Mongólia története dióhéjban: egykor a világ legnagyobb összefüggő birodalmát hozta létre
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Egykor hunok éltek a területén, még a mongolok előtt
Területén már Krisztus előtti 3. században hun törzsek telepedtek meg, melyek olyan nagy kihívást jelentettek a Kínai Császárság számára, hogy védekezésül elkezdték építeni a kínai nagy falat. A hunok elvándorlása után türk majd ujgur törzsek hoztak létre a 6-10. században kánságokat. Ezután telepedtek le itt a mongol törzsek, laza szövetséget alkotva. E mongol törzseket Dzsingisz kánnak sikerült egyesítenie 1206-ban és ezzel kezdetét vette a Mongol Birodalom virágzása, mely fénykorában elérte a 35 millió négyzetkilométert, és ezzel mindmáig a történelem legnagyobb összefüggő területű birodalma lett, Ázsia keleti partvidékétől egészen Közép-Európáig, melynek lakóit keleten mongoloknak, nyugaton tatároknak nevezték. A birodalom viszonylag rövid ideig állt fenn, majd a Dzsingisz kán fiai közt felosztott területek függetlenedtek és önálló államalakulattá szerveződtek.
Mongólia mandzsu-kínai, majd bolsevik uralom alatt
A birodalom szétesése után 1634-től Mongólia fokozatosan mandzsu-kínai uralom alá került, és az országban elterjedt a buddhizmus tibeti irányzata. A 250 éves mandzsu elnyomás után 1911-ben Külső-Mongólia, Tibettel egyidőben függetlenedett Kínától. Tibet és Mongólia ekkor kölcsönös barátsági és szövetségi szerződést kötöttek, de azt sem a nagyhatalmak, sem Kína nem ismerte el. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom zűrzavarában Kína 1919-ben megtámadta és elfoglalta Mongóliát, de egy évvel később 1920-ban Ungern báró betört az országba, elűzte a kínaiakat, őt pedig a Vörös Hadsereg. Végül a monarchia pártolói alulmaradtak a Szovjetunió által támogatott mongol kommunistákkal folytatott küzdelmekben, így kikiáltották ki 1924-ben a Mongol Népköztársaságot. A mongol sztálinizmus alatt vallási tisztogatásba kezdtek és egy kivétellel minden lámaista buddhista kolostort felszámoltak, így esett áldozatul e tisztogatásoknak mintegy 25-30 000 buddhista hívő, főként szerzetes. A bolsevik gyámság alatt Mongólia 1936-ban kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött a Szovjetunióval, ennek köszönhetően a második világháború elején, 1939-ben elhárították Japán támadását. 1945-ben a szovjet csapatok Mongóliát használva kiindulópontul Belső-Mongólia Autonóm Terület területén, amely ma is Kína része, megtámadták a japán csapatokat. A kialakult helyzetet kihasználva Mongólia rákényszerítette a Kínai Köztársaságot Külső-Mongólia függetlenségének elismerésére, ami egy népszavazás útján meg is történt, melyet a később megalakult Kínai Népköztársaság is elfogadott.
Óvatos egyensúlyi politika
A II. világháború után először Csojbalszan sztálini uralma irányította az országot, majd Cedenbal hruscsovi vezetése során szakítottak az addigi háborús politikával és megújították nemzetközi kapcsolataikat Észak-Koreával és Kelet-Európával. Mongólia 1961 óta az ENSZ tagja. 1984-ben Cedenbal elnök népvezér súlyosan megbetegedett, ezért nyugdíjazták. A Szovjetunió megroppanásával 1990-ben a mongol kommunista kormány lemondott. Az első szabad választásokat 1990. július 29-én tartották, amelyet a már működő több párt közül elsöprő többséggel a Forradalmi Néppárt nyerte meg. 1992-ben elfogadták az új alkotmányt, ami eltörölte a népköztársaságot, 1991-től az ország hivatalos neve Mongol Köztársaság. A független új mongol állam az el nem kötelezett országok közé tartozik és óvatos egyensúlyi politikát folytat a két szomszédos nagyhatalommal. Jövőjét tekintve egyre ígéretesebb a hatalmas terület alatt rejlő, még egészen fel nem térképezett ásványi kincs, többek között a nagyon is keresett uránium exportja miatt.
