A pápa a karizmatikus megújuláshoz: Az Új Élet szemináriumaival evangelizáljatok!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Charis kísérje az összes közösséget és jelezze nekik a közösségileg követendő utat!
A pápa „örömmel találkozott a Charis közösségével, öt évvel működésük megkezdése után”, mint „egy nemzetközi szolgálat szervezete a katolikus karizmatikus megújulás minden megnyilvánulása számára”. Mostani találkozójuk egyfajta kiértékelése eddigi működésüknek, ezért a pápa „legfőbb célkitűzésüket” abban jelölte meg, hogy „növekedjenek az egyházi érettségükben”. A mozgalom nyelvezetével élve az utóbbi évek „kegyelmi áramlatának” a feladata a Charis számára, hogy „olyan hanggá váljon, mely elkíséri az összes közösséget és jelzi nekik a közösségileg követendő utat”. A Charis „ablak” a katolikus karizmatikus megújulás tágas és sokszínű világára. Az ott dolgozóknak ezen az ablakon keresztül kell kinézniük a távoli világra, túllépve a helyi tapasztalatokon, hogy megismerjék a Szentlélek által megteremtett gazdagságot a különféle kulturális, társadalmi és egyházi összefüggésekben. A Charis a megkülönböztetés révén segítheti a zárt szemléletű csoportokat egy tágasabb, karizmatikus és egyházi lélegzetvételre.
A lehető legszélesebb körben terjesszék ezeket a szemináriumokat
Ferenc pápa továbbra is bátorítja az úgynevezett „Új Élet szemináriumait”, melyek az „első igehirdetés” nagyon is kérügmatikus pillanatait adják, „lehetőséget kínálva az embereknek az élő Jézussal, az ő Lelkével és az Egyházával való találkozásra, amely legyen befogadó környezet, a kegyelem, a megbékélés és az újjászületés helye a résztvevőknek”. A pápa arra kérte a mozgalom tagjait, hogy a lehető legszélesebb körben terjesszék ezeket a szemináriumokat, még a szegények körében, a periférikus területeken is. A Szentatya a megkezdett út folytatására is figyelmeztetett. Az Új Élet Szemináriumait az emberek gyakorta lebilincselő élményként élik meg, amelyek irányváltást hoznak az életükben, de ez csak egy nagyon intenzív kezdet, amit fellángoló tűzként táplálni kell, különben elenyészik az. Éppen ezért a Szemináriumok után megfelelő képzések szükségesek, amelyek életben tartják a kapott kegyelmet és segítik a további fokozatos fejlődést a hitben, az imaéletben, az erkölcsös magatartásban, a szentségek befogadásában, a szeretetben és az egyházi küldetésben.
Az egész Egyház javára használják, állandó továbblépéssel és elmélyüléssel
Beszéde második részében a pápa a Charis alapszabályának két szempontjára utalt. Az első azt jelzi, hogy a karizmákat ne csak a katolikus karizmatikus megújulás, hanem az egész Egyház javára használják. Éppen ebben áll a Charis szolgálata: mozdítsa elő, ösztönözze a karizmákat, és állítsa azokat az egész Egyház szolgálatába. Támogassa a karizmákat, ne pedig uralja azokat! – jegyezte meg a pápa. A karizmák előmozdításában azoknak a Mesterét kell követnie, vagyis a Szentlelket, aki az első Pünkösd nagy felfordulásában harmóniát teremtett a sokféleségben. A második szempont arra irányul, hogy „a Szentlélekben való keresztség tapasztalatát megélő embereket lelki elmélyülésre és megszentelődésre ösztönözzük”. Ne tekintsék magától értetődőnek, hogy akik megkapták a Lélekben való keresztséget, már teljesen kész keresztények lennének! A szentséghez vezető útnak mindig tovább kell haladnia a személyes megtérés és a nagylelkű önfelajánlás révén, Krisztus és mások felé, vagyis nem lehet megelégedni az egyéni „lelki jóléttel”.
A hiteles karizmatikus tud mosolyogni
Beszéde záró részében a pápa megköszönte a szolgálatukat. Ne törődjenek annak megítélésével, hogy ki a „hitelesen karizmatikus” és ki nem! Ez kezdettől fogva az Egyház kísértése: Én Pállal tartok, én Apollóval, én pedig Péterrel. Ez nem helyes út! A karizmatikus megújulás hivatása, hogy segítse a lelkipásztorokat, hogy kísérje a csoportokat és azt a sokrétű valóságot, amely a karizmatikus megújulással kapcsolatban áll. És ha valaki megkérdezi a pápától, hogy mondjon egy jelet, ami megújítja az ember életét, akkor ő azt válaszolja: Azok, akik a legteljesebb mértékben átélik a megújulást, azok tudnak mosolyogni. Egyébként maradjanak éberek, kerüljék a hatalmi játszmák kísértését, utasítsák el a vágyat a feltűnésre és a parancsolásra. Az igazi feladat ugyanis a szolgálat. Jó dolog teret hagyni a felelősök új generációinak, folyamatosan részt venni a fiatalok képzésében, akik közül a jövő vezetői kerülnek majd ki.
Imádság a békéért!
Végül a pápa felidézte első találkozójukat 2019-ben, amikor megállva, csendben imádkoztak a békéért, megemlékezve a Palesztin Hatóság és Izrael Állam elnökeinek vatikáni találkozójáról. A háború szétrombolja a békéért tett lépések emlékét. Nézzünk erre az olajfára – kérte –, ami a béke jelképe! A háború mindent tönkretesz, elveszi az emberséget. November 2-án, Halottak napján a pápa a Brit Nemzetközösség katonai temetőjében járt és meglátogatta az elesett katonák sírját: 20-30 közti csupa fiatal! A háború tönkreteszi az ifjúságot. Imádkozzunk most csendben a világ békéjéért! – szólt a pápa, majd a Szűzanya oltalmát kérte örömteli szolgálatukra.
