Cantalamessa atya második adventi beszéde: Szűz Mária szívében hitt és megfogant
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Jézus Anyjával „lépjünk be” Karácsony misztériumába
Az előfutár Keresztelő János múlt heti témája után most engedjük – kérte a szónok –, hogy Jézus Anyja kézen fogjon bennünket, és így „lépjünk be” Karácsony misztériumába. Advent negyedik vasárnapjának evangéliumában az Angyali üdvözlet történetét hallottuk, ami arra emlékeztet bennünket, Mária hogyan fogant és miként szülte meg Krisztust, illetve hogy mi miként tudjuk őt megfoganni és világra hozni a hit által! Erzsébet erre a pillanatra utalva kiált fel: „Boldog az, aki hitt” (Lk 1, 45).
„Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult”
Mária hitével kapcsolatban sajnálatos módon megismétlődött az, ami Jézus személyével történt. Az ariánus eretnekek ugyanis egykor minden ürügyet megragadtak Krisztus teljes istenségének megkérdőjelezésére, hogy megfosszák azt minden alapjától. Éppen ezért az egyházatyák abban a korban „pedagógiai” magyarázatát adták mindazon evangéliumi szövegeknek, amelyek Jézus „növekedésérő” szólnak Atyja akaratának megismerésében és az iránta való engedelmességében. Az egyik ilyen szöveg a Zsidókhoz írt levél volt, amely szerint Jézus „annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult” (Zsid 5,8), egy másik szöveg pedig Jézus imája a Getszemáni kertben: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te” (Mt 26, 39). Úgy gondolták, Jézusban kezdettől fogva minden adva volt és neki tökéletesnek kellett lennie. Mint jó görögök úgy vélték, hogy a fejlődés nem befolyásolhatja a dolgok létét.
Hallgatólagosan valami hasonlót tartottak Mária hitével kapcsolatban is. Magától értetődik, hogy Mária az Angyali Üdvözlet pillanatában betöltötte a hitét, és az egész életében szilárdan fennmaradt, mint az énekes, aki – miután hangjával hirtelen elérte a legmagasabb hangot – azt szakadatlanul fenn is tartja az ének további részében is. Mária minden szavára meggyőző magyarázatot adtak, melyek azonban a valóságban azok ellenkezőjének tűntek.
„Isten Anyja előrehaladt a hit zarándokútján”
A mariológia megújításával Mária hitének új dimenzióját fedezte fel az Egyház a Szentlélek által, mely valóban ajándék volt – folytatta a szónok. A II. Vatikáni Zsinat megállapítása szerint az „Isten Anyja előrehaladt a hit zarándokútján” (LG 58). Nem hitt ő egyszer s mindenkorra, hanem a hitben járt és abban haladt előre. E kijelentést Szent II. János Pál vette át és tette kifejezőbbé a Redemptoris Mater enciklikájában: Erzsébet szavai - „Boldog az, aki hitt” – nem csak az angyali üdvözlet adott pillanatára vonatkoznak. Noha minden bizonnyal ez jelenti Mária hitének csúcspontját az ő Krisztus várásában, de az egyúttal a kiindulópont is, ahonnan kezdetet vesz Isten felé vezető egész útja, hiszen egész hitbéli útja itt kezdődik. (RM 14). Szent II. János Pál pápa írta, hogy Mária ezen az úton érkezett el a „hit éjszakájához” (RM 18). Szent Ágoston Mária hitéről szóló szavai közismertek és gyakorta ismételjük azokat: „Szűz Mária hittel szülte meg, ami korábban hitben megfogant benne: „quem credendo peperit, credendo concepit”. Az angyal szava után hittel eltelve foganta meg Krisztust először szívében, mint a méhében, majd így válaszolt: „Íme az Úrnak szolgáló leánya, történjék velem a te Igéd szerint”. Ki kell egészítenünk ezt a listát az Angyali Üdvözlet és a Karácsony utáni eseményekkel: Mária hittel mutatta be a Gyermeket a templomban, hittel követte őt az útján nyilvános működése során, mindig tapintatosan háttérben maradva és hittel állt a kereszt alatt, majd hittel várta a feltámadását.
Látszólag egymásnak ellentmondó tények, amelyekkel Mária szembesül
A Pápai Ház szónoka ezután az Istenanya hitbeli útjának néhány mozzanatára tekintett. Vannak ugyanis látszólag egymásnak ellentmondó tények, amelyekkel Mária szembesül, anélkül, hogy megértené azokat. Akit megszült, az az „Isten Fia”, és most egy jászolban fekszik! Ő mindent megőriz a szívében és hagyja, hogy az megerjedjen a várakozásban. Hallja majd Simeon jövendölését és hamarosan ráébred, mennyire igaza van neki! Fia életének minden emelkedettsége és hullámvölgye, minden félreértés és a növekvő elpártolás tőle, mélységes visszhangot keltettek Mária szívében. Kezdődik mindez Jézusnak a Templomban történt elveszítése fájdalmas tapasztalatával, amikor így szólt hozzájuk: „De hát miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat.” (Lk 249-50).
„Mária hitt, minden reménység ellenére reménykedett, és így sok nép anyja lett”
Végül ott van a kereszt. És ott, a kereszt alatt Mária tehetetlen marad fia vértanúságával szemben, de elfogadja szeretetből. Mindez látszatra Ábrahám drámájának mása, de mennyivel többet követel tőle. Ábrahám esetében Isten az utolsó pillanatban megáll, nála azonban nem! Ezért az Anya elfogadja, hogy fiát feláldozzák, átadja őt az Atyának, megtört szívvel, de a kereszt alatt marad állva, megingathatatlan erős hitével. Itt jut el Mária éneke a legmagasabbra hangra. Amit az apostol Ábrahámról mond, azt sokkal nagyobb okkal kell elmondanunk Máriáról: „Mária hitt, minden reménység ellenére reménykedett, és így sok nép anyja lett” (vö Róm 4,18) – zárta beszédét a Pápai Ház szónoka, melynek második és végül záró fejezetét szombati illetve vasárnapi adásunkban hallják majd.
