Ferenc pápa: ma a nagy ellenségünk a háború, nincs biztonság párbeszéd nélkül
Gedő Ágnes – Vatikán
„A válság szót szeretem, mert mozgalmas. De egy válságból csak fölfelé lehet kijutni, kompromisszumokkal nem. Csak fölfelé és nem magányosan. Akik egyedül akarnak kilábalni belőle, azok a kiutat labirintussá változtatják, amiben csak körbe-körbe lehet járni” – mondta az interjúban a pápa, aki aláhúzta: „meg kell tanítani a fiataloknak, hogyan kezeljék a válságokat, mert ez teszi éretté őket. Ügyeljenek a hamis messianizmusokra is, melyek a konfliktusok megoldását ígérik. Ez csak úgy lehetséges, ha előbb keresztülmegyünk a válságon, és fölfelé jövünk ki belőle, mégpedig nem egyedül.”
Emberség, értékek, kultúra
Bernanda Llorente újságírónő tette föl a kérdést Ferenc pápának: „Mi hiányzik ma az emberiségnek?” „A valódi értékek előmozdítása” – hangzott a Szentatya válasza. Az emberiségnek olyan humánus főszereplőkre van szüksége, akik megmutatják, miként lehet kezelni a válságokat és azt, hogyan juttassák érvényre kultúrájukat. „Nem szabad félnünk attól, hogy előtérbe kerüljenek egy ország valódi értékei. A válságok olyan hangok, amik jelzik, hogy milyen irányba kell haladnunk” – fejtette ki a pápa. Ebben a folyamatban nagyon káros a ma divatos egyengondolkodás, ami mindent homogenizál, és megfoszt az emberi gazdagságtól. Attól az összhangtól, amit az emberi szív, ész és kéz együtt teremt meg: az érzések, a gondolatok és a cselekedetek harmóniája. „Ha valamelyik hiányzik e nyelvek közül felborul az egyensúly és kialakul az egyengondolat, az egyenpragmatizmus, az egyenérzés”. Ez az emberiség tragédiája – magyarázta Ferenc pápa.
A munka méltósága
A munka méltósága és a kizsákmányolás kapcsán az argentin hírügynökségnek adott interjújában a pápa leszögezte: „A munka adja meg az ember méltóságát. Ennek a méltóságnak a legnagyobb elárulása a kizsákmányolás. Nem a föld, hanem a munkavállaló kizsákmányolása. Az egyik legsúlyosabb bűn kihasználni az embereket, főként, ha azt saját haszonszerzésből teszik”. Nagyon fontos tiszteletben tartani a munkavállalók jogait, hogy ne váljanak rabszolgákká. „Ha egy dolgozónak ma nincsenek jogai és rövid lejáratú szerződést kínálnak neki, hogy aztán valaki mást vegyenek föl és így ne fizessék meg a járulékokat, az illetőből rabszolgát csinálnak, aki pedig így alkalmazza őt, kínzójává lesz”.
A pápa nem kommunista
Ferenc pápa sajnálja, hogy egyesek kommunistának tartják, amikor szociális enciklikáiról beszél: „Ez nincs így. A pápa az evangéliumról beszél és azt mondja, amit az evangélium. Az Ószövetségben a zsidó jog előírta, hogy gondot kell viselni az özvegyasszonyokra, az árvákra, az idegenekre. Ha egy társadalom odafigyel erre a három kategóriára, akkor nagyon jól halad előre” – mondta a pápa, majd világossá tette: ő nem kommunista, mint ahogy egyesek állítják. „A pápa az evangéliumot követi” – ismételte a Szentatya.
A személy uralja a technológiát
A technológiai haladásról és annak hatásairól is kérdezték a pápát. „A kulturális fejlődés - mint a mesterséges intelligencia – vezérfonala az a képesség, amellyel az emberek képesek azt kezelni, befogadni és szabályozni. Vagyis a férfi és a nő a teremtett világ gazdái, ez kétségtelen. A személynek kell uralnia mindent. A komoly tudományos változás a fejlődés, erre nyitottnak kell lenni”.
Világbiztonság és párbeszéd
A háború témájáról szólva ismét a pápa a párbeszéd fontosságára mutatott rá, mely a globális biztonság záloga. „Nem beszélhetünk társadalmi biztonságról, ha nincs egy egyetemes biztonság. Hiszem, hogy a párbeszéd nem lehet csak nemzeti, hanem egyetemes, főleg ma, amikor ilyen könnyű a kommunikáció. Ezért beszélek egyetemes párbeszédről, egyetemes harmóniáról, egyetemes találkozásról. Világos, hogy mindennek az ellensége a háború. A kizsákmányolás, a területek feletti uralom állnak a háborúk hátterében, melyeket a diktatúrák tüzelnek föl.
A béke és a közjó építéséhez tudatosítani kell saját identitásunkat. Nem tudunk párbeszédet folytatni másokkal, ha nem tudjuk, honnan indulunk. Amikor két tudatos identitás találkozik, akkor tudnak dialógust kezdeni és elindulni a megegyezés, a haladás, a közös út felé.
Az egyház harmónia
Az argentin újságírónő a szinódusról is kérdezte a pápát, valamint arról, hogy mire van szüksége ma az egyháznak? „Már a II. Vatikáni Zsinat elejétől fogva XXIII. János tisztán érezte: az egyháznak változnia kell. VI. Pál is így gondolta, és ebben az irányban haladt tovább, mint ahogy az őt követő pápák is. Nemcsak arról van szó, hogy követjük a divatot, hanem arról, hogy fejlődünk és ez a változás a személy méltóságát szolgálja. Ebben áll a teológiai haladás, az erkölcsteológia haladása és minden többi egyházi tudományé, beleértve a Szentírás értelmezését, ami harmonikusan haladt előre az egyház érzéke szerint. Mindig harmóniában”.
A remény fűszerezi a mindennapokat
Az interjúban ezután személyes témákról volt szó, mint az Istennel való kapcsolat. “Az Úr jó barát, jól bánik velem” – mondta a pápa, majd a nevetésről beszélt. „A humorérzék tesz emberivé minket”. A remény erényének fontosságáról hozzátette: „Nem élhetünk remény nélkül. Ha elvennénk a mindennapok apró reményeit, elveszítenénk az identitásunkat. Nem is tudatosul bennünk, hogy a reményből élünk. A teológiai remény nagyon szerény, de ez fűszerezi meg a mindennapjainkat”.
Végül az argentin Télam hírügynökség azt kérdezte Ferenc pápától, milyen apostoli utazásokra készül? A Szentatya megvallotta, hogy szívesen menne Argentínába. A távolabbi országokat tekintve pedig Pápua-Új-Guineába.
