Törekedjünk az életszentségre, Isten kegyelme megment a belső romlástól
Gedő Ágnes – Vatikán
A Szentatya megindokolja előszavában, hogy miért tartja szükségesnek e két írás megjelentetését (Szentek legyünk, ne világiasak - Isten kegyelme megment a belső romlástól). Az aggodalom vezérli, melyet úgy érez, mint Isten erőteljes kiáltását az egész egyházhoz, hogy őrködjünk és harcoljunk az ima erejével a spirituális elvilágiasodás minden kísértése ellen.
Ellenállni a pogány kísértéseknek
A keresztény hit egy belső küzdelem, amellyel ellenállunk a magunkba zárkózás késztetésének, és igyekszünk teret adni az Atya szeretetének, aki azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Szép ez a harc, mert ha engedjük győzni az Urat, szívünk kiteljesedik és létünket a végtelen sugara világítja meg. Jézus követőiként elsősorban a spirituális elvilágiasodás ellen kell küzdenünk, ami tulajdonképpen egyházias köntösbe bújtatott pogányság, önimádás, melyben saját szeszélyeinknek és vágyainknak vagyunk kiszolgáltatva – figyelmeztet előszavában a pápa.
Kövessük Krisztus keresztjét
Nem reménytelen a küzdelmünk, mert ennek a harcnak van már egy győztese: Jézus, aki halálával legyőzte a bűnt. Feltámadásával pedig lehetőséget adott nekünk, hogy új emberekké váljunk. Persze Jézus győzelme nem más, mint a kereszt, ami elsőre elijeszt minket, de ami a határtalan, alázatos és kitartó szeretet jele. Ez az örök szeretet vezérli a keresztényeket és magát az egyházat az úton, Jézus keresztje válik minden hitbéli döntés alapszempontjává. Bármennyire is ellentmondásosnak tűnhet, a keresztből nyeri az egyház életerejét és a reményt. Az egyház becsapja önmagát és a világot, amikor úgy tünteti fel magát, mint egy hatalmat a többi között, vagy egy szervezetet – legyen az humanitárius akár -, netán egy evangélumi mozgalmat, amely képes szórakoztatni. A mi feladatunk, hogy harcoljunk, és ezt a harcot életszentségnek hívják. Ez nem egy boldog állapot, amit egyszer s mindenkorra elérünk, sokkal inkább egy szüntelen, fáradhatatlan vágy, hogy ragaszkodjunk Krisztus keresztjéhez. Az önátadást választjuk és nem dőlünk be az önelégültségnek.
Hamis biztonság helyett nyitni Isten újdonságaira
Ferenc pápa az olvasóknak azt ajánlja, hogy e két írását olvasva gondolkodjanak el életükről és az egyház életéről. Mindezt abban a meggyőződésben, hogy Isten azt kéri tőlünk, hogy legyünk nyitottak újdonságai iránt, legyünk nyugtalanok, sosem elégedettek, keresésben, ne kapaszkodjunk hamis biztonságokba, hanem válasszuk az életszentség útját.
