Erősíteni kell egyházunk közösségi és missziós jellegét – Interjú Veres András püspökkel

P. Vértesaljai László SJ –Vatikán                 

Püspök atya! Jól lehet Erdő Péter volt házigazdaként az Esztergom-budapesti érsekségben – nevezzük így – „házigazda”, de a Szentatya látogatása nem csak Budapestnek szólt, hanem egész Magyarországnak. A Katolikus Egyházat pedig püspökkari szinten éppen Te képviseled. Most pedig köszönni jöttetek a Szentatyának. Öt hónap távlatából mit köszöntetek meg Neki?

Pusztán a tényt, hogy eljött. Maga is emlékeztetett bennünket, hogy „második alkalommal voltam Magyarországon”. Azt gondolom, hogy ezt ő is egy gesztusnak tartja, mi pedig büszkék lehetünk rá, hogy Magyarország az az ország, ahová másodszor is ellátogatott a Szentatya, rövid időn belül ráadásul és megköszönni azt, amit nekünk adott. Tehát azt gondolom, hogy a Magyar Katolikus Egyháznak az ő jelenléte lelkileg hatalmas erőt adott, másrészt pedig az egész országnak. Hiszen, ha valaki részese volt ennek a látogatásnak, akkor tapasztalhatta azt, hogy egy béke volt az országban. Három-négy napig politikusok is hallgattak, a csatározások megszűntek, egy igazi, csak a Szentatyára figyelő magatartás volt az egész városban és a Szentatya többször is átutazta rendőrségi fölvezetéssel a várost, ahol az emberek, nem csak kicsi gyerekek, felnőttek is, látszott, hogy turisták is többen, megálltak és integettek, tudták, hogy a Szentatya halad itt el, még akkor is, ha nem mindig értették, hogy melyik autóban közlekedik a Szentatya. Viszont az is egy nagyon nemes gesztus volt részéről, hogy időnként letekerte az ablakot és kiintegetett az ott elhaladóknak. Tehát egyrészt örültünk, hogy ennyire jól érezte magát, másrészt pedig örülünk annak, hogy tudott olyan üzenetet hagyni a papság, a szerzetesség, a fiatalok, a szegények számára, az egész ország számára, amely nekünk szólt, de nem csak nekünk. Úgy ítélem meg, hogy jó néhány beszédét, ha valaki most újra elolvassa, akkor láthatja, megérezheti belőle, hogy egész Európának, sőt …. az egész világnak szóló üzenet volt benne.

Gondolt-e arra a püspöki kar, hogy a Szentatya tanítását, amit kis könyv formájában kiadtak immár, valamilyen módon programot állítani össze belőle, ami egyfajta orientációt jelenthet az egész Magyar Katolikus Egyház számára?

A piaristák már megtették és egy nagyszerű könyvet állítottak össze. Nagy elismeréssel vagyok irányukba, mert látszik, hogy didaktikailag is egy jól felépített könyv. Ugyanakkor tudom, személyesen, hogy jó néhány hittanár a nyári tábort ezeknek a beszédeknek az egy-egy gondolatából kiindulva tartotta meg. Voltak, akik az egész ifjúsághoz intézett beszédét a Szentatyának feldolgozták a tábor folyamán. Ez mindenképpen pozitívum. Most mi jelenleg egy nagyon díszes, fényképekkel bőven illusztrált könyvet akarunk kiadni a Szentatya látogatásáról. Ez az első lépés, de azt gondolom, hogy, ahogy magunk között püspökök megbeszéltük, hogy az elkövetkezendő időkben papi rekollekciókon, továbbképzőkön is ezeket a beszédeket vegyük, legalábbis a nagy témaköröket vegyük sorra. Ezzel elősegítjük majd azt is, hogy a papok is a hívek felé a vasárnapi prédikációkban ezeket a beszédeket fogják elemezni. Nagyon gazdag üzenetet hordoz mindegyik beszéd. Azt gondolom, hogy lesz mit földolgozni és mindenféleképpen akkor lesz ennek igazán hatása, hogyha nem csak értelmünkkel, hanem szívünkkel és akaratunkkal is melléállunk, hiszen szinte programbeszédek némelyik, tehát a gyakorlatban el kell indulnunk ezt megtenni, amire a Szentatya biztatott bennünket. Hiszen, ahogy ő mondta, egy olyan helyen élünk Európában, amely mindenféleképpen híd lehet több szempontból is.

A Szentatya beszédei tükrében hol vannak komoly lemaradásaink, amelyekkel becsületesen szembe kell néznünk?

Azt gondolom, hogy a közösségi egyház vonatkozásában nagyon le vagyunk maradva. A kommunizmus megtette a maga hatását, hogy éket vert a papok közé, papok püspökök közé, nem egyszer a papok hívek közé. A hívek is jónéhányan egy kicsit félelemmel éltek. Megmaradtak az egyházban, de egy kicsit visszahúzódottan. Ezt a közösségi szemléletet kell mindenféleképpen erősítenünk és nem utolsó sorban a missziós jellegét az egyháznak. A Szentatya is lépten-nyomon szólt, hogy üzenetet kell vinnetek, prófétai küldetésetek van. Meg kell értenünk végre, hogy az egyháznak az alaptermészete a missziós ügy, másképp nincs értelme az egyházi létnek. Szoktam idézni a Zsinatot, hogy „azért van egyház, mert van küldetése” és nem fordítva. Tehát ezt a küldetést kell aprópénzre váltanunk és ez egyéni szinten is, plébániai szinten is, országosan is, azt gondolom, hogy bőséggel ad feladatot számunkra. Különösen tekintettel arra, hiszen látjuk, hogy a szekularizáció nagyon-nagyon erősen terjed Európában, a világban és ilyenkor maguknak a keresztényeknek is kell egyfajta megerősítés. És, amikor ezt együtt tesszük, azzal a céllal, hogy másokkal is az evangélium örömét megismertessük, akkor mi magunk is erősebbé válunk a hitben.

A Szentatya meghallgatott benneteket, hogy megköszöntétek az egész magyar egyház nevében a látogatását. Mi az, amit elmondhatsz még abból, amit nektek mondott?

Mindenféleképpen az nagyon nagy örömmel töltött el mindnyájunkat, hogy kicsit szóba jött, hogy Ukrajnából a menekültek még ma is nagy számban érkeznek Magyarországra és azt mondta, hogy a magyaroknak a „nagyvonalúsága”, a jószívűsége, az nagyon-nagyon fontos a mai világban, tegyük ezt. És azt gondolom, hogy ezt minden magyar felé továbbítanunk kell, hiszen akik ott a határhoz közel élnek, akik egyrészt a befogadásban is élen járnak a Karitász vezetésével. Másrészt, akik odaát, Kárpátalján, a keletről érkezett ukrán menekülteket fogadták és oda is a Karitászunk folyamatosan visz segélyszállítmányokat, az ő megerősítésükre, ezek nagyon fontos gondok, hogy ezt a nagyszívűséget a magyaroknak érvényesíteni kell.

A másik dolog, amit szintén szívesen megosztok, említettem a Szentatyának, hogy jövőre, egy évvel a látogatása után, szeretnénk egy nemzeti zarándoklatot szervezni és hát valószínűleg több százan jövünk majd. Szeretnénk a Szentatyával találkozni. Mondta, hogy nagyon örül neki, beszéljük meg az illetékessel, hogy vésse be már most a magyarok jelenlétét a kihallgatásra és nagy örömmel fog találkozni újra a magyarokkal.

Örülök ennek a hírnek. A több százat én egy picikét fölfelé hadd kerekítsem. Emlékszem a régi időkre, amikor II. János Pál pápa látogatásai után jött egy nagy, köszönő, nemzeti zarándoklat, több ezren jöttek, még külön vonattal is. Remélem, most sem maradunk el.

Ma már megváltozott egy kicsit a világ, azért gondoljunk arra is, ma már Rómába elutazni nem olyan nagy dolog, de valószínűleg a vallásilag elkötelezettebb emberek fognak inkább csatlakozni ehhez a zarándoklathoz. De annak is van bennem egy kis halvány reménye, hogy ahogy a látogatáskor meglátszott, hogy nem csak a vallásos emberek és nem csak a katolikusok örültek a pápa jelenlétének, ugyanúgy most is a testvéregyházak részéről is sokan fogják érezni annak a vágyát, hogy részt vegyenek velünk ezen a köszönő, hálaadó zarándoklaton.

Püspök atya, kedves András! Köszönöm a beszámolót. További jó munkát!

Köszönöm szépen.

A riportot lejegyezte: Ujváry-Radics Gabriella