A pápa üzenete a kánonjogászok 50 éves társaságának: a jog Krisztus akaratát közvetítse
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A közjó biztosítása a kánonjog révén a Megváltó Krisztus jelenlétének kifejeződése
Ferenc pápa üzenete – melyet Gianfranco Ghirlanda bíboros, a Gergely egyetem emeritus kánonjogász professzora olvasott fel – a jeles Társaság célját abban jelölte meg, hogy a kánonjog szakértőit a világ számos részének egyházi és polgári egyetemeiről összekösse az Egyház élete számára fontos tudományág előmozdítása érdekében. Kétségtelenül a személy áll az egyházjog és a polgári jog középpontjában, a kánonjogban azzal a sajátossággal, hogy az ember a Krisztusban megváltott, az Egyházban hűségesen élő személy. Törvényein keresztül mind az egyház, mind a civil társadalom célja a közjó biztosítása, ami az Egyházban nemcsak egyfajta külső rend, amely lehetővé teszi az egyén számára kötelezettségeinek teljesítését és jogainak gyakorlását, hanem a Megváltó Krisztus jelenlétének kifejeződése, a kegyelem belső valósága, amely éppen azért közjó, mert minden hívőhöz hozzátartozik.
A kánonjog tudósainak is a legfőbb törvény a lelkek üdvössége
Az a tény, hogy Isten Népe, mint egyház a szentségre hivatott, megköveteli, hogy a kánonjog tudósai mindig tartsák szem előtt a legfőbb törvényt – suprema lex salus animarum – vagyis a lelkek üdvösségét, mert ennek a fényében kell minden egyházi törvényt megfogalmazni és értelmezni. Ezen a horizonton állhatatosak maradhatnak a kánonjog alapjához, Isten Igéje Kinyilatkoztatásához és az élő Hagyományhoz, továbbá alkalmazhatják azt, amit Krisztus akar a kánoni normán keresztül minden hívő ember konkrét helyzetére, szem előtt tartva Jézus híres mondását, miszerint „a törvény van az emberért, nem pedig az ember a törvényért”. Minthogy Isten Népe a történelemben él, ezért noha életformája és szervezete nem lehet változatlan, de éppen a kánonjog a megkülönböztetésnek az a művészete, mely képes lefordítani Krisztus akaratát az egyház számára.
Vigyük el a világba Jézus irgalmának a jelenlétét
Az Istentől származó, az imádságban és mások meghallgatásában fogadott bölcsesség elvezet annak a felismerésére, ami az Egyház mindennapi életében elengedhetetlen, amit maga Krisztus és az apostolok alapítottak, amit a Tanítóhivatal kinyilvánított, ehhez pedig hitelesség kell, ami viszont nagyobb egyszerűséget igényel. A hitnek ezt a lényegét anyáink, mint az első evangéliumhirdetők adták át nekünk. Az egyházi struktúrák hitelessége lelkipásztori és missziós megtérést igényel tőlünk, hogy a világba elvigyük az egyetlen igazán fontosat, mégpedig Jézus irgalmának a jelenlétét.
A kánoni norma alkalmazásával is evangelizál a missziós egyház
Lelkipásztorrá lenni nem jelenti azt, hogy félretesszük a szabályokat, és tetszés szerint tájékozódunk, hanem azt, hogy alkalmazásuk során gondoskodni kell arról, hogy a krisztushívők megtalálják bennük az irgalmas Jézus jelenlétét, aki nem elítél, hanem inkább arra buzdít, hogy többé ne vétkezzenek, mert ő ehhez kegyelmét adja. Ezért még akkor is, ha valaki nagyon súlyos bűnt követett el, az Egyház anyaként felajánlja neki azt a segítséget és lelki támogatást, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a bűnbánat során találkozhasson az Atya irgalmas arcával. Így evangelizál a missziós egyház is a kánoni norma alkalmazásával – zárul Ferenc pápa üzenete, melyet az ötven évvel ezelőtt Rómában alapított „Kánonjogi tanulmányok előmozdításának nemzetközi társulatához” intézett.
