A pápa a misszionáriusok jellemzőiként az alázatot, az örömöt, a rácsodálkozást emelte ki
Christopher Wells / Somogyi Viktória – Vatikán
Ferenc pápa szombaton találkozott az olasz cremai egyházmegye híveivel a vatikáni VI. Pál teremben. Felidézte Alfredo Cremonesi atya missziós tevékenységét, aki hetven éve szenvedett vértanúhalált Burmában (a mai Mianmarban). A találkozásra eredetileg Boldog Alfredo 2019-es boldoggá avatása után került volna sor, de a Covid-helyzet miatt elhalasztották.
Felhívás Mianmarért
Alfredo Cremonesi atyát egy kis hegyi faluban, Donokùban gyilkolták meg a kormány katonái, akik azt hitték, hogy támogatja a burmai függetlenségért harcoló lázadókat. „Mint tudjátok, [Mianmar] egy meggyötört föld… amit a szívemben hordozok” – mondta a pápa. Imádságot kért az országért, és arra buzdította a híveket, hogy „könyörögjenek Istenhez a béke ajándékáért”.
Boldog Alfredo misszionárius tanúságtétele
A pápa beszédében felhívta a figyelmet arra a kitartásra, amellyel Alfredo atya végezte szolgálatát, „feltétel nélkül odaajándékozva és nem kímélve magát a rábízott emberek javára”. Ferenc pápa megjegyezte, hogy Alfredo atya példázza szülőhelye Crema értékes tulajdonságait, nevezetesen „kitartó jámborságát, nagylelkű munkáját, egyszerű életvitelét és misszionáriusi buzgalmát”. Ezek az erények ma is érvényesülnek, nemcsak az olyan misszionáriusok esetében, mint Andrea Mandonico atya – aki jelen volt az audiencián– és Pierluigi Maccalli atya, akit két évig Nigerben és Maliban tartottak fogságban; hanem Crema lakosságában is. Alfredo atya misszionáriusi hangja rátok is van bízva „mindnyájatok szavaira, és mindenekelőtt a keresztény közösségként szerzett tapasztalataitokra”.
A misszionáriusok jellemzői
Alfredo atya néhány szavát felidézve a pápa hangsúlyozta, hogy a „misszionárius lelkület” felismeri, hogy Isten az, aki a misszionáriusokon keresztül munkálkodik, és a misszionáriusokat pedig jellemezze az „alázat, az öröm és a rácsodálkozás”. Felidézte Szent Lőrinc történetét is, aki, amikor felszólították, hogy adja át az egyház kincseit a rómaiaknak, akik üldözték, bemutatta nekik Róma szegényeit. „Elmondhatjuk, hogy ők az egyház kincse” – folytatta a pápa: „Ti vagytok, mi vagyunk azok, mindnyájan szegények vagyunk Isten előtt, és mindannyian gazdagok az Ő végtelen szeretetében, amely mindenki szemében egyedi módon tükröződik és amelynek tanúi és misszionáriusai vagyunk”.
Elkötelezettség és lelkesedés a közösség útján
Ferenc pápa azzal zárta beszédét, hogy arra buzdította Crema város híveit, „elkötelezetten és lelkesen folytassák közösségként útjukat”. Felszólította őket, hogy ápolják a szeretetközösséget, az együttműködést, a befogadást, a fiatalok nevelését, valamint az idősek, szegények és betegek gondozását, továbbá a teremtés hűséges védelmét.
