Ferenc pápa levele Boldog Don Puglisi halála 30. évfordulójára. Szelíd és alázatos pásztor volt
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Immár harminc év telt el 1993. szeptember 15-e óta, amikor a kedves Don Pino Puglisinek, a jó papnak és az atyai irgalom tanújának tragikusan véget ért földi élete, pontosan azon a helyen, ahol eltökélte, hogy „béketeremtő” lesz Isteni üdvözítő Igéjének a terjesztésével, mely a szeretetet és a megbocsátást hirdeti egy olyan térségben, amelynek talaja sokak számára ugyan „kies és köves” volt, de az Úr ott mégis együtt növesztett „jó búzát és a konkolyt” (vö. Mt 13,24-30). A Szentatya lelkileg csatlakozik a szicíliai egyházhoz ezen a jeles évfordulón és köszönetet mond Istennek minden vigasztalásért, ami Boldog Don Pino Puglisinek köszönhető, aki a szeretett Palermói Egyház és egész Szicília fia és pásztora.
A környék utcái voltak a templomi gyülekezete
Éppen születésnapján végzett fele egy fiatalember gyilkos keze, miközben ő úton volt. Neki ugyanis a környék utcái voltak a templomi gyülekezete, melyet áldozattal szolgált és amelyet lelkipásztori szolgálata során szívesen bejárt, hogy találkozzon azokkal az emberekkel, akiket jól ismert és akikről fáradhatatlanul gondoskodott, miközben az evangélium újjáteremtő vizével öntözte őket az élet keménységével szemben. Mindenki emlékszik arra, mit is válaszolt gyilkosának: „Már vártalak”. Közben elmosolyodott, ahogy erről említést is tett öt évvel ezelőtt, amikor a palermói látogatása alkalmával a homíliában tartott: „Ez a mosoly úgy érint meg bennünket, mint „szelíd fény, amely befelé haladva megvilágítja a szívet”.
Don Pino Jézus példáját követve végigjárta a szeretet útját
Don Pino Jézus példáját követve végigjárta a szeretet útját. Ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezett, mint a szelíd és alázatos „jó pásztor”. Fiai, lelki gyermekei, kiket egytől egyig ismert, tesznek tanúságot Isten emberéről, aki szerette a kicsiket és a védteleneket és akiket szabadságra és az élet szeretetére és tiszteletére nevelt. Gyakran evangéliumi egyszerűséggel és fáradhatatlan elkötelezettséggel emelt szót a családok és az idejekorán felnőtté váló és szenvedésre ítélt gyermekek védelmében, továbbá sürgette, hogy adják meg nekik a méltóbb emberi élet értékeit, így mentve meg őket a gonosz szolgaságától. Ez a pap soha meg nem állt, szeretetből adta oda magát, átölelve Krisztus keresztjét, egészen vére ontásáig.
Ne torpanjanak meg a jelenkor számos emberi és társadalmi sebei láttán
A pásztorokhoz, akiknek kezére bízta az Úr az ő népét e gazdag történelmű szigeten, ahol népek és kultúrák kereszteződtek egymással, a pápa azzal a felhívással fordul, hogy ne torpanjanak meg a jelenkor számos emberi és társadalmi sebei láttán, melyek még mindig vérzenek, és amiket a vigasztalás olajával és az együttérzés balzsamával kell gyógyítani. Sürgető szükség a szegények melletti elsődleges döntés, hiszen az ő arcuk kérdőre vonnak minket. Mint úton járó egyházi közösség ez egy felhívás a szinódusi megkülönböztetés számára, hogy olyan megújult lelkigondozást indítson útjára, amely konkrétan megfelel a mai szükségleteknek.
„Ha mindannyian teszünk valamit, akkor együtt sokat tehetünk”
A pápa arra buzdítja a szicíliai egyházat, hogy emelje ki az evangélium szépségét és megkülönböztető jellegét, midőn megfelelő gesztusokkal és alkalmas nyelvezettel mutatja fel Isten gyengédségét, igazságosságát és irgalmát. Mindez annak a jele, hogy a kereszténynek helye van az emberek városában, hogy világosságot gyújtson egy új emberiség felépítéséhez. Don Pino vértanú gyakorlatias és mély bölcsességgel is rendelkezett, ugyanis szívesen mondta: „Ha mindannyian teszünk valamit, akkor együtt sokat tehetünk”. Legyen ez egy felhívás mindenki számára, hogy le tudja győzni a sok félelmet és személyes ellenállást, és együtt tudjon működni egy igazságos és testvéri társadalom felépítésében.
Bátorsággal és félelem nélkül tudjanak reményt kelteni
Jól tudjuk, mennyit küzdött Don Pino azért, hogy senki ne érezze magát egyedül a hanyatlás kihívásával és a bűnözés rejtett erejével szemben. Ismerjük fel, hogy az elszigeteltség, a bűnpártoló bezárkózás milyen erős fegyverei azoknak, akik másokat saját érdekeiknek alá akarják vetni. Erre a válasz a közösség, az együtt járás, egymás testként való érzése, melyben a tagok egyesülnek a fővel (vö. 1Kor 12,12). A papi szolgálat mindennapi felelősségének élő valóságával érintkezve – kéri a pápa levele a szicíliai papoktól –, hogy legyenek készek arra, hogy mindig és mindenhol a befogadó Jó Pásztor igazi képmásává váljanak és bátorsággal tudjanak félelem nélkül reményt kelteni azokban, akikkel találkoznak, különösen a leggyengébbek, a betegek, a szenvedők és a migránsok esetében. A fiatalok álljanak mindig törődésük középpontjában, mert ők a jövő reménysége.
Puglisi atya lefegyverző mosolya biztasson benneteket, hogy boldog és merész tanítványok legyetek, akik készek az állandó belső megtérésre, a testvérek szolgálatára, hűen papi ígéreteitekhez és engedelmességgel az egyház iránt. Végül Boldog Puglisi atya és a Boldogságos Szűz Mária oltalmára bízza őket, apostoli áldását küldve rájuk.
