A pápa karácsonyi Urbi et Orbi üzenete: Örömünk oka, hogy Isten gyermekei vagyunk
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A mi testvérünk, Jézus, azért jött el, hogy az Ő Atyja a mi Atyánk legyen
Kedves Testvéreim, boldog Karácsonyt! A világ keresztények tekintete és szíve Betlehem felé fordul. Ezekben a napokban fájdalom és csönd uralkodik ott, mégis ez az a hely, ahol felhangzott az évszázadok óta várt üzenet: „Üdvözítő született nektek, aki az Úr Krisztus“ (Lk 2,11). Ezek a szavak zengnek fel Betlehem egén az angyal szájából, és minket is megszólítanak. Bizalmat és reményt ébreszt a tudat, hogy az Úr értünk született meg; hogy az Atya örök Igéje, a végtelen Isten közöttünk ütötte fel sátorát. Testté lett, eljött „hogy közöttünk lakozzék“ (Jn 1,14): íme a híradás, amely megváltoztatja a történelem lefolyását!
A betlehemi üzenet „nagy örömmel” teli (Lk 2,10). Miféle öröm ez? Nem evilág mulandó vidámsága, nem a szórakozás vígsága, hanem valóban „nagy” öröm, mivel „naggyá” tesz minket. Ma ugyanis mi, emberi lények, minden korlátunkkal együtt, egy hallatlan reménység bizonyosságát fogadjuk be: a mennyért születtünk meg! Igen, a testvérünk, Jézus, azért jött el, hogy az Ő Atyja a mi Atyánk legyen: a törékeny Kisded kinyilatkoztatja számunkra Isten gyöngédségét; és még jóval többet: Ő, az Atya Egyszülöttje, megadja nekünk „a hatalmat, hogy Isten fiaivá legyünk“ (Jn 1,12). Íme, az öröm, amely megvigasztalja a szívet, megújítja a reménységet és nekünk ajándékozza a békét: ez a Szentlélek öröme, annak öröme, hogy szeretett gyermekek vagyunk.
Örvendezzünk, mert nem vagyunk egyedül, Krisztus értünk született meg
Testvéreim, ma Betlehemben, a földi árnyak közepette meggyulladt egy kiolthatatlan láng, ma a világ sötétségei fölött győz Isten fénye, „amely megvilágosít minden embert“ (Jn 1,9): ujjongjunk emiatt a kegyelem miatt! Örvendezzél te, aki elvesztetted a bizalmadat és a bizonyosságaidat, mert nem vagy egyedül: Krisztus érted született meg! Örvendezzél te, aki elengedted már a reményt, mivel Isten kezet nyújt neked: nem mutat rád ujjával fenyegetően, hanem a Kisded apró kezecskéjét kínálja fel neked, hogy megszabadítson a félelmeidtől, megkönnyítse a terheidet és megmutassa, hogy minden másnál többet érsz a szemében. Örvendezzél te, aki nem lelsz békét a szívedben, mivel érted teljesült be Izajás próféciája: „Gyermek született nékem, fiú adatott nékünk (…) ez lesz a neve: (…) a béke Fejedelme” (9,5). Ővele, a Szentírásban, látjuk, hogy az ő békéje és az ő országa soha nem ér véget” (9,6).
A Szentírásban a béke Fejedelme szembeszáll „evilág fejedelmével” (Jn 12,31), aki halált vet, s így az Úr ellen cselekszik, hiszen ő „az élet barátja“ (Bölcs 11,26). Ez történik Betlehemben, amikor az Üdvözítő születése után sor kerül az ártatlan kisgyermekek lemészárlására. Mennyi ártatlant gyilkolnak meg a világon: az anyaméhben, a reményt kereső reménytelenek útjai mentén, megannyi gyermek életében, akiknek életét tönkretette a háború. Ők napjaink kisded Jézusai, ezek a gyermekek, akiknek gyermekkorát tönkreteszi a háború…
Mondjunk „igent” a béke Fejedelmének és így „nemet” mondunk a háborúra!
Ha tehát „igent” mondunk a béke Fejedelmének, akkor „nemet” mondunk a háborúra, és tegyük ezt bátran, mondjunk nemet a háborúra, mindenféle háborúra, a háború logikájára, a cél nélküli útnak indulásokra, a győztesek nélküli vereségekre, a megbocsáthatatlan őrültségekre. Ez a háború, céltalan utazás, győztesek nélküli vereség, bocsánat nélküli őrület. Ahhoz azonban, hogy „nemet” mondjunk a háborúra, „nemet” kell mondani a fegyverekre is. Az ember szíve ingatag és sebesült, és ezért ha a halál eszközeit kapja a kezei közé, előbb-utóbb használni is fogja azokat. Hogyan lehet békéről beszélni, hogyha fejlesztik a fegyverek gyártását, eladását és kereskedelmét? Ma is, akárcsak Heródes idejében, az isteni fénnyel szembeszegülő rossz történései a képmutatás és a rejtőzködés árnyékai mögé bújva mozgolódnak: hány fegyveres mészárlásra kerül sor úgy, hogy mindezt süketítő csönd kíséri, s sokan nem is tudnak minderről! A nép, amely kenyeret akar, nem fegyvert, és csak nehezen jut egyről a kettőre s békét kér, nem is tudja, mennyi közpénzt költenek fegyverkezésre. Pedig tudnia kellene! Beszéljenek erről, írjanak erről, hogy mindenki megtudja, milyen érdekek és miféle haszonszerzés mozgatja a háborúk szálait.
Testvéreim, imádkozzunk Palesztina és Izrael békéjéért!
Izajás, aki megjövendölte a béke Fejedelmének érkezését, egy olyan napról írt, amikor „egyik nemzet nem ragad kardot a másik nemzet ellen“; egy olyan napról, amikor az emberek „nem tanulnak többé hadviselést“, hanem „kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké“ (2,4). Isten segítségével lássunk neki, hogy közelebb jöjjön ez a nap!
Közeledjen el ez a nap Izraelben és Palesztinában, ahol a háború megrendíti a két nép életét. Mindkét népet magamhoz ölelem, különösen is Gáza és az egész Szentföld keresztény közösségeit,a gázai plébániát. Szívemben hordozom a végzetes október 7-i támadás áldozatainak fájdalmát, és újfent nyomatékosan felhívok mindenkit: engedjék el azokat, akiket még túszként tartanak fogva! Esedezem, hogy érjenek véget a katonai műveletek, melyek nyomában rémisztő következményként megannyi ártatlan civil áldozat jár. Orvosolják a kétségbeejtő humanitárius helyzetet azzal, hogy megnyitják az utat a segélyszállítmányok előtt! Ne táplálják tovább az erőszakot és a gyűlöletet, hanem találjanak megoldást a palesztin kérdésre, mégpedig őszinte és kitartó párbeszéddel a felek között, fenntartva a szilárd politikai elszántságot, élvezve a nemzetközi közösség támogatását! Testvéreim, imádkozzunk Palesztina és Izrael békéjéért!
Imádság Szíria, Ukrajna, Örményország és Azerbajdzsán, a két Korea, Afrika és Amerika békéjéért
Következő gondolatom Szíria, valamint a még mindig szenvedő Jemen meggyötört népe felé irányul. Gondolok a kedves libanoni népre, és imádkozom, hogy gyorsan rátaláljon a politikai és társadalmi stabilitásra.
A kisded Jézusra szögezett szemmel imádkozom a békéért Ukrajnában. Újítsuk meg lelki és emberi közelségünket a meggyötört nép iránt, hogy mindannyiunk támogatása révén megérezze Isten szeretetének konkrétságát!
Közeledjen el a végérvényes béke napja Örményországban és Azerbajdzsánban! Kedvezzen ennek a humanitárius kezdeményezések végigvitele, valamint az otthonukból elűzöttek hazatérése, mégpedig a jog által biztosított és biztonságos módon. Kedvezzen a békének az összes közösség vallási hagyományának és az istentiszteleti helyeinek tiszteletben tartása! Ne feledkezzünk meg azokról a feszültségekről és konfliktusokról sem, amelyek a Száhel-övezetet, Afrika szarvát, Szudánt, valamint Kamerunt, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Dél-Szudánt sújtják!
Közeledjen el a nap, amikor helyreállítják a testvéri kötelékeket a Koreai-félszigeten, megnyitva az utat a párbeszéd és a kiengesztelődés előtt, melyek megteremthetik egy tartós béke feltételeit!
Isten Fia, aki alázatos Gyermekké lett, ösztönözze a politikai tisztséget viselőket és minden jóakaratú embert az amerikai földrészen, hogy alkalmas megoldásokat találjanak a társadalmi és politikai nézeteltérésekre, és hogy küzdjenek a szegénység minden formája ellen, amely sérti az emberi méltóságot. Így enyhítsék a egyenlőtlenségeket, hogy szembenézzenek a migráció fájdalmas jelenségével.
Jászolából a Kisded azt kéri tőlünk, hogy legyünk annak a hangja, akinek nincsen hangja: az ártatlanok, a víz és a kenyér hiánya miatt meghaltak hangja, mindazok hangja, akik nem tudnak munkát találni, vagy épp elvesztették azt; azok hangja, akiket a hazájukból való elmenekülésre kényszerítenek, hogy másutt keressenek jobb jövőt, kimerítő utazások során kockáztatva az életüket, kiszolgáltatva a lelkiismeretlen emberkereskedőknek.
Testvéreim, közeledjen el a Jubileumi Év kegyelme és reménye, amely egy év múlva veszi majd kezdetét! A felkészülés időszaka kínáljon alkalmat a szív megtérésére; arra, hogy „nemet” mondjunk a háborúra és „igent” a békére; hogy örömmel feleljünk a minket szólító Úr meghívására, ahogyan megint csak Izajás prófétálta: „hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket; hogy hirdessem a rabszolgáknak és a foglyoknak a szabadulást” (Iz 61,1)
Ezek a szavak Jézusban teljesültek be (ld. Lk 4,18), aki ma született Betlehemben. Fogadjuk be őt, nyissuk meg szívünket Őelőtte, aki a mi Üdvözítőnk, a béke Fejedelme!
Az üzenet szövegét fordította Dr. Török Csaba atya, teológia tanár
