„A társadalmi és a környezeti válság egyet jelent” – mondta a pápa a vallásközi vezetőknek

Deborah Castellano Lubov / Somogyi Viktória – Vatikán

„Egyszóval tudomásul kell vennünk, hogy korunk környezeti és társadalmi válságai nem két különálló válság, hanem egy...” – hangoztatta Ferenc pápa, amikor csütörtökön a Vatikánban beszédet mondott a Manchester és környékéről érkezett vallásközi vezetőknek. A pápa elismerését fejezte ki vallási és politikai vezetőként tett erőfeszítéseikért, hogy felhívják a figyelmet a környezet védelmének „sürgős szükségességére”, és konkrét munkájukra az éghajlatváltozás hatásainak kezelése érdekében. „Közös tanúságtételetek különösen beszédes, mivel városotok története szorosan kapcsolódik az ipari forradalomhoz, melynek öröksége a hatalmas műszaki és gazdasági fejlődés, valamint az emberi életre és a természetes környezetre gyakorolt negatív hatás.”

Az emberi méltóság védelme és tiszteletben tartása

„Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy jelenlegi elkötelezettségünk Isten ajándékának, a teremtett világnak a megóvása iránt egy szélesebb erőfeszítés részét kell, hogy képezze egy olyan integrált ökológia előmozdítása érdekében, amely tiszteletben tartja minden egyes ember méltóságát és értékét, és elismeri a környezetromlás tragikus hatásait a szegények életére.” „Egyszóval tudomásul kell vennünk, hogy korunk környezeti és társadalmi válságai nem két különálló válság, hanem egy” – hangsúlyozta. Természetesen ehhez új és előrelátó gazdasági modellek megalkotására van szükség, de egyben „elhatározásra is, hogy leküzdjük a „kiselejtezés” hulladék-kultúráját, amelyet a mai fogyasztás és a globalizált közömbösség hoz létre, amely gátolja az ilyen emberi és társadalmi problémák kezelésére irányuló erőfeszítéseket a közjó tükrében.

Kötelességünk a teremtett világ védelmezése

Ferenc pápa kijelentette: a vallásközi vezetők munkáját az jellemzi, hogy „közös tanúbizonyságot tesznek a környezet védelmére irányuló kötelezettségünk alapvetően erkölcsi és vallási dimenziójáról, mint Istentől kapott ajándékról, amely felelős gazdálkodásra szólít fel”. A közösségeiken belül és különféle hagyományaik bölcsességétől vezérelve „fontos szerepet játszanak abban, hogy hozzájáruljanak az égetően szükséges „ökológiai megtéréshez”, amely a természet iránti tisztelet, a józanság, az emberi szolidaritás és a társadalmunk jövője iránti törődés értékein alapul.” Ennek a hozzájárulásnak lényeges aspektusa, hogy hívő férfiként és nőként elkötelezettek a „fiatalok elméjének és szívének képzése iránt”, valamint „az irányváltás iránti igényük és az olyan előrelátó politikák iránti követelésük támogatásában, amelyek célja a fenntartható és átfogó emberi fejlődés”. Ferenc pápa azzal zárta beszédét, hogy barátként szólította meg a jelenlevőket, imáiról biztosította őket és jókívánságait küldte munkájukhoz és terveikhez. „Mindnyájatokra szeretettel kérem a bölcsesség, az erő és a béke isteni áldását. És arra kérlek benneteket, hogy emlékezzetek meg rólam imáitokban.”