Imádsággal és szeretettel készüljünk Jézus befogadására – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta - Vatikán

A Szentatya és Braida prelátus a Szent Márta Házban, a pápa dolgozószobájában foglaltak helyet, háttérben a pápa számára különösen kedves Csomóoldó Boldogasszonyt ábrázoló festmény volt látható. Ferenc pápa bejelentette, hogy bár javul, de még ezen a vasárnapon sem tud mindent felolvasni gyenge hangja miatt, majd átadta a szót Paolo Braida prelátusnak, hogy olvassa fel katekézisét. Elmélkedésében a pápa arra buzdított, hogy őrszemhez hasonlóan mi se engedjünk a fáradság kísértésének, hanem ébren, imával és szeretettel virrasztva várjuk az érkező fényt, Urunkat, aki a mi világosságunk. Készüljünk fel Jézus érkezésére, felismerve jelenlétét testvéreinkben, különösen a leginkább rászorulókban.

Jézus buzdítása nekünk is szól: „Virrasszatok”

Advent első vasárnapjának rövid evangéliumi szakaszában Jézus három alkalommal fordul hozzánk egy egyszerű és közvetlen buzdítással: “Virrasszatok” (Mk 13,33-37) – utalt a pápa az új egyházi év kezdetének témájára, amely az éberség, a virrasztás. Hogyan kell ezt értelmeznünk? – tette fel a kérdést, majd megállapította: Néha úgy gondolunk erre az erényre, mint egy olyan magatartásra, amelyet egy hamarosan bekövetkező büntetéstől való félelem motivál, mintha egy meteorit zuhanna le az égből és azzal fenyegetne, hogy ha időben nem húzódunk félre, akkor megsemmisít bennünket. De minden bizonnyal nem ez a keresztény éberség értelme – szögezte le elmélkedésében Ferenc pápa.

A szolgák virrasztása nem félelemből, hanem uruk iránti szeretetből fakad

Jézus ezt egy példabeszéddel szemlélteti egy olyan háziúrról szólva, aki utazásából visszatér és szolgáiról, akik várják őt. A Bibliában a szolga az úr „bizalmi embere”, akivel gyakran együttműködő és szeretetteljes kapcsolat áll fenn – mutatott rá a pápa, példaként megemlítve Mózest, akit Isten szolgájának neveznek a Számok könyvében (vö. Szám 12,7), majd utalt arra, hogy Mária is azt mondja saját magáról: „Az Úr szolgálóleánya vagyok” (Lk 1,38). Tehát a szolgák virrasztása nem félelemből, hanem vágyakozásból fakad, arra várakoznak, hogy találkozzanak urukkal, aki eljön. Készen állnak a házigazda visszatérésére, mert szeretik, mert arra készülnek, hogy amikor megérkezik, akkor barátságos és rendezett otthon várja őt: örülnek neki, hogy viszontláthatják, olyannyira, hogy visszatérését úgy várják, mint egy ünnepet az egész nagy család számára, amelynek ők is részét alkotják.      

Szeretettel teli várakozással készüljünk minden nap Jézus befogadására

Ezzel a szeretettel teli várakozással akarunk mi is készülni Jézus befogadására: Karácsonykor, amelyet néhány hét múlva ünnepelünk; az idők végén, amikor majd visszatér dicsőségben; minden nap, miközben eljön hozzánk, hogy találkozzon velünk az Oltáriszentségben, Igéjében, fivéreinkben és nővéreinkben, különösen a leginkább rászorulókban – fejtette ki katekézisében a Szentatya.

Az Úr a mi világosságunk

Arra buzdított, hogy ezekben a hetekben mi is különösen nagy gonddal készítsük elő a szívünk házát, hogy az rendezett és vendégszerető legyen. Virrasztani valójában azt jelenti, hogy készenlétben tartjuk a szívünket. Ez az őrszem magatartása, aki éjszaka nem enged a fáradtság kísértésének, nem alszik el, hanem ébren marad, és várja az érkező fényt. Az Úr a mi világosságunk, és jó, ha előkészítjük a szívünket arra, hogy imádsággal fogadjuk és szeretettel lássuk Őt vendégül, ez a két előkészület kell ahhoz, hogy Urunk kényelmesen érezze magát.

Adventi program: konkrét segítség testvéreinknek, akikben jelen van Jézus

Ezzel kapcsolatban a pápa felidézte Tours-i Szent Márton alakját, aki az imádság embere volt. Róla mondják, hogy miután köpenyének felét odaadta egy szegény embernek, Jézusról álmodott, aki köpenyének ugyanazt a részét viselte magán, mint amelyet ő adott a szegénynek. Íme egy jó adventi program: találkozzunk Jézussal, aki jelen van minden fivérünkben és nővérünkben, akinek szüksége van ránk, és osszuk meg velük, amit tudunk: meghallgatást, időt, konkrét segítséget.

Készítsünk befogadó szívet az Úr számára

Ma jót tesz nekünk, ha megkérdezzük magunktól, hogyan készíthetünk befogadó szívet az Úr számára – folytatta katekézisében Ferenc pápa, megjelölve ennek a módját: ezt úgy tehetjük meg, hogy közeledünk Megbocsátásához, Igéjéhez, Asztalához, helyet találunk az imádságnak, befogadjuk Őt a rászorulókban. Ápoljuk az Úrra való várakozásunkat, anélkül, hogy sok haszontalan dolog elvonná a figyelmünket, és anélkül, hogy állandóan panaszkodnánk, hanem ébren tartva szívünket, azaz Őrá vágyakozva, virrasztva és készen, türelmetlenül várva a vele való találkozást - hangzott a pápa buzdítása, majd a következő fohászt intézte a Szűzanyához: „Szűz Mária, a várakozás asszonya, segítsen nekünk, hogy befogadjuk Fiát, aki eljön”.