Ferenc pápa az egyházi élet képviselőihez: Adjátok örömmel életeteket az Evangéliumért
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az evangélium öröme indított benneteket arra, hogy az Úr és a felebarát szolgálatára szenteljétek az életeteket – kezdte beszédét a pápa, majd a 34. zsoltár egyik sorát idézte: „Ízleljétek és lássátok, míly jó az Úr” (Zsolt 34,9). Az Úr öröme ugyanis nem múlékony, hanem megmarad belül, ízt ad az életnek és másként láttatja az életet. A pápa maga is szeretné megízlelni ezt a hitet ezen a mongol földön, miközben megemlékezik azokról, akik tanúságot tettek itt Krisztusról és életüket adták az Evangéliumért. Köztük elsőként említette a pápa Wenceslao Selga Padilla püspök, első helyi apostoli prefektus nevét, aki a kortárs mongóliai egyház úttörője és ennek a székesegyháznak a felépítője volt.
A gyökerek egészen messzire nyúlnak vissza
Jóllehet a kilencvenes évektől indult újra az élet, de a gyökerek egészen messzire nyúlnak vissza. Az első évezred tapasztalatát a szír hagyományok ideérkezése jelentette a Selyem úton, majd a 13. században indult egy jelentős missziós elköteleződés. 1310-ben pedig Giovanni da Montecorvino volt az első püspöke Khan Balignak, aki a zsoltárokat és az egész Újszövetséget elsőként fordította le mongol nyelvre. Ez a hagyomány éledt fel 1992-től fogva, amikor megérkeztek Mária Szeplőtelen Szívének missziós nővérei, együtt sok más egyházmegyés és szerzetes pappal, valamint Istennek szentelt lelkekkel. De miért is áldozták életüket itt az Evangéliumért? – kérdezte a pápa. Azért a Jézusért tették – hangzott a válasza –, akiben Isten láthatóvá lett, akiben találkozni lehet vele. Ő a népek örömhíre, amit az egyház visz el hozzájuk, megtestesítve azt az életben és a szívek „csendes suttogásában”. Istennek Krisztusban megnyilvánuló szeretete, mint tiszta fény adja arcának színeváltozását, és a keresztény élet valójában ennek az Arcnak a szemléléséből ered. Ezt táplálja az Úr Szava, az Élet Kenyere – mondta a pápa.
Vissza kell térni a forráshoz, Jézus arcához, jelenlétének megízleléséhez
Jelenlétetek immár 31 éve ebben az országban számos és sokféle karitatív kezdeményezésnek adott életet, melyek Krisztusnak, az irgalmas szamaritánusnak az arcát tükrözi a gondozás-ápolás és a nevelés műveiben. A Szentatya arra bíztatta az Egyház szolgálatában álló személyeket, hogy csendes szemlélődésben tartsák fenn az élő kapcsolatot az Úr arcával a tabernákulum előtt, aminek jelét aztán a szív békéjében találják meg. Keresztény az, aki képes imádni az Urat, csendes szemlélődésben. A mai kor elveszti ellenben az érzékét az imádás iránt, ezért vissza kell térni a forráshoz, Jézus arcához, jelenlétének megízleléséhez. Mongólia, egész Ázsiával együtt kitűnik a „szent” iránti fogékonyságával, ezért hiteles tanúságtételt várnak tőletek, nem pedig prozelitizmust. Jézus azért küldte tanítványait a világba, hogy tanúskodjanak az Atyjával való kapcsolata újdonságáról és minden néppel konkrét testvériséget építsenek ki.
Az egyház Isten kegyelmének alázatos erejéből éljen
Az ebből küldetésből születő egyház szegény, valódi hitre támaszkodik, a Feltámadott fegyvertelen és lefegyverző hatalmára, hogy enyhítse a sérült emberiség szenvedéseit. Éppen emiatt nem kell félnie a kormányoknak az egyház evangelizáló művétől, mert annak nincs politikai naptára, hanem egyedül Isten kegyelmének alázatos erejét ismeri. E feladat betöltéséhez Krisztus az egyházat olyan struktúrával szerelte fel, mely az emberi test tagjai közt létező harmóniára emlékeztet. Ő a Fő, mely továbbra is vezet a Testébe árasztott Szentlelke révén és hatékony a szentségek, az új élet jelei által. A hitelesség és hatékonyság garantálására megalapította a papság rendjét, benső egységben önmagával. A pápa arra hívta az egyház szolgáit, hogy a püspökben ne ügyvezetőt lássanak, hanem Krisztus, a Jó Pásztor élő képét, aki összegyűjti és vezeti népét. Az a tény, hogy a mongol katolikus hívek püspöke egy bíboros, a közelség további kifejeződését jelenti, így akik fizikailag ugyan távol vannak, most nagyon közel kerülnek Péter utóda szívéhez, de az egész Egyház közel áll hozzátok és ezáltal a katolikus, azaz egyetemes egyház minden testvérének a rokonszenvét Mongólia felé vonzza egy nagy egyházi közösségben.
Az egyházban az egység hit és az Úr iránti szeretet kérdése
Beszéde záró részében a pápa az egyházi közösségről szólt. Az egyház nem érthető csak a funkciójából, a működéséből kiindulva. Az egyháznak ebben a testében a püspök a különböző alkotóelemek moderátoraként lép fel, s noha a többségi elvre épít, de mégis egy lelki alapelv erejében, ami által Jézus maga jelenik meg a püspök személyében, hogy biztosítsa a közösséget saját misztikus Testében. Az egyházban az egység nem rend és tisztelet kérdése, és nem is az „összefogás” jó stratégiája, hanem ez a hit és az Úr iránti szeretet kérdése. Ízleljétek és lássátok az adományt, ami ti magatok vagytok, annak a szépségét, hogy magatokat teljesen Krisztusnak adjátok, aki arra hívott benneteket, hogy az ő szeretetéről itt Mongóliában tegyetek tanúságot, követve az ő alázatát. Legyetek mindig közel az emberekhez, mert ez a közelség az Isten hozzáállása: Isten közel van, együttérző és gyengéd, tehát közelség, együttérzés és gyengédség – foglalta össze buzdítását a pápa.
Egy szemétlerakóban találtak rá a Szeplőtelen Fogantatás gyönyörű szobrára
A tanítvány és misszionárius útját járva biztos támaszként említette meg nekik a Szentatya a mennyei Édesanyát, aki kézzelfogható jelét adta diszkrét és gondoskodó jelenlétének azzal, hogy megengedte, képmását egy szemétlerakóban találják meg. A hulladék helyén megjelent a Szeplőtelen Fogantatásnak egy gyönyörű szobra: ő a Szeplőtelen, a bűntől mentes olyan közel akart kerülni, hogy mintegy összekeverjék a társadalom selejtjével, azért, hogy a hulladék szennyéből előbukkanjon Isten szent Anyjának, az Ég Anyjának a tisztasága. Bízzuk most őreá magunkat tiszta szívvel, kérve tőle a megújult apostoli lendületet és azt az izzó szeretetet, mely örömmel tanúskodik az Evangéliumról – zárta a helyi katolikus egyház püspökeihez, papjaihoz, misszionáriusaihoz, női és férfi szerzeteseihez és lelkipásztori kisegítőihez intézett beszédét Ferenc pápa mongóliai látogatása második napján, szombaton délután Ulánbátor katolikus székesegyházában
