Szombathelyi zarándokok a szerdai audiencián: 20 éve avatták boldoggá a szegények orvosát
Gedő Ágnes – Vatikán
Ferenc pápa a következő szavakkal fordult a magyar hívekhez:
„Szeretettel köszöntöm a mai általános kihallgatáson részt vevő magyar nyelvű zarándokokat, különösen a Szombathelyi Egyházmegyéből érkezett hívek csoportját, akik Székely János püspökükkel együtt, Boldog Batthányi-Strattmann László, a szegények orvosa, boldoggá avatásának 20. évfordulója alkalmából érkeztek. Boldog Batthányi-Strattmann László a szenvedők érdekében végzett munkája révén vált nagy misszionáriussá, mert tanúságot tett a szeretet evangéliumáról. Ingyenesen segített a szegényeknek, akiktől jutalmul csupán csak azt kérte, hogy imádkozzanak érte. Arra buzdítalak benneteket, kedves testvérek, hogy utánozzátok az életszentségnek ezt a tiszteletre méltó példáját. Isten áldjon benneteket.”
Az evangelizálás tanúságtevői
A szerdai audiencián Szent Pálnak a korinthusiakhoz írt második leveléből olvastak föl: „Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (...) „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2 Kor 5,14-15.20)
Missziós papból püspök
Ferenc pápa folytatva az apostoli buzgóságról szóló katekézissorozatát, ezúttal Xavéri Szent Ferenc példáját állította a hívek elé. Mint mondta, nagyon sok misszionárius van ma is, papok, világiak, apácák, akik misszióba indulnak. Milyen szép, amikor egy püspökségre jelölt papról kiderül, hogy tíz évet töltött misszióban, távol a hazájától, hogy hirdesse az evangéliumot! Ez az apostoli buzgóság, amit nekünk ápolnunk kell, és tanulni ezektől az emberektől.
Elindulni az ismeretlen Keletre
Xavéri Szent Ferenc elszegényedett nemesi családba született 1506-ban, Spanyolország északi részén. Ügyes, okos, nagyvilági fiatalember, aki tanulmányai során találkozik Loyolai Ignáccal. A lelkigyakorlatai által megváltozik az élete, ott hagyja a világi karriert és misszionárius lesz. Jezsuita szerzetesnek áll, majd pappá szentelik és elindul evangelizálni Keletre, mely abban az időben egyet jelentett az ismeretlen világgal. Ferenc pedig elindult, mert hajtotta az apostoli buzgóság – mondta rögtönzött szavakkal a pápa.
Vállalni a veszélyt és a kényelmetlenségeket
Őt követték a modern kor lelkes misszionáriusai, akik készek voltak fáradságot és óriási veszélyeket vállalni, hogy teljesen ismeretlen földekre eljussanak, találkozzanak az ott élő népekkel, megismertessék velük Jézus Krisztust és evangéliumát. Nem egészen 11 év leforgása alatt Xavéri Ferenc rendkívüli missziós munkát végzett. Abban az időben sokat kockáztatott, aki hajóra szállt: sokan a tengeren lelték halálukat, vagy betegség végzett velük. A Szentatya hozzáfűzte: ma sajnos azért halnak meg, mert hagyjuk őket meghalni a Földközi-tengeren... Xavéri Ferenc három és fél évet töltött hajón, hogy eljusson Indiába, majd Japánba.
India és Indonézia
Goába érve, a portugál kelet kulturális és kereskedelmi fővárosába, elkezdte az igét hirdetni a szegény halászoknak. Katekizmust és imákat tanított a gyerekeknek, keresztelt és betegeket gyógyított. Aztán egy éjjel, amikor Szent Bertalan apostol sírjánál imádkozott, úgy érezte, hogy tovább kell haladnia Indián túlra. Jó kezekben hagyva indiai misszióját, az indonéz szigetvilág legtávolabbi pontja, a Maluku-szigetek felé vette az irányt. Micsoda bátorság jellemezte ezeket a szent misszionáriusokat! De ez ma is igaz, bár nem hajóznak három évet, repülővel 24 óra alatt odaérnek, de a többi ugyanaz. Sok kilométert meg kell tenni, behatolni az erdőkbe – mutatott rá katekézisében a Szentatya. Ferenc elsajátította a helyi nyelvet a Maluku-szigeteken, dalba öntötte a katekizmust, hogy énekelve jobban megtanulják. Azt vallotta, hogy a misszióban elszenvedett veszélyek és szenvedések Isten iránti szeretetből és szolgálatból nagy lelki vigasz forrásai. Örömkönnyeket ejtett az Úr művét látva.
Tovább, egészen Japánig, majd a beteljesületlen álom: Kína felé
Egy nap Indiában találkozott egy japán emberrel, aki beszélt neki távoli hazájáról, ahová addig egyetlen európai misszionárius sem jutott el. Xavéri Ferencben pedig megvolt az apostoli nyugtalanság, mely tovább hajtotta őt, előre, ezért mielőbb útnak indult. Egy kínai dzsunkán megtett kalandos utat követően eljutott Japánba. Itt három nagyon kemény évet töltött, egyrészt az éghajlat, az ellenállás és a nyelvtudás hiánya miatt, de az elültetett magvak bőséges termést hoztak. Xavéri Ferenc, a nagy álmodó Japánban megértette, hogy ázsiai missziójának fő állomása végül nem ott volt, hanem Kínában. Kína ugyanis a kultúrája, történelme, nagysága révén uralkodó szerepet játszott a világnak azon a részén. Visszatér Goába, majd kevéssel rá újra hajóra száll, hogy eljusson Kínába, de nem ér célba. A kínai partok előtt hal meg 1552 decemberében teljesen magára hagyatva, csupán egy kínai férfi virraszt fölötte. Így ér véget Xavéri Ferenc földi pályafutása. Talán megöregedett? Nyolcvan éves volt? Nem... csupán 46 esztendős volt, életét a missziónak szentelte, apostoli buzgósággal. A művelt Spanyolországból indult és az akkori világ legműveltebb országáig jutott, a nagy Kína kapujáig, egy kínai férfi kíséretében. Mindez jelképes értékű – emelte ki a pápa.
Az imádságból merített erőt
Szorgos tevékenységét mindig az imádság kísérte, egységben Istennel. Az imából merített erőt. Bárhol is járt, gyógyította a betegeket, gondoskodott a szegényekről, a gyermekekről. Nem afféle arisztokrata misszionárius volt: mindig a rászorulók mellett állt. A gyermekeket tanította, a szegényeket, betegeket oktatta. Krisztus szeretete sarkallta őt a legtávolabbi határvidékekre, folytonos fáradalmak és veszélyek közepette. Nem csüggedt a sikertelenség, a csalódások láttán, sokkal inkább vigaszt és örömöt merített abból, hogy Krisztust követte és szolgálta a végsőkig.
Mi is vigyük el a boldogság jó hírét
Xavéri Szent Ferenctől tanuljuk meg ezt a nagyszerű dolgot, hogy szegényen, bátran hirdessük és éljük az evangéliumot – buzdított az audiencián Ferenc pápa. Sok mai fiatalt nyugtalanság feszít belül, tekintsenek ők is Xavéri Ferencre, a világra, a szűkölködő népekre, a szenvedő emberekre, akiknek szükségük van Jézusra. Legyenek bátrak, hiszen ma is vannak bátor fiatalok. Például a sok misszionárius Pápua Új-Guineában, vagy azok, akik Xavéri Ferenc nyomdokain indultak evangelizálni. Az Úr adja meg mindannyiunknak az evangelizálás örömét, hogy elvigyük ezt a szép üzenetet, mely mindenkit boldoggá tesz – zárta szerda délelőtti katekézisét a pápa.
