A pápa homíliája az ifjúsági világtalálkozó zárószentmiséjén: Hallgassunk az Atya Fiára!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

A szív örömével a Találkozás Hegyén 

Ferenc pápa az Úr Jézus színeváltozásáról szóló evangéliumhoz fűzte a szavait és abból három mozzanatot emelt ki: ragyogni, meghallgatni és nem félni. „Uram, jó itt nekünk!” – idézte Péter apostol szavait a Szentatya homíliája kezdetén. Ezeket a szavakat Péter apostol mondta a Színeváltozás hegyén. Mi is szeretnénk ezeket a szavakat a sajátunkká tenni ezen intenzív napok után. Gyönyörű, amit Jézussal együtt megtapasztaltunk, amit együtt éltünk meg és gyönyörű, ahogy együtt imádkoztunk. Tettük ezt a szív nagy örömével. Most tehát feltehetjük magunknak a kérdést: mit viszünk magunkkal, amikor visszatérünk a mindennapi élet völgyeibe? Erre a kérdésre a pápa három igével felelt, melyeket az evangéliumból olvastak fel: ragyogni, meghallgatni és nem félni. Hogy mit is viszünk tehát magunkkal, arra  felel ez a három ige: ragyogni, meghallgatni és nem félni – ismételte meg újra.

A Színeváltozás „fényfürdője” felkészít  a szenvedés éjszakájára

Az első kifejezés : ragyogni. Jézus átváltozott színében. Az evangélium azt mondja: „arca ragyogott, mint a nap” (Mt 17,2). Nem sokkal korábban jelentette be szenvedését és kereszthalálát, mely összetörte egy hatalmas és evilági Messiás képét, és csalódást okozott a tanítványok várakozásában. Most, hogy megsegítse őket Isten mindnyájunkra vonatkozó tervének elfogadásában, Jézus maga mellé vesz közülük hármat, Pétert, Jakabot és Jánost, felvezeti őket a hegyre és ott színében elváltozik. Ez a „fényfürdő” pedig felkészíti őket a szenvedés éjszakájára.

Ragyogóvá akkor válunk, ha Jézust befogadva megtanulunk úgy szeretni, mint ő

Barátaim, kedves fiatalok – folytatta a pápa – ma is szükségünk van egy kis fényre, egy fényvillanásra, ami reményt ad arra, hogy szembenézzünk az élet megannyi sötétségével, annak számos mindennapi vereségével, és hogy szembenézzünk velük Jézus feltámadásának fényével. Mert ő, „a mi Istenünk ragyogtatta fel szemünket” – mondja Ezdrás pap. A mi Istenünk megvilágosít. Világítsd meg, Istenünk, a tekintetünket, világítsd meg a szívünket, világítsd meg az elménket, világítsd meg a vágyainkat, hogyha bármit is teszünk az életünkben, azt mindig az Úr fényével tegyük. De szeretném elmondani, folytatta a pápa, hogy nem leszünk ragyogóak, ha reflektorfénybe helyezzük magunkat, nem, mert az elkápráztat minket és mi így nem leszünk fényesek. Nem leszünk fényesek, ha tökéletes, jól rendezett, finoman kimunkált képet mutatunk magunkról. Nem és nem, még akkor sem, ha erősnek és sikeresnek érezzük magunkat, de nem fényesnek. Nem! Fényessé, ragyogóvá akkor válunk, amikor Jézust befogadva megtanulunk úgy szeretni, mint ő. Úgy szeretni, mint Jézus: ez tesz minket ragyogóvá, ez vezet minket arra, hogy a szeretet cselekedeteivé váljunk. Ne tévesszen meg, barátaim, fényessé lesztek azon a napon, amikor a szeretet cselekedeteit teszitek. Ám amikor a kifelé végzett szeretet műve helyett önzően magatokra tekintetek, akkor ott elhalványul a fény.

Hallgassunk Jézusra, mert tudja és megmondja, mi a szeretet útja

A második ige: meghallgatni. A hegyen egy ragyogó felhő borította be a tanítványokat, és ebben a felhőben benne volt az Atya, aki ezt mondja: „Hallgassátok őt!” „Ez az én szeretett Fiam, hallgassátok őt” (Mt 17,5). Itt van minden, amit a keresztény életben tenni kell, mert ebben a szóban rejlik: Hallgassátok őt! Jézusra hallgatni, hiszen az egész titok ebben rejlik. Az ellenvetésre, „de én nem tudom, mit mond nekem” a pápa válasza: „Vedd az evangéliumot és olvasd azt, amit mond Jézus és amit a szíved mond!”, mert számunkra az örök élet szavai nála vannak és kinyilatkoztatja, hogy az Isten Atya. Ez a szeretet megmutatja nekünk a szeretet útját. Hallgassunk Jézusra, mert mi, még ha jóakarattal is, olyan utakon indulunk el, amelyek látszólag a szeretetből fakadnak, de végső soron az csak szeretetnek álcázott önzés. Óvakodjunk a szeretetnek álcázott önzéstől! Hallgassunk rá, mert ő megmondja, mi a szeretet útja. Hallgassunk és ragyogjunk, ezek az első szavak: legyetek ragyogóak, hallgassatok őrá, hogy ne kerüljünk rossz útra.

Jézus szava hozzátok, fiatalok: Ne féljetek!

Végül a harmadik szó: Ne féljetek! Ne féljetek! A Bibliában, az evangéliumokban gyakran ismétlődik ez a szó: Ne féljetek! De egyúttal ez volt az utolsó szó, amit Jézus mondott tanítványainak a színeváltozás pillanatában: Ne féljetek! Ti fiatalok, akik most megtapasztaltátok ezt az örömet, nektek most éppen erről a dicsőségről akarok szólni. Nos hát, egyfajta dicsőség ez a mi találkozásunk. Ugyanis éppen nektek, akik nagy álmokat műveltek, de amelyeket  gyakran elhomályosít a félelem, hogy nem látjátok meg azok megvalósulását; nektek, akik néha azt gondoljátok, hogy nem tudjátok azokat megcsinálni, mert hiszen néha egy kis pesszimizmus rátok támad; nektek, fiataloknak, akiket a mai időkben megkísért az elcsüggedés, hogy alkalmatlannak lássátok magatokat, hogy fájdalmaitokat egy-egy mosoly mögé rejtsétek; nektek, fiataloknak, akik meg akarjátok változtatni a világot, akik harcolni szeretnétek az igazságosságért és a békéért; nektek, fiataloknak, akik erőfeszítéssel és képzelőerővel léptek fel az életben, de úgy tűnik nektek, hogy ezek nem elegendőek; nektek, fiataloknak, akikre az Egyháznak és a világnak oly nagy szüksége van, mint a földnek az esőre; nektek, fiataloknak, akik a jelen vagytok és a jövő; igen, pontosan nektek, fiataloknak mondja ma Jézus: „Ne féljetek!”, „Ne féljetek!”.

Jézus néz most rátok, aki ismer benneteket

A homília utolsó gondolatában Ferenc pápa rövid kis csendet kért, hogy mindenki a szíve mélyén ismételje el Jézus szavait: Ne féljetek! De ennél valami sokkal szebbet mondok nektek: Többé már én vagyok, hanem maga Jézus az, aki most rátok néz, aki ismer benneteket, ismeri mindegyikőtök szívét, ismeri mindegyikőtök életét, ismeri az örömöket, ismeri a szomorúságot, a sikereket és a kudarcokat, ismeri a szíveteket. És ma azt mondja nektek, Lisszabonban, ezen az ifjúsági világtalálkozón: Ne féljetek, ne féljetek, bátorság, ne féljetek! – zárta homíliáját Ferenc pápa a másfél millió fiatal előtt tartott vasárnapi szentmisén.