A pápa: bátran kell álmodnunk egy másfajta gazdaságról, ami mindenki szolgálatában áll

Emmanuel Van Lierde / Somogyi Viktória – Vatikán

A „Tertio” flamand katolikus hetilap és a „Dimanche” (Vasárnap) francia nyelvű belga katolikus hetilap február 28-án tette közzé interjúját Ferenc pápával. A „Tertio” flamand katolikus hetilap már 2016. november 17-én abban a megtiszteltetésben részesült, hogy hosszú interjút készíthetett Ferenc pápával. Az interjú oka egyrészt az I. világháború századik évfordulója, másrészt a párizsi terrortámadások voltak 2015 novemberében és 2016. március 22-én Brüsszelben. Négy évvel később helyénvalónak tűnt az újabb interjúkérés, ezúttal Jorge Bergoglio pápaságának tizedik évfordulója alkalmából, amelyet 2023. március 13-án ünneplünk. Az új interjú 2022. december 19-én készült, két nappal Ferenc pápa 86. születésnapja után, és Argentína labdarúgó-világbajnokságon aratott győzelmét követően. Kettős jókívánságokkal köszöntötték a pápát.

A II. Vatikáni Zsinat jelenti a kulcsot a pápasága megértéséhez. Miért áll olyan közel a szívéhez a zsinat végrehajtásának folytatása? Mi forog kockán?

Ferenc pápa: A történészek szerint egy évszázadnak kell eltelnie ahhoz, hogy a zsinat határozatai teljes mértékben érvényesüljenek és gyakorlatba ültessék azokat. 40 évünk van még hátra… A zsinat egyike volt azoknak a dolgoknak, amelyeket Isten a történelemben szent embereken keresztül hajt végre. Talán, amikor XXIII. János pápa meghirdette, senki sem tudta, mi fog történni. Állítólag ő maga azt gondolta, hogy egy hónapon belül befejeződik, de egy bíboros erre így reagált: „Amikor elkezdünk bútorokat és minden mást vásárolni, az évekbe telik”. XXIII. János ezt figyelembe vette, nyitott ember volt az Úr felhívásaira. Isten így szól a népéhez. És ott valóban beszélt hozzánk. A zsinat nem csupán az egyház megújulását jelentette. Nemcsak megújulás kérdése volt, hanem kihívás is, hogy az egyházat még élőbbé tegyük. A zsinat nem újítja meg, hanem megfiatalítja az egyházat. Az egyház anya, aki mindig halad előre. A zsinat megnyitotta az ajtót a nagyobb érettség felé, jobban igazodva az idők jeleihez. A Lumen gentium, az egyházról szóló dogmatikai konstitúció például az egyik leghagyományosabb és egyben legmodernebb dokumentum, hiszen az egyház szerkezetében a hagyományos - ha helyesen értjük - mindig modern. Ennek oka, hogy a hagyomány folyamatosan fejlődik és növekszik…

A zsinat végrehajtásának és megvalósításának folytatása magában foglalja a szinodalitás ösztönzését. Mit jelent valójában?

Ferenc pápa: Van egy pont, amit nem szabad szem elől tévesztenünk. A zsinat végén VI. Pálra nagy hatással volt az, hogy a nyugati egyház szinte elvesztette szinodális dimenzióját, míg a keleti katolikus egyházak meg tudták őrizni. Ezért bejelentette a Püspöki Szinódusi Titkárság létrehozását annak érdekében, hogy ismét előmozdítsa a szinodalitást az egyházban. Az elmúlt hatvan évben ez egyre jobban fejlődött. Fokozatosan tisztázódott néhány dolog. Például, hogy csak a püspököknek van-e szavazati joguk. Néha nem volt világos, hogy a nők szavazhatnak-e… A legutóbbi Amazonasról tartott szinóduson, 2019 októberében ebben az értelemben volt érlelődés… most itt tartunk, és előre kell lépnünk. Ezt tesszük a jelenlegi szinódusi folyamaton keresztül, és a két szinódus a szinodalitásról segít tisztázni az egyház döntéshozatali folyamatának értelmét és módszerét.

Előző, 2016-os interjúnk során a harmadik világháborúról szólt, amelyet részletekben élünk. Ma a helyzet nem javult, sőt romlott, és még több olyan háború van, mint az ukrajnai. Milyen szerepet játszhat ebben a vatikáni diplomácia?

Ferenc pápa: A Vatikán az első naptól a szívére vette ezt a konfliktust. Az invázió kezdete utáni napon személyesen elmentem az orosz nagykövetségre. Ez olyasmi, amit soha nem tett meg egy pápa... Kifejeztem azt is, hogy hajlandó vagyok Moszkvába menni, és segíteni, hogy a konfliktus ne folytatódjon. A kezdetektől napjainkig a Vatikán mindig is az események középpontjában állt. Több bíboros is látogatást tett már Ukrajnába… Ugyanakkor folytatjuk az orosz néppel a beszélgetést, hogy tegyünk valamit. Ez a háború szörnyű, hatalmas atrocitás. Sok zsoldos harcol ott. Vannak, akik nagyon kegyetlenek, nagyon kegyetlenek. Kínzás folyik; a gyerekeket megkínozzák. Sok olyan gyerek jött el hozzám, akik Olaszországban vannak az édesanyjukkal, ide menekültek. Még soha nem láttam ukrán gyereket nevetni. Miért nem nevetnek ezek a gyerekek? Mit láttak? Félelmetes, valóban ijesztő. Ezek az emberek szenvednek, szenvednek az agressziótól. Több ukránnal is tartom a kapcsolatot. Volodimir Zelenszkij elnök több delegációt küldött, hogy beszéljenek velem. Innen mindent megteszünk a lakosság segítése érdekében. De a szenvedés nagyon nagy. Emlékszem, amit a szüleim mondogattak nekem: „A háború őrület”. Nagyon érintettnek érezzük magunkat ebben a háborúban, mert közel zajlik hozzánk. De évek óta dúlnak háborúk a világon, amelyekre nem figyelünk: Mianmarban, Szíriában – már 13 éve dúl a háború – Jemenben, ahol a gyerekek számára nincs oktatás, nincs kenyér, ahol éheznek… Más szóval: a világ de facto mindig háborúban áll. Ebben a tekintetben egy dolgot el kell ítélni: ez a nagy fegyveripar. Amikor egy gazdag ország gyengülni kezd, azt mondják, hogy háborúra van szüksége ahhoz, hogy tovább haladhasson, és újra megerősödjön. És a fegyverek erre készülnek.

Országainkban – a fogyatkozó klérussal és egyre kevesebb hívővel – az egyház vezetése általában a liturgiára és az igehirdetésre összpontosít. Nem kellene az egyháznak inkább társadalmi és prófétai arcát megmutatnia, ha aktuális akar lenni ma?

Ferenc pápa: Ezek nem állnak szemben egymással. Az ima, a szentségimádás és az istentisztelet nem jelenti a sekrestyébe való visszavonulást. Az az egyház, amely nem ünnepli az Eucharisztiát, nem egyház. De az sem egyház, amelyik a sekrestyében rejtőzködik. A sekrestyében való letelepedés nem helyes istentisztelet. Az Eucharisztia ünneplésének következményei vannak. Ott van a kenyértörés. Ez társadalmi kötelezettséget, másokról való gondoskodási kötelezettséget von maga után. Az ima és az elkötelezettség kéz a kézben járnak. Isten imádása és testvéreink szolgálata kéz a kézben jár, mert minden testvérünkben Jézus Krisztust látjuk.

A neoliberális piaci modell elérte határait. Hogyan kínál erre alternatívát „Ferenc közgazdaságtana”?

Ferenc pápa: Bátornak kell lennünk olyan gazdaságokról álmodozni, amelyek nem tisztán liberálisak... Óvatosnak kell lennünk a gazdasággal: ha túlságosan csak a pénzügyekre összpontosít, egyszerűen csak a számokra, amelyek mögött nincsenek valódi lények, akkor a gazdaság porrá válik és súlyos áruláshoz vezethet. A gazdaságnak szociális gazdaságnak kell lennie. A „piacgazdaság” kifejezéshez II. János Pál hozzátette a „szociális” kifejezést, hogy szociális piacgazdaság legyen. Mindig szem előtt kell tartani a társadalmi szempontokat. Jelenleg a gazdasági válság kétségtelenül súlyos, a válság szörnyű. A világon a legtöbb embernek – a többségnek – nincs elég ennivalója, nincs elegendő pénze, hogy élni tudjon. A gazdagság néhány ember kezében van, akik nagy vállalatokat vezetnek, és akik időnként hajlamosak a kizsákmányolásra. A gazdaságnak mindig szociálisnak kell lennie, a társadalom szolgálatában kell állnia – hangsúlyozta Ferenc pápa a belga katolikus hetilapoknak adott interjújában.