Ferenc pápa a nők szerepéről az egyetemi oktatás és tudományos kutatás terén

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

 A Centesimus Annus Pro Pontifice pápai alapítványt Szent II. János Pál pápa harminc évvel ezelőtt, 1993. június 13-án alapította világi katolikusokkal, akadémiai vezetőkkel és szakemberekkel együtt azzal a céllal, együttműködjenek a keresztény társadalmi tanítás tanulmányozásában és terjesztésében. A Katolikus Kutatóegyetemek Stratégiai Szövetsége olyan egyetemek hálózatát jelenti, melyek a kutatás és az oktatás kiemelkedő szintjére, közös elkötelezettségre és globális együttműködésre törekszenek a katolikus társadalmi tanítás alapján.

Kezdettől fogva a gondoskodás szellemében   

Ferenc pápa beszéde kezdetén a „Több női vezetés egy jobb világért. A gondoskodás mint a közös otthonunkért elköteleződés  motorja” címmel bemutatott kötetből azonnal kiemelte a számára oly kedves témát, a gondoskodást, a törődést. Pápasága kezdetén ez volt az első üzenete, amelyet át akart adni az Egyháznak, amikor beiktatása napján, éppen tíz évvel ezelőtt, 2013. március 19-én,     Szent József emléknapján, éppen a Megváltó „gyengéd őrzőjének” a példájára emlékeztetett.

Mielőtt azonban a konkrét témára tért volna rá, kiemelte a bemutatott könyv egy általánosabb szempontját. Ez a kötet ugyanis a világ különféle helyein működő néhány katolikus egyetem és a teljesen világi Vatikáni Alapítvány együttműködése révén született meg, számos tudományos tanulmány, köztük néhány eddig kiadatlan munka egybegyűjtésével. Ez egy új és jelentős eljárásmód, amelynek révén a mű tartalmi gazdagsága a tapasztalatok, az illetékességek és az érzékelési módok különböző és egymást kiegészítő hozzájárulásából fakad. A multidiszciplinaritás, a multikulturalizmus és a különböző érzékenységek megosztásának jó példája ez a könyv, és ezek az értékek nem is csak egy kötet, hanem egy jobb világ számára is fontosak – hangsúlyozta a Szentatya a bevezetőjében.

Senkit sem szabad kizárni: ez egy szent alapelv!

Ferenc pápa a 90 fős egyetemi kutatócsoport tagjaihoz intézett beszédében az említett „gondoskodás” téma három szempontját emelte ki a nők nagyobb szerepvállalása összefüggésében a nagyobb befogadás, a mások iránti nagyobb tisztelet és az új kihívásokkal való újszerű szembenézés terén. E témák kapcsán Ferenc pápa sokszor erőteljesen emlékeztetett arra, hogy a sokféleség soha nem vezethet egyenlőtlenséghez, hanem csakis hálás és kölcsönös elfogadáshoz. A valódi bölcsességet, annak ezer árnyalatával, az együtt járás során tanuljuk meg és éljük meg, mert az így válhat béketeremtő erővé. A közösség kutatómunkája a nők révén és a nők javára egy felhívás arra, hogy ne diszkrimináljunk, hanem mindenkit integráljunk, különösen a legsérülékenyebbeket gazdasági, kulturális, faji, vallási és nemi síkon egyaránt. Senkit sem szabad kizárni: ez egy szent alapelv! – szögezte le a pápa. Valójában a Teremtő Isten terve egy „alapvetően befogadó” projekt, amely pontosan „az egzisztenciális perifériák lakóit” helyezi a középpontba. Ez a projekt, az anyához hasonlóan, úgy tekint a gyermekeire, mint egyazon kéz különböző ujjaira.

A másik ember iránti nagyobb tisztelet

A nők szerepének második hozzájárulása a másik ember iránti nagyobb tisztelet – folytatta beszédét a pápa. Minden ember méltóságát és alapvető jogait tiszteletben kell tartani, mint ami az oktatás, a munka, a véleménynyilvánítás szabadsága. Ez különösen igaz a nőkre, akik könnyebben vannak kitéve erőszaknak és bántalmazásnak. Mi nem maradhatunk csendben korunk e csapása előtt! Ne hagyjuk szó nélkül a nőket, akik bántalmazás, kizsákmányolás, peremre szorítás, marginalizálódás és jogtalan nyomásgyakorlás áldozatai! Tegyük szóvá fájdalmaikat és határozottan tárjuk föl azokat az igazságtalanságokat, amelyeknek ki vannak téve, gyakran olyan helyzetekben, amelyek megfosztják őket a védekezés és a megszabadulás minden lehetőségétől.

A nők pótolhatatlan módon tudnak hozzájárulni a közjóhoz

A nők nagyobb szerepvállalásának szentelt beszéd utolsó pontja az a mód, ahogyan ők az új kihívásokkal újfajta módon tudnak szembenézni. A nők ugyanis valami pótolhatatlan módon tudnak hozzájárulni a közjóhoz, ami tagadhatatlan sajátosságuk – állapította meg a pápa, majd a Szentírás tanúságára utalt, melyben gyakran nők hoztak fordulópontot az üdvtörténet döntő pillanataiban. Példaként említette Ferenc pápa Sára, Rebeka, Judit, Zsuzsanna, Ruth szolgálatát, és ezek csúcspontján Szűz Mária és az asszonyok szerepét, akik Jézust a kereszt tövéig menően követték, ahol – jegyezzük csak meg – a férfiak közül egyedül János maradt. Az egyház történetében pedig olyan személyekre gondolhatunk, mint Sziénai Katalin, Jozefina Bakhita, Edith Stein, Kalkuttai Teréz és még sokan mások. Ők valójában lenyűgöző személyek a határozottságukkal, bátorságukkal, hűségükkel, szenvedést vállaló és örömet közvetítő képességükkel, továbbá őszinteségükkel, alázatukkal, állhatatosságukkal. Történelmünk szó szerint tele van ilyen, közismert és ismeretlen nőkkel, akik továbbviszik a családok, a társadalmak és az Egyház útját. A pápa tisztában van ezzel, és ezért mára a Vatikánban is sok nő van, akik „keményen dolgoznak”, méghozzá nagy felelősséggel járó megbízatásokban.

A nők sajátos szerepe a mesterséges intelligencia kihívásaira adott válaszban

Végül Ferenc pápa a nők szerepét értékelte a mesterséges intelligencia kihívásaira adott válasz terén. Korszakváltás idején élünk, melyek megfelelő és meggyőző válaszokat igényelnek. A nőknek azt a hozzájárulását emelte ki a pápa, melyet a mesterséges intelligencia progresszív fejlődése és felhasználása, valamint az ehhez kapcsolódó új és kiszámíthatatlan hatalmi dinamika megszületése terén betölthetnek. Miközben ezekről jórészt csak ismeretlen forgatókönyvet ismerünk, mégis ezen a területen a nőknek sok mondanivalója lehet. Ők ugyanis három nyelvezetet tudnak szintetizálni sajátos módon tevékenységi módjukban, mégpedig az elme, a szív és a kéz nyelvét. Csak az emberi lényre jellemző ez a szintézis, amelyet a nő csodálatos módon testesít meg, amit egyetlen gép sem érhetne el, mert nem érzi, hogy a méhében hordott gyermeknek dobog a szíve, nem omlik össze, bár fáradt, de boldog, ott áll a gyermekei ágyai mellett, nem sirat fájdalom- és örömkönnyeket azzal, hogy részt vesz azok fájdalmában és örömében, akiket szeret. Utolsó gondolatként Szent II. János Pál pápa Mulieris dignitatem, a Nő méltósága kezdetű apostoli leveléből idézett: „Az Egyház hálát ad az összes nőért és minden egyes nőért, az anyákért, a lányokért, feleségekért és menyasszonyokért, a szerzetesnőkért és az Istennek szentelt nőkért, a hivatásszerűen dolgozó nőkért,  mindegyikükért, nőiességük minden szépségében és gazdagságában”.