Ferenc pápa az idősek világnapján: A generációk közötti új szövetségre van szükség
Gedő Ágnes / Tiziana Campisi – Vatikán
Az idősek jelentik a gyökereket, amelyekre a fiataloknak szükségük van ahhoz, hogy felnőjenek. Ezért gyümölcsöző, kölcsönös és építő kapcsolatok révén érhetjük el a különböző nemzedékek közötti jó viszonyt, és főként azt, hogy az idősek ne legyenek kirekesztve, magányosan magukra hagyva. Ferenc pápa erről beszélt a Szent Péter-bazilikában összegyűlt mintegy nyolcezer hívőnek, akik között számosan voltak jelen nagyszülők és idősek, unokákkal, családtagokkal. Az oltárnál a pápával koncelebrált Kevin Joseph Farrell bíboros, a Világiak, Család és Élet Dikasztérium prefektusa.
Együtt kell növekednünk
Oda kell figyelnünk arra, hogy túlzsúfolt városaink ne váljanak magányos központokká – figyelmeztetett homíliájában a pápa, majd hozzátette: nem szabad, hogy a politika – melynek feladata a sérülékeny emberek gondozása – elfeledkezzen az idősekről, és hagyja, hogy a piac a már nem termelékeny személyeket selejtként száműzze. Nem történhet meg, hogy a hatékonyság és a siker hajhászásában lehagyjuk azokat, akik nem tudják tartani a lépést ezzel a felgyorsult ritmussal. Fontos, hogy együtt maradjunk és együtt növekedjünk! - hívta fel a figyelmet a Szentatya.
Életünket végigkíséri a fény és az árnyék
A vasárnapi evangéliumból kiindulva a pápa arra mutatott rá, hogy mindenki életében vannak kiemelkedő időszakok és hullámvölgyek. Az emberiség történelme fény és árnyék váltakozása, a szeretet és az önzés egyaránt jele nvan benne. Ideológiamentesen, üres optimizmus és ártalmas pesszimizmus nélkül kell tekintenünk a történelemre. A keresztény ember nem naivan él a mesék világában, nem véve tudomást a rosszról, mondván: minden rendben van. A keresztény sokkal inkább realista. Tudja, hogy a világban jelen van a búza és a konkoly is. Magába néz és a rosszat nem másoknak tulajdonítja, nem ellenséget keres, hanem igyekszik megvívni saját belső harcát.
A jó búzát türelemmel kell nevelni
Ferenc pápa ezután egy másik veszélyre hívta fel a figyelmet: önmagunkat áltatjuk, ha azt hisszük, hogy saját erőnkből ki tudjuk irtani a rosszat, és tiszta társadalmat, tiszta egyházat hozhatunk létre. Így könnyen türelmetlenné, erőszakossá válhatunk azokkal szemben, akik hibáznak. A konkollyal együtt kigyomlálhatjuk a jó búzát is, vagyis megakadályozzuk, hogy az emberek fejlődjenek, változzanak. Jézus példabeszédét követve Isten irgalmas pedagógiáját kell alkalmaznunk, türelemmel lenni mások iránt, és együtt növekedni a családban, az egyházban, a társadalomban, elfogadva törékenységünket, lemaradásainkat, korlátainkat. Nem beletörődve vagy igazolva ezeket, hanem tanulva belőlük, tisztelettel, szelíden, türelemmel növelve a jó búzát. A szív megtisztítása és a rossz feletti végső győzelem végső soron Isten műve. Mi pedig legyőzve a kísértést, hogy elválasszuk egymástól a búzát és a konkolyt, meg kell, hogy tanuljuk, hogyan és mikor cselekedjünk.
Időskorban kiengesztelődünk önmagunkkal
A jó búza és a konkoly között az idősek és nagyszülők sok szép dolgot találnak, amit megvalósítottak az életükben, de kudarcokat, hibákat is, amiket nyugodtan, türelemmel kell fogadniuk az élet részeként, lelkifurdalás vagy csalódottság nélkül, Isten ítéletére bízva magukat. Az öregkor áldott időszak ebből a szempontból – mondta a pápa. Ilyenkor kiengesztelődünk magunkkal, elnézően visszatekintve életünk fényes és árnyékos oldalaira, remény tölt el minket, hogy az Isten által elhintett jó búza legyőzi a konkolyt, amellyel az ördög meg akarja mételyezni szívünket.
Új szövetség az idősek és a fiatalok között
A mustármagból eredt és hatalmassá terebélyesedett fa példáját említve a pápa az idősek és a fiatalok közötti új szövetség fontosságáról beszélt. Ezáltal az élettapasztalat átáramlik az új, növekvő életbe, és a kölcsönös tapasztalatcsere által megtanuljuk értékelni az élet szépségét. Testvéri társadalmat hozunk létre, az egyházban teret adunk a hagyománynak és a Lélek újításainak is. Ne szigeteljük el az időseket családjainkban, beszélgessünk velük, támogassuk egymást, hogy együtt növekedjünk. A Szent Péter-bazilikában bemutatott pápai szentmise végén az öt földrész képviseletében öt nagyszülő átadta az ifjúsági világtalálkozók keresztjét öt fiatalnak, tekintettel az augusztus elején kezdődő lisszaboni találkozóra.
