Ferenc pápa: A Földközi-tenger legyen ismét a béke laboratóriuma!
Vertse Márta - Vatikán
Ferenc pápa szombaton délelőtt 10 órakor érkezett meg a tengerparti hegyfokon emelkedő palotába, a Mediterrán találkozók záró ülésére. A Világítótorony nevet viselő, III. Napóleon császár korából származó történelmi épületegyüttes konferenciatermében jelen voltak a francia főpásztorok, valamint a térség más egyházmegyéinek püspökei - köztük Német László SVD belgrádi érsek -, fiatalok, politikai hatóságok és társulatok képviselői, mintegy 900 személy. A Szentatyát a terem bejáratánál Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és felesége, valamint Jean-Marc Avelin bíboros, marseille-i érsek fogadták.
Marseille a Földközi-tenger mosolya
Marseille nagyon régi város, amelyet Kis-Ázsiából származó görög tengerészek alapítottak, és eredetét a mítoszok egy vándor tengerész és egy bennszülött hercegnő szerelmi történetére vezetik vissza. Kezdettől fogva összetett és kozmopolita jellege van: befogadja a tenger gazdagságát, és hazát ad azoknak, akik hontalanokká váltak. Marseille azt üzeni, hogy a nehézségek ellenére az emberek közötti együttélés lehetséges és öröm forrása – kezdte beszédét Ferenc pápa, hozzátéve, hogy mivel a térképen Nizza és Montpellier között a város olyan, mintha egy mosolyt rajzolna, így ő is szeret úgy gondolni Marseille-re, mint „a Földközi-tenger mosolyára”. Meghatározta beszédének három fő témakörét, amelyek szorosan kapcsolódnak Marseille képéhez és amelyek a következők: a tenger, a kikötő és a világítótorony.
A város történelmét éppen pluralitása teszi egyedivé
1. A tenger. Népek áradata a remény mozaikjává tette ezt a várost – állapította meg a pápa, utalva Marseille nagyszerű multietnikus és multikulturális hagyományára, amelynek egyik bizonyítéka, hogy területén ma is több mint 60 konzulátus van jelen. Marseille egyszerre többes és egyes számú város, mivel a világgal való találkozásából adódó pluralitása teszi egyedivé a történelmét. Manapság gyakran halljuk, hogy a mediterrán történelem a különböző civilizációk, vallások és eszmék közötti konfliktusok szövedéke – fejtette ki Ferenc pápa, majd arra intett, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a problémákat, de ne hagyjuk magunkat megtéveszteni sem: a népek közötti cserék a Földközi-tengert a civilizáció bölcsőjévé, kincsekben bővelkedő tengerré tették. A pápa itt idézte Fernand Braudel, az egyik legjelentősebb XX. századi francia történész szavait, miszerint a Földközi-tenger „nem egy táj, hanem számtalan táj”, mivel évezredek óta minden beleáramlik gazdagítva történelmét. A mare nostrum, a mi tengerünk találkozási pont: az ábrahámi vallások, a görög, latin és arab gondolkodás, a tudomány, a filozófia és a jog, valamint számos más valóság között. Közvetítette a világnak a szabadnak született, az igazságra nyitott és megváltásra szoruló emberi lény magas értékét, aki a világot felfedezésre váró csodának és lakható kertnek tekinti, az emberekkel szövetséget kötő Isten jegyében.
A térség örökérvényű hivatását a Gondviseléstől kapta
Ferenc pápa felidézte Isten tiszteletreméltó Szolgája, Giorgio La Pira firenzei polgármester (1961-65) alakját, aki a Földközi-tengerben a világ minden nemzete közötti béke alapját látta. (G. La Pira – 1958. október 6.) A térség akkor lehet válasz a békére, ha figyelembe vesszük a Földközi-tenger állandó hivatását, amelyet a Gondviselés jelölt ki számára a múltban, de a jelen és a jövő számára is a „titokzatosan kiszélesedett Tibériás-tó partjain élő népeknek és nemzeteknek”. A Galileai-tenger környékén Krisztus idejében népek, kultuszok és hagyományok változatos sokasága összpontosult, itt zajlott Jézus nyilvános működésének nagy része, itt hirdette ki a Nyolc Boldogságot Isten, mindenki Atyja nevében, aki „felkelti napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt” (Mt 5,45). Ez egyben felhívás is volt a szív határainak a kitágítására, leküzdve az etnikai és kulturális korlátokat. A válasz tehát a Földközi-tengerből érkezik: ez az örök Galileai-tenger, amely a konfliktusok megosztottságával szemben a különbözőségek együttélésére szólít fel bennünket – fejtette ki Ferenc pápa.
A Földközi-tenger a „világ tükre”
Az észak és dél, kelet és nyugat kereszteződésében fekvő Földközi-tenger, a mare nostrum az egész világ kihívásait összpontosítja, amint azt „öt partja” is tanúsítja: Észak-Afrika, a Közel-Kelet, a Fekete-tenger és az Égei-tenger, a Balkán és Latin-Európa. A Földközi-tenger olyan kihívások előre tolt bástyája, amelyek mindenkit érintenek, mint például az éghajlat, amelynek változásai a térségben a leggyorsabban érezhetők. Fontos a mediterrán növényzet, a maquis megőrzése, amely a biológiai sokféleség kincsesbányája! Ez a tenger, mint egyfajta „világ tükre” egyedülálló megközelítést kínál az összetett problémákhoz, magában hordozza a testvériségre szóló globális hivatást, amely az egyetlen módja a konfliktusok megelőzésének és leküzdésének.
A fegyverek a háború és nem a béke eszközei
A pápa arra buzdított, hogy a konfliktusok jelenlegi tengerében a Földközi-tenger ismét legyen a béke laboratóriuma, mivel ez a hivatása: legyen olyan hely, ahol a különböző országok és valóságok mindannyiunk közös embersége, nem pedig egymást szembeállító ideológiák alapján találkoznak. A térség nem egységes, hanem sokrétű és a valósághoz igazodó gondolatot fejez ki, amely nyitott és békéltető, egy közösségi gondolat. Erre ma különösen nagy szükségünk van, amikor az idejétmúlt és ellenséges nacionalizmusok szerte akarják foszlatni a nemzetek közösségének álmát. A Szentatya arra emlékeztetett, hogy a fegyverek a háború, nem pedig a béke eszközei és a hatalomvággyal a múltba térünk vissza, nem pedig a jövőt építjük.
Mondjunk „nemet” az illegalitásra és „igent” a szolidaritásra
A béke meggyökereztetésének kérdéséhez a pápa ismét felidézte Jézus nyilvános működését, amit a Galileai-tenger partján azzal kezdett, hogy reményt adott a szegényeknek, boldognak hirdetve őket: meghallgatta szükségleteiket, meggyógyította sebeiket, nekik hirdette először Isten országának jó hírét. Az egyház és a polgári közösség innen induljon ki, meghallgatva a szegények, a legutolsók gyakran néma kiáltását. A lépésváltoztatáshoz a következőkre van szükség – sorolta fel a pápa: a szegényeket, rászorulókat kezeljük testvérként, fogadjuk be és integráljuk őket, elismerve méltóságukat. Ma az emberi együttélés tengerét az ideiglenesség szennyezi, ami még a gyönyörű Marseille-t is megsebzi. A bizonytalanság következménye pedig a bűnözés, az anyagi, oktatási, munkaügyi, kulturális és vallási szegénység a maffiának és az illegalitásnak ad szabad teret. Nem elég az intézmények elkötelezettsége, hanem szükség van a lelkiismeret mozgósítására is, hogy „nemet” mondjunk az illegalitásra és „igent” a szolidaritásra, ami nem egy csepp az óceánban, hanem a víz megtisztításához nélkülözhetetlen elem.
Halljuk meg a migránsok fájdalmas kiáltásait
A pápa nem a problémák növekedését, hanem a gondoskodás csökkenését nevezte meg valódi szociális bajként, kiemelve a magukra hagyott fiatalokat, a rabszolgasorba taszított munkásokat, a jövőtől félő családokat, akik nem mernek gyermeket vállalni, az időseket, akiket sorsukra hagynak az „édes halál” hamis méltóságának gondolatával, amely a valóságban sósabb, mint a tenger vize, a meg nem született gyermekeket, akiket a haladáshoz való hamis jog nevében utasítanak vissza, az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről érkező fájdalmas kiáltásokat. A pápa felemelte szavát azokért a keresztényekért is, akiket gyakran hazájuk elhagyására kényszerítenek, vagy megfosztják őket állampolgári jogaiktól. És van egy olyan fájdalmas kiáltás is, amely a „mare nostrumot” „mare mortuumra” változtatja, vagyis a Földközi-tenger a civilizáció bölcsőjéből a méltóság sírjává válik. A pápa migráns testvéreink elfojtott kiáltására kívánta felhívni a figyelmet beszéde második pontja, Marseille kikötőjének képe alapján.
Európa bölcs előrelátással kezelje a migráció nem új jelenségét
2. Marseille kikötője évszázadok óta nyitott kapu a tenger, Franciaország és Európa felé. Sokan innen indultak el, hogy külföldön találjanak munkát és jövőt, és sokan itt lépték át a földrész kapuját reményekkel teli poggyászukkal. Ezzel szemben több földközi-tengeri kikötő bezárt, „invázióra” és „vészhelyzetre” hivatkozva. A pápa megállapította, hogy azok, akik az életüket kockáztatják a tengeren, nem megszállók, hanem befogadást keresnek. Ami pedig a vészhelyzetet illeti, a migrációs jelenség nem annyira napjaink sürgető problémája, amely mindig alkalmas a pánikkeltő propaganda gerjesztésére, hanem korunk valós ténye, amely három földrészt érint a Földközi-tenger körül, és amelyet bölcs előrelátással kell irányítani: olyan európai felelősséggel, amely képes megbirkózni az objektív nehézségekkel. A mare nostrum igazságért kiált, mivel partjai az egyik oldalon bőséget, fogyasztást és pazarlást, a másikon pedig szegénységet és bizonytalanságot sugároznak. A mediterrán térség itt is a világ tükre, ahol számos déli fejlődő ország, amelyet instabilitás, rezsimek, háborúk és elsivatagosodás sújtanak, a gazdag észak felé fordul egy olyan globalizált világban, amelyben mindannyian kapcsolatban állunk egymással, de a szakadékok még soha nem voltak ilyen mélyek. Pedig ez a helyzet nem az utóbbi évek újdonsága és nem ez a világ másik feléről érkezett pápa az első, aki ezt sürgősen és aggodalommal érzékeli – utalt magára Ferenc pápa. Az egyház több mint ötven éve beszél erről szívhez szólóan – fejtette ki a Szentatya, felidézve elődje, Szent VI. Pál Populorum progressio k. enciklikáját, amelyben ezt írta nemsokkal a II. Vatikáni Zsinat befejezése után: „Drámai kiáltás száll a bőségben élő népek felé, az éhező népeké. Az egyház elborzad e szorongó hang hallatán, és külön-külön arra szólít fel mindenkit, ha van benne szeretet, legalább nyissa fel fülét testvére segélykiáltására!” (3. pont). Montini pápa felsorolta a fejlettebb nemzetek „három kötelességét”, amelyek „az emberi és természetfeletti testvériségben gyökereznek”. Ezek a következők: a szolidaritás, a társadalmi igazságosság és az egyetemes jótékony szeretet kötelessége. VI. Pál kiemelte a „befogadás” kötelességét is, amelyről azt írta, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni. 15 évvel korábban már XII. Piusz pápa is utalt a száműzetésben élő názáreti családra, amelynek tagjai, Jézus, Mária és József példaképe és támasza mindazoknak, akik kénytelenek elhagyni hazájukat és idegen földre kell vándorolniuk.
Közömbösség helyett érintsen szíven bennünket a migránsok és menekültek sorsa
Természetesen a nem várt emberek befogadásának, védelmének, támogatásának és integrációjának nehézségei mindenki számára nyilvánvalóak, de a fő kritérium nem saját jólétünk, hanem az emberi méltóság megőrzése kell, hogy legyen. A hozzánk menekülőket ne tehernek, hanem testvérünknek tekintsük – mondta Ferenc pápa, jelezve, hogy vasárnap lesz a migránsok és menekültek világnapja. Ne zárkózzunk be a közömbösségbe, érintsen meg bennünket annyi rászoruló testvérünk története, akiknek joguk van kivándorolni és ahhoz is, hogy ne vándoroljanak el. A történelem lelkiismeretünkhöz szól, hogy megakadályozzuk a civilizáció hajótörését. A jövő nem bezárkózottság, ami visszatérés a múltba, a történelem útjának visszafordítása.
Az integráció a jövőt készíti elő
A pápa felemelte szavát a kizsákmányolás szörnyű csapása ellen, hangsúlyozva, hogy elutasítás helyett biztosítani kell a legális és szabályos beutazást az európai kontinensen, együttműködve a származási országokkal. A pápa arra is rámutatott, hogy az integráció fáradságos, de előrelátó: előkészíti a jövőt, amely, ha tetszik, ha nem, vagy együtt lesz, vagy nem lesz jövő. Viszont a steril asszimiláció, amely figyelmen kívül hagyja a különbözőségeket és az eszmét a valóság fölé helyezi, növeli a távolságokat, ellenségeskedést és intoleranciát szít. Szükségünk van a testvériségre, mint a kenyérre – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Jézus a Földközi-tenger partján nyilatkoztatta ki magát
Felidézte, hogy a marseille-i kikötő egyben a „hit ajtaja” is, mivel a hagyomány szerint Szent Márta, Mária és Lázár itt szálltak partra, és itt vetették el az evangéliumot. A hit a tengerből jön, ahogyan azt a Gyertyaszentelő ünnepek marseille-i hagyománya a tengeri körmenettel felidézi. A Szentatya ezután erőteljesen leszögezte: mi keresztények, akik hiszünk az emberré lett Istenben, az egyetlen és utánozhatatlan Emberben, aki a Földközi-tenger partján úgy beszélt magáról, mint az útról, az igazságról és az életről (vö. Jn 14,6), nem fogadhatjuk el, hogy a találkozás útjai lezáruljanak, hogy a pénz istenének igazsága győzedelmeskedjen az emberi méltóság felett, hogy az életből halál legyen!
A szeretet evangéliuma legyen a lelkipásztorkodás magna chartája
A gyakran hősies keresztény tanúságtétel kapcsán Ferenc pápa felidézte Szent Charles de Foucauld, az „egyetemes testvér” alakját, az algériai vértanúkat és szólt korunk karitatív munkásairól is. A keresztények nem maradhatnak alul a szeretetben senkivel szemben. A szeretet evangéliuma legyen a lelkipásztorkodás magna chartája. Nem arra vagyunk hivatottak, hogy visszasírjuk az elmúlt időket, hanem arra, hogy tanúságot tegyünk: ne szavakkal hímezzük ki az evangéliumot, hanem adjunk testet neki; ne a feltűnést keressük, hanem az ingyenességnek szenteljük magunkat, mivel hiszünk abban, hogy „Jézus mértéke a mérték nélküli szeretet” (homília, 2020. február 23.). Szent Pál, a népek apostola, aki élete nagy részét a földközi-tengeri útvonalakon töltötte, azt tanította, hogy Krisztus törvényének megtartásához egymás terheit kell viselnünk (vö. Gal 6,2). A pápa arra buzdította püspök testvéreit, hogy ne rakjanak terheket az emberek vállára, hanem könnyítsék meg munkájukat az irgalmasság evangéliumának nevében. Az egyház ne előírások összejövetele legyen, hanem a reménység kikötője a csüggedtek számára, a felüdülés kikötője, ahol az emberek bátorítást éreznek arra, hogy Krisztus örömének egyedülálló erejével mélyre evezve hajózzanak az életben.
3. Beszédének utolsó, harmadik képe, a világítótorony kapcsán Ferenc pápa kifejtette, hogy meg kellene fontolni egy Mediterrán Püspöki Konferencia létrehozásának a lehetőségét – ahogy arra a marseille-i bíboros érsek is utalt. A tengert és a kikötőt megvilágító fények azt sugallják, hogy a tenger, amely olyan sok különböző hívő közösséget egyesít, a mediterrán helyi egyházakat is arra serkenti, hogy szinergikus, egymást közösen erősítő úton haladjanak, hozzájárulva, hogy a migráció kérdésére is gondolva még szorosabban együttműködjenek a jobb lelki és emberi segítségnyújtás terén.
A fiatalok jelentik a jövőt megjelölő fényt
A pápa ezután a fiatalokról szólt. Ők jelentik a fényt, amely megjelöli a jövőt. Marseille nagy egyetemi város, négy egyetemi „campus” van területén. A mintegy 35 ezer diák közül ötezren külföldiek. A földközi-tengeri egyetemek legyenek a jövő műhelyei, ahol a fiatalok megismerik egymást, felfedezve közeli és egyben különböző kultúrákat. Így lehet felszámolni az előítéleteket, begyógyítani a sebeket és elhárítani a fundamentalista retorikákat. A jól képzett és a testvériség felé irányított fiatalok a párbeszéd nem remélt kapuit nyithatják ki. Ha azt akarjuk, hogy az evangéliumnak vagy a politika magasrendű szolgálatának szenteljék magukat, mindenekelőtt nekünk kell hitelesnek lennünk – fejtette ki beszédében Ferenc pápa. Az oktatás elsőrendű kihívása minden nevelési életkort érint: már gyermekként „elvegyülve” a többiekkel le lehet küzdeni sok korlátot és előítéletet. Ehhez jól hozzá tud járulni az egyház, felhasználva képzési hálózatait a testvéri kreativitás előmozdítására.
A mediterrán teológia kapcsolja össze az emlékezetet és a jövőt
Kihívást jelent egy olyan mediterrán teológia is, amely a valósághoz ragaszkodó gondolkodást alakít ki, amely képes nemzedékeket egyesíteni az emlékezet és a jövő összekapcsolása révén, és amely képes előmozdítani a keresztények közötti ökumenizmust és a különböző vallások hívei közötti párbeszédet. Olyan filozófiai és teológiai kutatásokra van szükség, amelyek a mediterrán kulturális forrásokra támaszkodva visszaadják az ember reményét, a szabadság misztériumát, amelynek szüksége van Istenre és a másikra, hogy értelmet adjon létezésének.
A pápa végül megköszönve türelmüket és elkötelezettségüket, arra buzdította hallgatóit, hogy legyenek a jóság tengere. A szolidaritás szinergiájával nézzenek szembe a mai szegénységgel; legyenek befogadó kikötő, hogy átöleljék azokat, akik egy jobb jövőt keresnek; legyenek a béke világítótornyai, hogy a találkozás kultúráján keresztül kettéhasítsák az erőszak és a háború sötét mélységeit.
