeretet Istenének nevében jött el közéjük, aki keresztje által békét teremtett. A pápa azért jött el, hogy hirdesse Jézust, aki a mindannyiunkért keresztre feszített Isten, a Feltámadt Jézus, aki legyőzte a gonoszt és a halált. Krisztus hirdetése a reménység hirdetése – hangsúlyozta a pápa, rámutatva, hogy Jézus ismeri szorongásaikat és örömeiket, ismeri és szereti őket és ha Őbenne maradunk, nem kell félnünk, mert számunkra is minden kereszt feltámadássá, minden szomorúság reménységgé válik.
A Nyolc Boldogság a keresztény élet sója
A pápa ezután az évközi ötödik vasárnap evangéliumi szakaszának két mondatához fűzte elmélkedését: „Ti vagytok a föld sója […]. Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13.14). Először is mi vagyunk a föld sója. A só ősidők óta a bölcsesség erényének a jelképe, amely nélkül a lét ízetlenné válna. Jézus közvetlenül a Nyolc Boldogság kihirdetése után használja az ételeket ízesítő só jelképét, így megértjük, hogy a Boldogságok jelentik a keresztény élet sóját – magyarázta Ferenc pápa. A boldogságok a mennyei bölcsességet hozzák a földre: forradalmasítják a világ gondolkodásmódját. Kevés szóval kifejezik, hogy akkor lehetünk boldogok, ha alázatosak, szelídek és irgalmasok vagyunk, ha a békén munkálkodunk. Ha megvalósítjuk a gyakorlatban a Nyolc Boldogságot, ha megtestesítjük Jézus bölcsességét, akkor nem csak a saját életünknek adunk ízt, hanem a társadalomnak, az országnak is, ahol élünk.
Jézus tanítványa az Istennel való szövetség tanúja
A pápa ezután a só másik funkciójára, az ételek tartósítására mutatott rá, amely Krisztus korában alapvetően fontos volt. A Biblia tanítása szerint azonban van egy olyan „táplálék”, amelyet mindenek felett meg kell őrizni: ez pedig a szövetség Istennel. Ezért abban a korban mindig tettek egy kis sót az Úrnak felajánlott áldozatokba. Jézus tanítványa, mint a föld sója, tanúja annak a szövetségnek, amelyet Jézus valósított meg és amelyet minden szentmisében ünneplünk: egy új, örök, megszeghetetlen szövetségé, egy olyan szereteté, amelyet még a mi hűtlenségünk sem törhet meg. Mi tanúi vagyunk ennek a csodának – folytatta homíliájában a pápa, felidézve azt az ókori szokást, hogy amikor emberek vagy népek barátságot kötöttek egymással, gyakran egy kis sót is kicseréltek. Mi, keresztények, akik a föld sója vagyunk, arra kaptunk meghívást, hogy örömmel és hálával tegyünk tanúságot az Istennel kötött szövetségről, megmutatva, hogy képesek vagyunk megteremteni a barátság kötelékeit, meg tudjuk élni a testvériséget, jó emberi kapcsolatokat tudunk építeni, hogy megakadályozzuk a rossz, a megosztottság, az igazságtalanság eluralkodását.
Jézus tanítványai hozzájárulhatnak a történelem megváltoztatásához
A pápa köszönetét fejezte ki a híveknek, akik ebben az országban a föld sói. Olykor kicsinynek és tehetetlennek érezhetik magukat a sok erőszakkal, gyűlölettel, nyomorral és szegénységgel szemben. Amikor rájuk tör ennek a kísértése, tekintsenek a só apró szemcséire, amelyek elolvadnak a tányéron, de ízt adnak. Így mi is, keresztények, bár törékenyek vagyunk és a problémák nagyságával és az erőszak vak dühével szemben erőnk kevésnek tűnhet, döntően hozzájárulhatunk a történelem megváltoztatásához. Jézus azt kéri, hogy a sóhoz hasonlón viselkedjünk. Induljunk ki a kicsinységből, ami nem jelenik meg a történelemkönyvekben, de megváltoztatja a történelmet: Jézus nevében tegyük le a gyűlölet és a bosszúállás fegyvereit, és vértezzük fel magunkat imával és szeretettel, győzzük le azokat a krónikus ellenszenveket, amelyek törzseket és etnikumokat állíthatnak egymással szembe; hintsük a sebekre a megbocsátás sóját, amely éget, de gyógyít. És még ha vérzik is a szívünk a minket ért sérelmek miatt, mondjunk le egyszer s mindenkorra arról, hogy a rosszra rosszal válaszoljunk, fogadjuk el és szeressük egymást őszintén és nagylelkűen, ahogyan Isten is teszi velünk.
Fogadjuk be és sugározzuk Isten világosságát
„Ti vagytok a világ világossága” - Ferenc pápa ezután rátért az evangéliumi szakaszból kiemelt másik mondat elemzésére, idézve Izajás Izraelre vonatkozó próféciáját: „A népek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig” (Iz 49,6). A prófécia beteljesedett, az Atya elküldte Fiát és Ő a világ világossága, amely beragyog minden embert és minden népet. De maga Jézus mondja tanítványainak, hogy ők a világ világossága. Befogadva Krisztus világosságát, mi is Isten fényét sugározzuk magunk körül – mondta a pápa, ismét idézve Jézus szavait: „És, ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat”.
Soha ne aludjon ki bennünk az Istentől kapott szeretet lángja
Mi, akik Jézus tanítványai vagyunk, arra kaptunk meghívást, hogy úgy ragyogjunk, mint egy magasban épült város, mint egy lámpás, amelynek lángja nem aludhat ki. Az Úr erőt ad nekünk, hogy világosság legyünk Őbenne mindenki számára; ha Isten gyermekeiként és testvérekként élünk a földön, az emberek felfedezik, hogy van egy mennyei Atyjuk. Égjünk a szeretetben és ne tűnjön el életünkből a szeretet oxigénje, a gonosz cselekedetei ne szívják ki tanúságtételünkből a tiszta levegőt. Ennek a gyönyörű és meggyötört földnek szüksége van arra a fényre, amely mindannyiukban jelen van – tanította Ferenc pápa, majd homíliájában a következő buzdításokat intézte a dél-szudáni hívekhez:
Legyenek só az evangélium testvéri ízét árasztva az országban, legyenek világító keresztény közösségek, mint magasban épült városok a jó fényét vessék mindenkire, megmutatva, hogy szép és lehetséges megélni az ingyenességet, a reményt, lehet együtt építeni egy békés jövőt. A pápa velük van és azt kívánja, hogy tapasztalják meg az evangélium örömét és fényét, amelyet az Úr, „a béke Istene” (Fil 4,9), a „minden vigasztalás Istene” (2Kor 1,3) kíván kiárasztani mindnyájukra.
