A pápa méltatta a Jézus kistestvérei női szerzetesrend „néma munkáját”

Lisa Zengarini / Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa hétfőn a Vatikánban köszöntötte a Jézus kistestvérei női szerzetesrend képviselőit, akik 12. nagykáptalanjukra gyűltek össze Rómában. A rend hivatása, hogy szemlélődő szerzetesi életet éljenek kis közösségekben, megosztva az Örömhírt mindazokkal, akik körül veszik őket. A szerzetesközösséget 1939-ben alapította a francia származású Madeleine Hutin, akit Szent Charles de Foucauld, egy francia katonatiszt és felfedező élete és írásai ihlettek, aki 1886-ban megtért, miközben Marokkóban teljesített katonai szolgálatot, trappista szerzetes lett és a szentföldi zarándoklata után Marokkóban telepedett le, ahol a szegényeket szolgálta. Beszédében Ferenc pápa köszönetet mondott az újonnan megválasztott főelöljárónőnek, Eugeniya-Kubwimana nővérnek, és háláját fejezte ki a leköszönő Dolors Francesca nővérnek és asszisztenseinek a megbízatásuk alatt végzett munkájáért.

Szent Charles de Foucauld lábnyomában járva

A pápa a nagykáptalanon megvitatott, a kongregáció előtt álló új kihívások kezelését célzó fontos döntésekre hivatkozva, ideértve a hivatások hiányát, egyes házaik bezárását, tagjainak növekvő átlagéletkorát, a pápa arra biztatta a nővéreket, hogy folytassák „csendes munkájukat” Szent Charles de Foucauld nyomdokaiban. A 2022-ben szentté avatott Foucauld írásaiból merítve három iránymutatást emelt ki a Jézus és a szamáriai asszony találkozásáról szóló evangéliumi történet alapján (Jn 4,29), utalva a nagykáptalanra választott témára is.

Isten keresése

Az első irányelv a legfontosabb: Isten keresése – mondta a pápa. A szamáriai asszonyhoz hasonlóan „Jézus felajánlja nektek is a szeretetét, és rajtatok múlik, hogy elfogadjátok-e a kihívást, félretéve az önreferencialitás nehéz amforáit, illetve a nyilvánvaló megoldások és a pesszimizmus szokását, amelyet Isten és az ember ellensége mindig igyekszik sugalmazni, különösen azoknak, akik ajándékként felajánlották életüket.” „Igéjének fényében képesek lesztek megkülönböztetni Jézus vágyait, majd szabadabban és könnyebben újra elindulni a falvak és a városok felé, ahová küldetést kaptok, önmagatokat kiüresítve és az Úrral eltelve.”

Alázatosan tanúságot tenni az Evangéliumról a rászorulóknak

Ferenc pápa ezt követően megfogalmazta a második iránymutatást: a tanúságtételt az Evangéliumról, megajándékozva másokat vele szavakkal, a szeretet cselekedeteivel és a testvéri, az imádkozó és az Istent imádó jelenléttel, amely a Jézus kistestvérei női szerzetesrend karizmájának középpontjában áll. A pápa ismét felidézte Szent Charles de Foucauld szavait, amelyek arra buzdították a keresztényeket, hogy hirdessék „az Evangéliumot a háztetőkről”, „engedjék, hogy Jézus teljes személyükből sugározzon”, és szenteljék magukat másoknak „imával, jósággal és példaadással”. Rámutatott, ahogy az „Egyetemes Testvér” hangsúlyozta: „Nem elég adni azoknak, akik kérnek: adnunk kell a rászorulóknak (...), anélkül, hogy megvárnánk, hogy kérjenek”. Ferenc pápa utalt rá, hogy ez a „jellemző vonása” a „legkisebbekről gondoskodó közelségüknek, akikben jelen van az Úr”. Kiemelte, hogy ez manapság még értékesebb „egy olyan társadalomban, mint a miénk, ahol a rendelkezésre álló eszközök bősége ellenére ahelyett, hogy megsokszoroznák a jó cselekedeteket, a szívek mintha megkeményednének és bezárulnának.” „Finom közelségetek legyen enyhe kihívás a közömbösséggel szemben, a testvériség tanúságtétele, édes kiáltás, amely arra emlékezteti a világot, ahogy azt az „Egyetemes Testvér” írta, hogy „mindenki... a legszegényebb, a legundorítóbb, egy újszülött, egy lepusztult öregember, a legkevésbé intelligens emberi lény, a legelvetemültebb ember, egy idióta, egy őrült, egy bűnös, a legnagyobb bűnös... mind Isten, a Magasságos gyermeke”.

Szeressük az elrejtett életet a látszat által szennyezett társadalomban

Végezetül Ferenc pápa felhívta a figyelmet az „elrejtett élet szeretetére”, amelyben kicsivé tesszük magunkat, hogy „osztozzunk a kicsinyek életében”, amely a Szent Charles de Foucauld által ihletett Jézus kistestvérei női szerzetesrend karizmájának másik jellemzője. Arra hívta a nővéreket, hogy továbbra is ápolják ezt, mint „erőteljes próféciát korunkban, amelyet a látszat világa és a „smink-kultúra” beszennyezett”. Megjegyezte, hogy az elrejtett élet az „Isten igazi útja”. „Úgy tűnik, hogy a megjelenés és a feltűnés iránti nagy figyelem miatt a „smink-kultúrát” éljük: mindenki sminket visel, normális, hogy a nők ezt teszik, de mindenki, mindenki sminket visel, hogy jobbnak látszódjon, mint ami, és ez nem az Úrtól való” – nyomatékosította a pápa.

Maradjatok egyszerűek és nagylelkűek, szeressétek Krisztust és a szegényeket

Mivel a kongregáció nehéz időkkel és súlyos problémákkal néz szembe, Ferenc pápa arra biztatta a Jézus kistestvérei szerzetesrend nővéreit, hogy maradjanak „egyszerűek és nagylelkűek, szeressék Krisztust és a szegényeket” Szent Charles de Foucauld nyomdokaiban járva. Végül köszönetet mondott a római egyházmegyében végzett „néma munkájukért”, amelyet a leginkább peremre szorultak javára tesznek.