Ferenc pápa: A Mediterráneum a testvériség vagy a közöny válaszútja előtt áll
Somogyi Viktória – Vatikán
A tenger hőseinek és áldozatainak emlékművénél tartott megemlékezés alkalmával Ferenc pápa a vallási vezetőkhöz intézett beszédében a tengerbe veszett emberéletek problémájával foglalkozott. Néma csenddel tisztelegtek a reményeikkel együtt a hullámokba fulladt emberek előtt. Figyelmeztetett, hogy a civilizáció válaszútjánál állunk: dönteni kell, hogy a testvériséget vagy a közönyt válasszuk. Arra buzdította a vallási vezetőket, hogy legyenek példaképek a kölcsönös és testvéri befogadásban.
A tenger hőseinek és áldozatainak emlékműve
A tenger hőseinek és áldozatainak emlékműve a Palais du Pharo kertjében található, Marseille 7. kerületében, a Saint-Jean erőddel szemben. 1913-ban, Paul Peytral, a Bouches-du-Rhône szenátora bizottságot hozott létre a tenger hőseinek és áldozatainak szentelt emlékmű felépítésére. A feladatra Auguste Carli szobrászt választották, aki azonban nem felelt meg az elvárásoknak. 1914-ben egy második bizottságot hoztak létre, amely André Alexandre Verdilhan szobrászt választotta a projekthez. Az emlékmű építését az első világháború kitörése miatt felfüggesztették és csak 1923. július 14-én avatták fel. A bronz alkotás három matrózt ábrázol: az egyik állva felemeli a karját és megtámaszt egy másik tengerészt, míg a harmadik vízbe fullad, elönti egy hullám, ami miatt a csónak megbillen, és egy gránitsziklára borul. A szobrot 2009. július 23-tól a város történelmi emlékei közé sorolták.
A pápa találkozója a vallási vezetőkkel
A pénteken este 6 órakor kezdődött programon jelen voltak a tengerbe veszett tengerészek és migránsok emlékművénél a „Marseille Espérance” (Marseille-i remény) szervezet tagjai, a „Stella Maris” (A tenger csillaga) szervezet és a Caritas Gap-Briançon szervezet delegációja, a migránsok lelkigondozásával foglalkozó egyházmegyei szolgálat küldöttsége és a tengeri életmentő egyesületek képviselői, akik a tengerbe veszett migránsokért imádkoznak. A pápai program során e szervezetek képviselői olvasták fel az imaszándékokat. A pápa érkezésekor Marseille bíboros érseke fogadta köszöntő beszédével. Az imaszándékok elhangzása után Ferenc pápa fordult a jelenlevőkhöz, majd a találkozó végén két migránssal és vallási vezetővel együtt a tengerbe veszett tengerészek és migránsok emlékműve előtt koszorút helyeztek el. Ezt követően, a kórus éneke közben, a pápa köszöntötte az eseményen részt vevő különböző vallási vezetőket.
Nem szavakra, hanem tettekre van szükség
Ferenc pápa beszéde elején köszönetet mondott a résztvevőknek jelenlétükért. Előttünk a tenger, az élet forrása, mégis ez a hely a halált eredményező hajótörések tragédiáját idézi. Azok emlékére gyűltünk össze, akik nem élték túl, akik nem menekültek meg – hangsúlyozta a pápa. Ne szokjuk hozzá, hogy a hajótöréseket hírnek, a tengeri haláleseteket pedig számoknak tekintsük: nem, ezek nevek és vezetéknevek, arcok és történetek, összetört életek és összetört álmok. Gondolatban azok felé fordult, akik félelemmel telve és a szívükben hordozott reményekkel fulladtak meg. Egy ilyen drámával szemben tettekre van szükségünk, nem szavakra – figyelmeztetett. Előtte azonban meg kell mutatnunk emberségünket: csendet, sírást, együttérzést és imádságot. Most arra kérlek benneteket, hogy szenteljünk egy percnyi csendet ezeknek a testvéreinknek az emlékére: engedjük, hogy elérzékenyüljünk e tragédiáik miatt – kérte a pápa és egy rövid csend uralkodott el a jelenlevők között.
A civilizáció válaszútjánál találjuk magunkat
Túl sok ember, akik a konfliktusok, a szegénység és a környezeti katasztrófák elől menekülnek egy jobb jövőt keresve, a Földközi-tenger hullámaiban találnak végső elutasításra. Ez a gyönyörű tenger tehát hatalmas temetővé vált, ahol sok testvérünket még a sírhoz való jogától is megfosztanak. Az egyetlen méltóság, amit kaptak, hogy a tengerben találtak sírra. A tanúságtételt tartalmazó „Kistestvér” című könyvben a főhős a Guineai Köztársaságból Európába vezető zaklatott út végén ezt mondja: „Amikor a tengeren ülsz, válaszút előtt állsz. Az egyik oldalon az élet, a másikon a halál. Nincs más választás” (A. Arzallus Antia – I. Balde, Fratellino, Milánó 2021, 107). Kedves barátaim, folytatta a pápa, mi is válaszút előtt állunk: egyrészt ott van a testvériség, amely az emberi közösséget jósággal virágozza fel; másrészt a közöny, amely vérbe borítja a Földközi-tengert. A civilizáció válaszútjánál találjuk magunkat – figyelmeztetett Ferenc pápa. Vagy az emberség és a testvériség kultúrája, vagy a közöny kultúrája: mindenki oldja meg úgy, ahogy tudja a dolgokat.
Isten megáld minket, ha tudjuk, hogyan kell gondoskodni a szárazföldön és a tengeren a leggyengébbekről
Nem lehet beletörődni abba, hogy az emberi lényeket alku tárgyává teszik, bebörtönzik és kegyetlen módon kínozzák; nem nézhetjük tovább a hajótörések drámáját, amelyet a kegyetlen emberkereskedelem és a közöny fanatizmusa okoz. Ki kell menteni azokat az embereket, akiket magukra hagytak a hullámok között és akiket a vízbe fulladás veszélye fenyeget. Ez az emberiség kötelessége; ez civilizációs kötelesség! – nyomatékosította Ferenc pápa. Isten megáld minket, ha tudjuk, hogyan kell gondoskodni a szárazföldön és a tengeren a leggyengébbekről, ha le tudjuk győzni a félelem és az érdektelenség bénultságát, amely bársonykesztyűvel ítél másokat halálra.
A vallási vezetők legyenek példaképek
Ebben a helyzetben mi, különböző vallások képviselői arra kaptunk meghívást, hogy példaképek legyünk. Isten valóban megáldotta Ábrahám atyát. Arra kapott meghívást, hogy hagyja el hazáját: „Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy” (Zsid 11,8). Vendégként és zarándokként idegenben fogadta a sátra mellett elhaladókat (vö. Ter 18): „hazájából száműzött és maga is hajléktalan volt, mindenki otthona és hazája volt” (Chrysologus Szent Péter, Beszédek, 121). És „vendégszeretete jutalmául megkapta az utókor ajándékát” (Ambrus, De officiis, II, 21). Így a három mediterrán monoteista vallás gyökere a vendégszeretet, az idegen iránti szeretet Isten nevében. És ez létfontosságú, ha Ábrahám atyánkhoz hasonlóan virágzó jövőről álmodozunk – emlékeztetett Ferenc pápa a vallási vezetőkhöz intézett beszédében. Ne feledkezzünk meg a Biblia visszatérő gondolatáról: „az árva, az özvegy, a vándor és az idegen”. Árva, özvegy és idegen – Isten azt kéri, hogy védelmezzük őket.
Legyünk példaképek a kölcsönös és testvéri befogadásban
Nekünk, hívőknek tehát példamutatónak kell lennünk a kölcsönös és testvéri befogadásban – folytatta a pápa. A vallási csoportok közötti kapcsolatok gyakran nem könnyűek, a szélsőségek és a fundamentalizmus ideológiai csapásaival, amelyek megrontják a közösségek hiteles életét. Ezzel kapcsolatban a pápa megismételte azt, amit egy Marseille-től nem messze, Arles-ban élt Isten embere írt: „Senkinek ne legyen szívében gyűlölet felebarátja iránt, hanem szeretet, mert ha valaki gyűlöletet érez egyetlen ember iránt is, nem lehet békében Istennel. Az ember imáját Isten nem hallgatja meg, amíg harag halmozódik fel lelkében” (Arles-i Szent Caesarius, Beszédek, XIV, 2).
Találkozás vagy konfrontáció
Ma a sokszínű vallási pluralizmussal jellemezhető Marseille is válaszút előtt áll: találkozás vagy konfrontáció – állapította meg Ferenc pápa. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a találkozás útját választják: köszönöm szolidaritásotokat és konkrét elkötelezettségeteket az emberi fejlődés és az integráció előmozdítása mellett. Marseille az integráció modellje. Jó, hogy itt van a különböző migránsokkal foglalkozó csoportokkal együtt a „Marseille-Espérance”, a vallásközi párbeszédet támogató szervezet, amely elősegíti a testvériséget és a békés együttélést. A párbeszéd úttörőire és tanúira várunk, mint például Jules Isaac, aki a közelben élt, és halálának hatvanadik évfordulójáról nemrégiben emlékeztek meg. Ti vagytok a jövő Marseille-je. Haladjatok előre csüggedés nélkül, hogy ez a város a remény mozaikja legyen Franciaország, Európa és a világ számára – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Ne féljünk azoktól a problémáktól, amelyek elé a Földközi-tenger állít bennünket
Beszéde végén idézte David Sassoli, olasz politikus és újságíró, az Európai Parlament korábbi elnökének a dél-olaszországi Bariban mondott néhány szavát egy korábbi, a Mediterráneumról tartott találkozó alkalmából: „Bagdadban, Al Ma’mun kalifa Bölcsesség házában zsidók, keresztények és muzulmánok találkoztak, hogy együtt olvassák a szent könyveket és a görög filozófusokat. Ma mindannyian – hívők és nem hívők egyaránt – úgy érezzük, hogy újjá kell építeni ezt a házat, hogy továbbra is együtt harcolhassunk a bálványok ellen, hogy leromboljuk a falakat, hogy hidakat építsünk, és hogy megtöltsük tartalommal az új humanizmust. Ezekben a napokban, amikor annyira odafigyelünk sorsunkra, tekintsünk alaposan a saját korunkra, és még jobban szeressük azt, még akkor is, amikor nehéz azt szeretni, azt hiszem, ez jelenti a ma elvetett magot. Ne féljünk azoktól a problémáktól, amelyek elé a Földközi-tenger állít bennünket. [...] Az Európai Unió és mindannyiunk túlélése ezen múlik” („A béke mediterrán határa” találkozón elhangzott beszéd, 2020. február 22.). Testvéreim, nézzünk együtt szembe ezekkel a problémákkal; ne okozzunk hajótörést a remény számára; hozzuk létre együtt a béke mozaikját! – kérte Ferenc pápa Marseille-ben a különböző vallási vezetőktől. Örülök, hogy ilyen sokan itt vannak, akik tengerre szállnak, hogy megmentsék a migránsokat. És sokszor visszatartanak benneteket az indulástól, mert - mondják - a hajóból hiányzik valami, ez vagy az hiányzik... Ezek a testvér elleni gyűlölet gesztusai, „egyensúlynak” álcázva. Köszönök mindent, amit tesztek – zárta beszédét a pápa.
